Surta elfek (szur-ta)
Az erdei elfek kiválóan képesek alkalmazkodni új helyzetekhez és személyekhez. Külsőre alacsonyabbak a misztikus elfeknél, de magasabbak az északi testvéreiknél. Hajuk sötétebb szőkétől a mély barnáig változó, szemük leginkább mély kék, zöld vagy mogyoróbarna.
A surta elfek kezdetben (és néhol ma is) törzsekben éltek, melyek élén általában az Első Vadász vagy Narmiraen főpapnője állt.
Főként a segai, törp és később az emberek okozta népvándorlás és területfoglalások miatt a surta törzseknek félre kellett tenniük az ellentmondásaikat és szövetségekbe vagy egyenesen feudális jellegű birodalmakba kellett tömörülniük a saját fennmaradásuk érdekében. Ez sajnos nem sikerült mindenhol, és az ott élők alaposan megsínylették a történelem változásait, a túlélők jól vagy kevésbé jól beintegrálódottak az új többségi társadalomba.
A surta elfek igyekeznek a természettel egyensúlyban élni a mindennapjaikat. Általában elutasítják a gonoszságot. Többségében vannak az olyan közösségek, melyek csak nőknek engedélyezik a papi hivatást. A papnők a társadalom csúcsán állnak, mint az istennőjük közvetítői. Utánuk következnek a druidák, sámánok és a harcosok, akiket általában vadászok megnevezéssel illetnek.
Culture
Főbb nyelvcsoportok és nyelvjárások
Általános szokások, hagyományok, rituálék
Évente egyszer, nyárközép idején ünneplik az Ezer csillag éjszakáját. Ilyenkor áldoznak teremtő istenüknek, a legtöbb pár ilyenkor tesz hűségesküt egymásnak (közvetítő nélkül).
Születési és keresztelő rítusok
Az erdei elfek nem sok gyermeket vállalnak, családonként egy-kettő a jellemző. Ha a szülők nem tudnak gondoskodni a gyermekről, a közösség valamelyik tagja átveszi a gondozói feladatokat. Az egyszerű, természetből ihletett neveket tartják kedvezőnek.
Temetési és megemlékezési rítusok
Halottjaikat a földbe temetik, általában fák tövébe, mélyebb sírokba. A sírt a család vagy egy megbízott személy ássa ki, a test előkészítését és elhelyezését a pap végzi, nem ritkán egyedül. A család a gyászt megtartja magának. A közösség a halottat tabuként kezeli: próbálnak említést se tenni róla. Ez alól csak a hősök és uralkodók kivételek: az ő nevüket hosszú generációkon keresztül megőrzik az énekek.
Történelmi személyek
Nagyobb szervezetek
Az erdei elfek birodalma Lifeon kontinensén három királyságot ölel fel; ezek Ayozira, Ineria és Eteria szigetein fekszenek.
Ayozira szigetén két nép élt hosszú ideig békességben. Az itt letelepedett segaiok látva a túlerőt egy ideig békében éltek az őslakos elfekkel, amíg néhány évtizede változott a helyzet, és a „vendégek” elfoglalták az egész földdarabot. A megmaradt surta elfek szétszóródtak a világban. Az utolsó dinasztia életben maradt utóda, Dann Vel, jelenleg a Déli Királyságában (Lifeon) tartózkodik.
Ineria leginkább mágikus alapanyagairól ismert, misztikus, ipari és kereskedelmi központja Lifeon keleti vidékének. A Korire királynő vezette birodalom a legkorszerűbb és legerősebb fegyverzettel felszerelt hadsereggel és flottával bír. Az ország nem titkoltan rabszolgák tízezreit dolgoztatja.
Eteria a másik két szigettől távolabb, északon fekszik. A magas hegyvidéket ölelő, sűrű erdővel borított partokat minden hajó messziről elkerüli. Az ottani elfeket évszázadok óta senki sem látta.
"Erdei Szépség": Ismeretlen surta elf hercegnő portréja Ilia Bay Másodkorából. A festmény Norterre háború sújtotta észak-keleti partvidékén bukkant fel, jelenleg az Asarioni Királyi Galéria tulajdona.
Parent ethnicities
Languages spoken
Related Locations
Megjegyzések