Session 13/A: A perenclassi rendházban
Az előző epizódban Morgan és Arianel belopakodtak a Rend perenclassi központjába, ahol egyenesen egy csapdába sétáltak: a padló mintha leszakadt volna alattuk, és egy föld alatti, titkos lépcsőn találták magukat.
Mindeközben Callum és Kix a keresésükre indultak, és hamarosan találkoztak is Fen'Andarisszal. Ők ugyan nem vették észre a druidát, de az rájuk köszönt az árnyékok közül, és magához hívta őket. Tájékoztatta őket a helyzetről, beleértve a nagy robajt is, és a Rendház félig nyitott ajtajára mutatott. Callum Message varázslattal üzent Morgannek, aki biztosította arról, hogy jól vannak, egyikük sem sérült meg. Kis tanakodás után a kinti csapat úgy döntött, hogy ennél jobb esélyük nincsen arra, hogy felfedjék, mit titkol előlük a Rend, ezért ők is bementek a kapun.
Morgan felvetette, hogy addig kellene távozniuk a Rendházból, amíg nem fedezik fel őket, de a többiek kitartottak amellett, hogy nem szalaszhatják el a Rend képviselőinek gyűlését, ha most nem sikerül kihallgatni őket, akkor talán sosem tudják meg, mit titkolnak előlük.
A titkos lépcsőt követve egy hétszögletű terembe értek. A terem hat sarkában, a padlóba vésve az Almavég főterén látott Oszlopokról ismerős állatokat látták: egy denevért, egy kígyót, egy baglyot, egy szalamandrát, egy pókot és egy sárkányt. A hetedik sarokban pedig Lyanda arcmását fedezték fel. Ebben a sarokban egy ajtót is találtak, amelynek sima kőfelülete tökéletesen illeszkedett a falakhoz, és nyoma sem volt rajta semmilyen zárszerkezetnek.
Fen'Andaris felidézett egy mondókát, amely arról szólt, hogy Lyanda és férje, Aeon versengéséről szólt, amiben a ciklikusság ugyan mindenen felül áll és mindent átjár, mégis a szépség, művészet tudnak egységet teremteni igazán.
Callum és Morgan felelevenítették az elméletet, hogy a denevér=netopír párhuzam alapján talán mindegyik állat egy-egy földrészet jelképez, amelyek egykor Kadmun kontinensét alkották.
Kix tündére mindeközben az egyik falon egy tünde feliratot fedezett fel: "jelszó ". Fen'Andaris javaslatára Callum (sok másik lehetséges jelszó után) az ajtó előtt állva hangosan kimondta, hogy "Kadmun", mire az ajtó félrecsúszott, utat engedve nekik a következő helyiségbe.
Kix megjegyezte, hogy furcsának találja azt, hogy a Rend tünde feliratot használ, és közben még nem hallottak Kherretről, mire Callum egy kisebb előadást tartott arról, hogy valójában Netopíron is megtalálhatók egyfajta tünde dialektus nyomai, például Rinde vagy Perenclass nevében. Fen'Andaris a tieflingek nyelvéről (infernal) és egy másik, celestial-nak nevezett nyelvről kérdezte Callumot, aki azt válaszolta, hogy az Almavégben töltött idő alatt ugyan elsajátította a tieflingek nyelvét, azonban nem sokat tudott meg annak eredetéről. Találkozott arra vonatkozó utalásokkal, hogy a nyelv paritásban áll egy másik nyelvvel, mintegy egyensúlyt alkotva két ellentétes nép által, de nem igazán érti, hogy ez mire utalhat.
A következő szoba egy hatalmas édenkertre emlékeztetett. A bal kézre eső fala különböző méretű kövekből formált hegyre emlékeztetet, a szemben lévő fal tele volt fákkal és bokrokkal, egy erdőt formázva, jobb kéz felől pedig víz csobogott egy természetesnek tűnő medencébe. Középen Solom szobra magasodott, kezében egy valódi pergament tartva.
Callum felidézte a régi tünde mesét a három fivérről. Fen'Andaris felolvasta a pergament, amely Solom tanításait tükrözte Üvegföld szabályairól, annak megismeréséről, alapjáról, gondozásáról és magáról az életről és a Körről, amely minden élőt magába foglal.
Ahogy egy fának, egy háznak vagy egy szekérnek, úgy az életnek és Üvegföldnek is van egy rendszere. A rendszernek alapja és gondozója van először, majd abból fejlődik ki az élet. Egymásra épül, táplálkozik egymásból és egységet alkot. Próbáljuk meégrteni, leegyszerűsíteni, de a pontos válaszokhoz még kevés az ismeretünk. Én úgy neveztem ezt, hogy a Nagy Kör.Rövidebb tanácskozást követően Fen'Andaris odasétált a fákhoz, és megérintette az egyik törzsét. Mellette két oldalról egy tűz- és egy vízelementál jelent meg, akik azonnal a csapatra támadtak. Mikor a tűzelementál megindult felé (áthaladva Morganen és lángba borítva a fiút), Callum az őselemek nyelvén (primordial) szólt hozzá, biztosítva arról, hogy békés szándékkal jöttek. Arianel hasonló módon próbált szót érteni a vízelementállal. Mindeközben Fen'Andrais és Morgan megértették, hogy a társaik üzletelni próbálnak, és igyekeztek menekülni a még mindig agresszívnek tűnő elementálok elől. Callum az onomantikus praktikáit felhasználva kinyert egy-egy részletet a két elementál valódi nevéből, kisebb tudást szerezve róluk. Fuzilis, a tűzelementál lobbanékony, változó kedvű természet volt, aki a Mormoriontól vásárolt alkimistatűzért cserébe békénhagyta őket (de csak miután fenyegető módon körbefonta Callumot lángokkal). A vízelementál, akit "Tócsának" csúfoltak, nagyon hiú volt, és Arianel vízből font ruhájára tartott igényt. A triton lány ellenkezett, mondván, hogy nem akar a társai előtt átöltözni, mire Tócsa megtámadta. Arianel egyenesen a medence vizébe hátrált, melynek hatására még két elementál jelent meg: az egyiket Tócsához hasonlóan víz alkotta, a másik pedig egy állandóan kavargó légtömeg volt. Látva, hogy hirtelen három elementál veszi körbe, Arianel ködfelhőt volt maga köré, elrejtve ömagát és a három elementált is. Kix mindeközben egy kis pók formájában a szobron ült, és a tündérke segítségével megpróbálta visszaidézni a Három Fivér meséjéből ismert rigmusokat, de mindhiába: az út nem nyílt meg előttük. Callum Solomhoz fohászkodott, hogy védje meg Morgant a bajtól, mire a terem közepén álló szobor tekintete Morganre szegeződött. Tócsa ismét megjelent, és a ködfelhőből kibontakozva Fen'Andarisra és Callumra támadt, körbefonva őket úgy, hogy mozdulni is alig bírtak. Fen'Andaris egy hatalmas, ezüst szőrű medve alakját öltötte magára, Callum pedig az elementál igaz nevét felhasználva ráparancsolt, hogy eressze el őket. Közben Arianel is megjelent, és kiderült, hogy a ködfátyol takarását arra használta fel, hogy zavartalanul átöltözhessen. Ezek után már szívesen ajánlotta fel Tócsa számára a vízből font ruhát, aki el is fogadta az ajánlatot (talán az is motiválta, hogy Fen karmai és fogai, valamint Morgan nekrotikus varázslatai eddigre már jelentősen megtépázták alakját), bár sajnos a két társát nem vitte magával. A maradék két elementált hasonló módszerekkel sikerült jobb belátásra téríteni: Ciklonis, a légelementál a pusztítás eszközeire vágyott, és magával vitte Arianel kalapácsát és Callum számszeríját (furcsa módon nem foglalkozva Kix őzlábcsontjaival, amellyel a szobor fejét verte), Squalos pedig érdeklődve fogadta Callum Shatter varázslatát, amellyel legnagyobb szenvedélyének hódolhatott: köveket törhetett össze. Callum elmagyarázta neki, hogy ha elég kitartóan tanulmányozza a követ, megismerheti annak valódi nevét, és engedelmességre bírhatja azt. Miután megszabadultak az elementáloktól, konstatálták, hogy valószínűleg még kettő vár rájuk, a kövekből formált hegy falánál. Ezúttal rendesen felkészültek, és a tűzhöz, valamint földhöz kapcsolódó ajándékokat helyeztek ki: egy ékkövet az Agyar-hegység mélyéről, egy régi érmét, amelyet Elmer Taladur ládájában találtak, valamint egy tűzgyújtó eszközt, és egy tócsányi égő olajat, amelyre Morgan a biztonság kedvéért rádobta Kix bumerángját is. Amikor Arianel megérintette a köveket, azonnal meg is jelentek az elementálok, Callum pedig gyorsan hozzájuk intézte a szavait, biztosítva őket a jóindulatukról és fejajánlva nekik az ajándékokat, amennyiben utat engednek nekik. Az elementálo elfogadták az ajándékokat, Solom szobra pedig hátrahúzódott, utat engedve egy lefelé vezető járatnak és létrának. A lenti teremben öt alak várta őket:
- Elmer Taladur
- Messi Menna, a kígyóember, aki Almavégből Perenclassig kísérte őket
- Akrakir, a Csendes, egy tiefling férfi, akiről már a perenclassi kikötőben hallottak
- Ralrakir, egy tiefling nő
- és Morep Lavec, egy törp
A titok igencsak rég óta jelen van, mi szerint maga Lyanda volt az, aki megakadályozta a Valóság és Képzelet Próbáját. Hogy pontosan mi is az igazság, azt talán még a Zarándokok sem tudják, de legjobb tudomásunk szerint az istenek nem avatkoznak be Üvegföld életébe, csak közvetett módon. Mégis, a Próbára minden elő volt készítve, minden tudás megvolt hozzá és teljesen váratlanul nem sikerült. Mit nem sikerült, teljes kudarcba fulladt! Lyanda azonban sokaknak adott utat régebben is, szerette Üvegföld népeit – így nehéz elhinni, hogy ő tett keresztbe a dolognak. Mi, itt a Rend-ben szeretnénk utánajárni ennek, hogy megértsük pontosan mi is okozta a Törrenést – és meg szeretnénk fejteni Lyanda Titkát. Amikor Elmer szólt, hogy Almavégben is megjelent az első pár kherreti hajó, nem nagyon foglalkoztunk a dologgal.Morep mesélt a Zarándokokról is, akik valamiféle ősi lények, akik jelen voltak több ezer éve, átélték a Törrenést, és ezért ismerik Üvegföld és a Frágó titkait. Még a Rend is csak keveset tud a Zarándokokról, azt is elképzelhetőnek tartják, hogy nem is Üvegföldről, hanem más világokról származnak. Jelenleg úgy tudják, hogy hat Zarándok járja Üvegföldet, mindegyik pontos útvonalon, és minden évben egy meghatározott helyen találkoznak. Morep csak egyetlen Zarándokot ismer, aki nemrég járt Kherret közelében, róla azt tudni, hogy nyár idusán, ősz elején a déli vidékeket járja. Ha sikerülne összegyűjteni a Zarándokokat, talán megérthető lenne Lyanda és a Törrenés titka, és Üvegföldön ismét az egység és béke uralkodhatna. A Fen és Callum azonnal egyetértettek abban, hogy nagy örömmel volnának a Rend segítségére ebben a küldetésben, félretéve a korábbi sérelmeiket. A csapat ezután visszatért a Terefei Almához címzett fogadóba, hogy átbeszélje a történteket.
Megjegyzések