Az Elsőkor előtt
Uteán az idő kezdetén Narmiraen és Jomril munkálkodott. Ekkoriban Everát sárkányok népesítették be. Narmiraen a felszínt választotta, végtelen erdőségeket, növényeket teremtett, megtöltötte a kontinens középső részét - a mai Nehalenor, Vasanna és Mogeth területét - a teremtményeivel. A kontinens két ellentétes oldalán ekkor még nagyon szélsőséges körülmények uralkodtak, a nyugati partvidék rettentően forró, mérges gázokkal, tűzhányókkal és hamuhegyekkel telt vidék volt, a keleti partvidéket pedig jeges zimankó, hó és gyilkos hideg töltötte be.
Jomril a felszín alatti területeket formálta kedve szerint. Ásványokat, érceket, mindenféle csodálatos anyagokat hozott létre. Kedvét lelte az alkotásban és büszke volt a halhatatlan művére. Narmiraen kérésére megzabolázta a nyugati partvidék tűzhányóit, ennek fejében felemelhette a mai Mogeth hatalmas fennsíkját, hogy helyet készítsen népeinek, akikről már ekkor álmodott. A fennsík létrejötte után a hideg északi szelek irányt váltottak, a jég visszahúzódott a keleti partvidéken, valamivel nagyobb területet felfedve, mint amire a két istenség számíthatott.
Az istennő először tündéreket teremtett, hogy segítsenek neki az erdő gondozásában és védelmében. A tündérek, bár szorgalmasan követték a parancsát, híján voltak a kellő varázserőnek és számos képességnek a hatalmas feladathoz. Ezért hosszas tervezéssel és gondos munkával megteremtette az első elfet:
Fliadaist. A druida számos társat kapott, közöttük
Ariavent, Narmiraen első papnőjét,
Eidhiltt, az első énekmondót és
Alabyrant, az első mágust.
A narmiron hagyomány szerint Fliadais tizenkét társat kapott Narmiraentől, akiktől Nehalenor tizenkét törzse származik.
Ahogy Narmiraen sikeresen megteremtette népét, az elfeket, Jomril maga is életre keltette az óriásokat és a törpöket. A két istenséget meglepetésként érte, hogy egy harmadik,
Jurkirud maga is lényeket teremtett a kontinensre, az előzők megkérdezése nélkül számos szörny jellegű lényt (bugitokat) eresztett szabadon Everán, nem kis kavarodást okozva ezzel az ébredező népeknek.
Elsőkor
Az új fajok elszaporodtak Utea területén. Alabyran istenné emelkedésük után feleségével életre keltették a nyugati partvidéken Zililon dzsungelét. Sosem látott mágikus növények és lények jelentek meg a területen. Az erős mágia hatása alatt álló környezet néhány generáció alatt megváltoztatta az itt élő elfek külsejét, azaz kialakult a
nyugati elfekre jellemző kinézetük. Mindeközben
Nehalenor vezetői, Narmiraen papnői megalapítják országukat, közösségüket északon. Bár a törpök és óriások legtöbb városa Mogeth fennsíkja területén épült, a legnyugatabb település éppen Zililon és Nehalenor határán jött létre.
Másodkor
Vangrakath a fenevadakat Utea földjére vezette. A vad törzseik a keleti partvidéken telepedtek meg a sivatagon túl. Megalapították saját birodalmukat,
Ganut és hamarosan lerohanták a kontinens zöldellő vidékeit. Nehalenor népének vezetői, Narmiraen papnői az "istennő akaratából" és népük védelmében úgy döntöttek, hogy határaikat lezárva védik magukat az idegenektől. Ennek ellenére egy kisebb, vadászokból álló sereg elhagyta az országot,
Tyssa L’imenel vezetésével. Alabyran a fenevad hadjárat kezdetén párbajra hívta Vangrakath-t, azonban az nem mert kiállni ellene. Alabyran következő lépése szövetségesek keresése volt. Megegyezett Jomrillal és egy főként távoli kontinensen munkálkodó istennel,
Soliorannal, hogy visszaszerzik Uteát a fenevadaktól. Mindhárom isten elkezdte felkészíteni népét a háborúra, de várniuk kellett, míg Solioran népe, az ember, megérkezett a kontinensre.
Harmadkor
Jomril ügyességével és az emberek kitartásával, Solioran népe hajókat épített a Másodkor végén és átszelte Everát, hogy segítsen a fenevadak elleni harcban. Az út és a háború hosszú volt, az emberek élete pedig rövid, néhány generáció alatt megfeledkeztek egykori otthonukról, Lifeonról. Az emberek a kontinens déli részén szálltak partra, ahol létrehozták első erősségüket, a mai
Magosliget területén. Az
Egyesült Népek Serege, az ember-nyugati elf-törp had, lassan, de magabiztosan szorította vissza a fenevadak hordáit Ganu sivatagába. A hadjárat egyik legkiemelkedőbb alakja
Irdan Su Thur tábornok volt, aki megerősítette és véglegesítette a Mogeth és Ganu között húzódó határvonalat. A tábornok párbajban legyőzte a fenevadak fővezérét, Borkul Nasht és térdre kényszerítette az vad sereg maradékát. Az elnéptelenedett, háborúban letarolt területeken az emberek településeket alapítottak és elsőként a kontinensen gazdálkodni kezdtek. Megalakult
Vasanna Királysága.
Negyedkor- jelen
Utea országai viszonylagos egyetértésben élnek egymás mellet. Minden országnak vannak problémái, de igyekeznek orvosolni azokat.
Utea történelme
Megjegyzések