Toggr
A toggr népcsoport a legősibbnek vallja magát az emberi fajok közül, mint a Estanna istennő legkorábbi alkotásai. Ennek megfelelőn életükben a vallásnak kiemelt szerepe van. Legnagyobb országukat, Sneadalt vallási vezetőjük, a főpap(nő) irányítja.
Átlagos magasságú, sötét bőrű és hajú emberek, akik az egész életüket végig dolgozzák attól a pillanattól kezdve, hogy képesek lábra állni. Társadalmukban minden korosztálynak akad valamilyen feladat, például az idősek dolga a háztartás és a konyha vezetése, amíg a fiatalabbak a gyermekeket látják el vagy a munkájukat végzik.
Culture
Főbb nyelvcsoportok és nyelvjárások
A sheyarin nyelvet beszélik a saját dialektusukban, melynek egyedi szavai az ősi elf nyelvvel mutatnak hasonlóságot. Ettől beszédük dallamosabbnak, kellemesebbnek hat, mint más emberek szavai.
Közös szokások és értékek
A Fény Úrnője megköveteli híveitől az egyszerű, dolgos és tisztességes életet, a természet tiszteletét és védelmét. A közösség tiszteli a egyházat, a vallási szolgálat egyet jelen a halandó számára legmagasabb elérhető tisztséggel. Az egyháztól azonban nem csupán liturgiák vezetését, tanácsadást várnak. Az erre képzett papok feladata a szigetország védelme (beleértve a szentélyek és templomok védelméért felelős Desaldaite tagjait, akik kizárólag nők lehetnek az oktatás, gyógyítás szolgálatai, és felaldatainak tekinti a természet egyensúlyának fenntartását, helyreállítását, ha az szükséges (eső idézése, áradás megfékezése, bestiák távol tartása a lakott területekről, stb.).
Általános illemszabályok
A toggrok általában megbíznak egymásban, hűségesek a sajátjaikhoz, viszont gyanakvók és falvaikban nem ritkán ellenségesek az idegenekkel szemben. Mivel zárkózott közösségük nem sok belátást enged a hétköznapjaikba, kialakult róluk az utazók szemében egy elég sajátos szóbeszéd, miszerint kincseket rejtegetnek otthonaikban. Ez aztán időről időre konfliktusokat eredményezett az amúgy sem szívesen látott vendégekkel.
A más földekről érkezett papokat, akik szintén a Fény Úrnőjének szavát hirdetik, egy picivel szívesebben fogadják, akár csak a messziről jött, jó hírnek örvendő kereskedőket, bár utóbbiakkal rendszerint nem az otthonaikban, hanem az erre kialakított piacokon érintkeznek.
A nemek közötti egyenlőség szinte általános, nagyon kevés olyan szakma van, melyet nemi alapon űznek. A társadalmuk ennél kötöttebb, a halászok és kereskedők kevésbé számítanak elegáns foglalkozásúnak, mint a kézműveseik és földműveseik (utóbbiak munkájáért különösen hálás a közösség), a piramis csúcsán pedig az egyházi szolgálatot végzők állnak. Az egyes szintek között felfelé igen nehéz mozogni, különösen a papság magasabb rangjai csupán egy zárt réteg számára elérhetőek - mivel a Fény egyházában a cölibátusnak nincs helye, egész főpapi dinasztiák alakultak ki az évszázadok során, még ha maga a cím nem is egyenes ágon öröklődik.
Általános Öltözködési szokások
Egyszerű, növényi alapú textilekből szőtt, világos színű (nem feltétlenül fehér) tunikát és nadrágot viselnek, csupán a városi, gazdag nők engedhetik meg maguknak a más földről hozott "egzotikus" anyagokból varrott, díszesebb ruhákat. Mivel alapvetően nem az evilági javak felhalmozásában keresik az elégedettséget, ékszereket szinte csak nagyobb vallási ünnepeken hordanak, akkor is mértékkel, és a drágaköveknél többre becsülik a valódi gyöngyöket.
A legtöbben a hajukat rövidre, félhosszúra vágják, a papság (főként a vezetés) viszont hosszúra növeszti, így könnyen megkülönböztethetőek az átlagtól.
Nagyobb szervezetek
Related Locations
Megjegyzések