Emberek
Az embereket Solioran teremtette. Rövidebb élethosszú - egy-két évszázad - humanoidok. Bár kevéssé fogékonyak a mágiára, szorgalmasok, kreatívok és találékonyak. Igyekeznek jól kijönni más fajokkal, kivéve a Fenevadakkal, akikkel szemben ősi ellenszenvvel viseltetnek. Az emberek közel állnak az undinékhez, de a glonoikat egy kalap alá veszik az ellenségeikkel.
Culture
Általános szokások, hagyományok, rituálék
Eljegyzés:
Vallásonként és társadalmi rangonként eltérnek a szokások, de jellemzően a hozománnyal kapcsolatos kérdésekben történik az egyezkedés: a vőlegény megtudja, hogy a házassággal mekkora vagyont nyer a menyasszony mellé, aminek az a célja, hogy méltó körülmények között tartsa a feleségét az esküvő után. Az emberek az eljegyzéseket egész évben, de leggyakrabban tavasszal vagy ősszel tartják.
Nemesi családoknál nagyon ritka, hogy valaki érzelmi alapon válasszon társat, főként, hogy egyes gyermekeket már ötéves koruk körül párba állítanak. Ilyenkor a legtöbb, amit megtehetnek, hogy megpróbálják megkedvelni egymást – legalább egy kicsit. Ha nem történik ilyen elrendezett eljegyzés, akkor van lehetőség az önálló párválasztásra, de a jövendőbelinek számos követelménynek meg kell felelnie (társadalmi rang, vagyon, kapcsolatok, stb.), hogy a család elfogadja. Alacsonyabb társadalmi rangú családoknál is előfordul az elrendezett házasság, főleg, ha valakinek esélye van „felfelé” házasítani a gyermekét, vagy a birtokegyesítés reményében. A fiatalok a jobb élet ígéretével általában elfogadják a döntést, ha mégsem, még megszökhetnek, vagy nyilvánosan visszautasíthatják/felbonthatják a jegyességet (ami nem jellemző a nemesség esetében). Soiloran egyháza és Goren hívei a jegyességet a gyülekezettel is közlik, kihirdetik, Ralnor hívei azonban a gyülekezet előtt, mint tanúk előtt kötnek jegyességet. Estanna hívei nem szoktak eljegyzést tartani, náluk, ha megvan a kölcsönös szimpátia és a családi támogatás, egyből az esküvőre ugornak.
Az esküvő általában az eljegyzést követő 3-12 hónapban kerül megtartásra, ha az eljegyzéskor mindkét fél nagykorú, vagy ez idő alatt betölti a szükséges éveket. (Nemes hölgyeknél a betöltött 12. év már elegendő a házasságkötéshez.)
Az embereknél az eljegyzés általában gyűrűvel történik, azaz a vőlegény a menyasszony ujjára egy köves gyűrűt húz, amit a menyasszony az esküvőig a kezén, vagy a nyakában, láncon visel. A gyűrű és a kő értéke a vőlegény gazdagságát és szándékának a komolyságát szimbolizálja, a gyűrű viselése pedig a menyasszony elköteleződését.
Nászajándékok:
Egyes családoknál (főleg nemességnél, de ezt a szokást tőlük sokan átvették) jellemző a drága ajándékok, dísztárgyak ajándékozása az ifjú párnak. Nemeseknél ez a közös vagyon első darabja, ékköve, gyakran családban öröklődő vagy erre az alkalomra készíttetett ajándék. Szegényebb párok viszont zálogházba vagy eladhatják ezt az ajándékot, hogy az esküvőt vagy a családi otthont finanszírozzák belőle – ezért vidéken több országrészben a párok ajándékként olcsó agyagkorsót kapnak, amit aztán családi körben kalapáccsal szétvernek. A korsót a két család együttesen töltötte meg pénzzel korábban, az a valódi ajándék.
Házasság:
Két ember általában a vallásának megfelelő hagyományokkal köti össze az életét. A legtöbb esküvőt nyáron tartják.
Két ember együtt élhet úgy is, hogy nem kötnek házasságot. Őket a környezetük házastársként kezeli, de ha attól eltérően (pl. kirívóan kicsapongóan) élnek, számíthatnak a környezet megbotránkozására és bizonyos esetben akár száműzhetik is őket a településről.
- Solioran hívei a templomban, az istenük és a gyülekezet (vagy meghívott vendégek) színe előtt, a pap vezetésével esküsznek egymásnak hűséget. A házasság általában ez egyik fél haláláig tart, de felbontattható.
- Goren hívei a templomban esküdnek egymásnak örök hűséget, de csak a pap van jelen. A házasságot a következő nagy istentiszteleten (tavasszal vagy ősszel) hirdetik ki a gyülekezet számára. Ahogy a csatából, a házasságból sem futamodnak meg, így nem szokták a házasságot felbontani.
- Ralnor hívei a gyülekezet, mint tanúk előtt tesznek esküt, és a házasság, mint szent eskü és ígéret, nem felbontható.
- Estanna hívei egy pap közreműködésével esküsznek örök hűséget egymásnak. A család jelenléte nem szükséges. A házasság felbontható, de csak ha nem születtek gyermekek.
Az emberek közigazgatásban általában nem jegyzik a házasságokat, csak ha valamilyen vagyoni szerződésről (birtok összeolvadásról, nemesi családoknál) történik.
Születési és keresztelő rítusok
Az embereknél gyakori a gyermekáldás. A gyermekek családban vagy családon kívül születnek.
A fattyú gyermekeket általában nehezebb sors kíséri, az egyedülálló nőknek nehéz helyzete van, ha nincs mögöttük a család, de az ilyen nőket általában kiközösítik.
Az anyák jellemzően felkeresik a legközelebbi gyógyítót vagy papnőt, aki kisebb-nagyobb időközönként ellenőrzi, hogy a terhesség rendben folyik vagy sem. Az első gyermekes anyukákra a közösség asszonyai is alaposan odafigyelnek, kéretlen tanácsaikkal vagy könnyítik, vagy nehezítik az asszony életét. Amikor elérkezik az idő, összegyűlnek az asszony házában, a fiúkat és férfiakat pedig akár az éjszaka közepén is kiterelik otthonról.
Jellemző, hogy a gyermekágyi időszak alatt (egy-két hét) a közösség asszonyai váltva visznek ételt a családnak, ha nincs olyan női rokon, aki időlegesen átvenné a házvezetést.
A gyógyítók és papnők mellett ritkábban, de a mágiában járatlan segítők mellett sajnos elég magas a csecsemő és édesanya halandóság is. 100 nőből 2, 100 gyermekből 3-15 vesztenek el (ősszel és télen magasabb a halandóság).
Általában az anyán kívül több asszony és felnőtt leány van jelen, illetve legalább egy gyógyító vagy papnő. A férfiak nem tehetik be a lábukat a vajúdó asszonyhoz, mert úgy tartják, ha a gyermek először egy férfi arcát látja meg, akkor csúnya lesz. Igazából ez csak egy jó ürügy arra, hogy az apuka elmehessen kocsmázni a barátaival.
A gyermekeknek a szülők közösen választanak nevet, a törvényes gyermekek jellemzően az apa családnevét viszik tovább.
Felnőtté válási rítusok
Az ember fiúkat 17, a lányokat 15 évesen felnőttnek tekinti a társadalom (nemesi családoknál a családfő döntése jobban számít). Ettől a ponttól elvárják tőlük, hogy alkalmasak legyenek az önfenntartásra.
A felnőtté válást a fiatalok általában csoportosan ünneplik meg, azaz az adott közösségben egyazon évben született fiatalok szerveznek maguknak és barátaiknak egy ünnepet (jellemzően sok alkohollal és nem mindenki ébred felöltözve). Családoknál a fiatalokat valamilyen öröklődő használati tárggyal vagy hasznos holmival köszöntik, lányos háznál ilyenkor hirdetik ki a hozomány összegét. Gazdag, nemesi házaknál a család ilyenkor általában készíttet a gyermeknek egy páncélt vagy fegyvert. A fiatal hölgyek és urak bemutatásra kerülnek az elit körében és részt vehetnek a felnőttek társasági eseményein, de az első néhány évben még nem nagyon szólhatnak bele a társalgásba.
Temetési és megemlékezési rítusok
Az emberek számára az élet igen rövid, a többi népcsoporthoz mérve.
Csecsemő és kisgyermek halálán általában a következő gyermek születésével lendülnek túl a párok. Idősebb gyermekeket és kamaszokat általában úgy temetnek és gyászolnak, mint a felnőtteket, időseket.
A temetéshez és gyászhoz számos tabu és hiedelem kötődik: a halott házában a tükrök letakarása, míg a holtat el nem temetik, a házban lévő összes ételt a templomnak vagy a szegényeknek adják és csak új ételt fogyasztanak (ez nem vonatkozik a zártan tárolt ételekre, mint befőttek vagy ki nem bontott borok). Nem sütnek új kenyeret a házban a temetéstől a következő hónapig, csak egyfajta kelesztés nélküli lepényt esznek. A halott legközelebbi használati tárgyait elégetik, elajándékozzák, de pl. nem maradhat a házban egyetlen ruhája sem.
A temetési szertartásokat az adott felekezet papja végzi.
Solioran híveit általában koporsóban temetik el, ha csak nincs ok (pl. járvány) ami miatt elégetik a holttestet. Ha valaki télvíz idején hal meg és nincs lehetőség a koporsós temetésre, előfordul a hamvasztás, nem esnek tőle kétségbe. A holtaknak kopjafával, sírkővel, fakereszttel állítanak emléket (a kereszt vízszintes részére kerül az elhunyt neve, és olcsóbb, mint a kopjafa vagy a kő).
Goren híveit hagyományosan elégetik. A nevüket a templom falán található márványtáblákra vésik fel. A kivételesen kiemelkedő lovagoknak, harcosoknak szobrot is állítanak.
Estanna hívei az erdőben vagy szántóföldön szórják szét a hamvakat vagy temetik el (jellemzően igen mély) sírokba a textilekbe burkolt halottaikat. Az ő helyüket általában nem jelöli semmi, visszaadják őket a természetnek.
Ralnor híveit hagyományosan bebalzsamozva helyezik örök nyugalomra, szigorú szabályok szerint (márványkoporsó, zárható kripta a templom alatt, hogy ne férhessenek hozzájuk gonosz szándékkal).
A szertartás minden esetben a gyászoló család és barátok körében történik. A szertartás számos imádságból, énekből, és jellemzően az élők vigasztalásából áll. Solioran, Goren és Ralnor hívei hisznek abban, hogy a megfelelő életet élt emberek csatlakoznak isteneikhez a másvilágon, Estanna hívei inkább egyfajta körforgásban, újjászületésben reménykednek. A különbözőségek ellenére egy-egy temetőben akár több vallás híveit együtt temetik el.
A gyász a rokonsági viszonytól függ. Gyermek és házastárs esetén akár két évig is tarthat a gyászidőszak, szülő esetén hónapok, távolabbi rokonok, barátok esetén akár kevesebb. A gyász időszaka alatt jellemző, hogy a családok bezárkóznak, nem járnak el és nem fogadnak vendéget. Jellemzően gyakrabban látogatják a felekezet templomát (istentisztelettől függetlenül), ahol a papok segíthetnek a gyász feldolgozásában. A sírt, ha van, meglehetősen sűrűn felkeresik. A házastársát elvesztő személy a gyászidőszak leteltéig nem választ új párt vagy házasodik meg. Jellemző a ruházat változása: egyszerű, egyszínű, nem kirívó ruhákat viselnek a gyászolók (de nem feltétlenül feketét).
Nevek:
Az ember nevek nagyon változatosak, jellemző, hogy az egyik (általában apai vagy a magasabb rangú nemesi) családnév száll tovább az utódokra.
Related Organizations
Related Locations
Megjegyzések