A Három Fivér Legendája

Élt egyszer Fothuinn szigetén a Tündekirály udvarában egy Faeno nevű énekmondó. Az erdei boszorkányok megjósolták a tündekirálynak, hogy Faenonak lánya fog születni, aki szebb lesz mindenkinél, aki valaha élt, most a földet járja, vagy valaha erre a világra születik. A Tündekirály pedig eldöntötte, hogy megtartja magának a lányt, és senkinek nem engedi, hogy akár rá is nézzen. Ezért amikor Faenonak lánya született, Fothuinn szigetén az erő mélyére vitte a csecsemőt, és egy erdei boszorkányra bízta, hogy őrizze meg, amíg el nem jön érte. A lány a Dedria nevet kapta, és ahogy teltek az évek, tényleg minden idők legszebb asszonyává cseperedett.
Az erdőben pedig élt egy öreg favágó, Ulyno, akinek három fia volt: Naester, Ardan és Aewil. Történt egyszer, hogy a legidősebb fiú, Naester egy napon egy nyulat üldözve túl mélyre vándorolt az erdőben, és eltévedt. A sötét rengetegben vándorolva egyszercsak gyönyörű énekszót hallott, és odament, hogy megnézze magának a forrását. Meglepetésére az erdő mélyén egy tisztáson egy gyönyörű asszony énekelt, olyan szép, mint amilyet sohasem látott, Naester pedig első pillantásra belé szeretett.
Azonban Dedria pedig nem árulta el a nevét Naesternek, mert a boszorkány óva intette attól, hogy bárki előtt felfedje nevét, ezért Naester Csalogánynak (Filiméala) nevezte. Dedria pedig nagyon szeretett volna Naesterrel tartani, de a boszorkány varázslata miatt nem tudott, és nem is mondhatta el, miért, ezért csak annyit mondott, hogy az édesanyja nem engedi. Naester ekkor azt kérte, hogy vezesse a házához, hadd találkozzon az "édesanyjával", Dedria pedig vonakodva, de engedett neki. Mivel senki sem volt otthon, Dedria ismét megkérte Naestert, hogy menjen haza, mert veszélyben van.
Ekkor érkezett haza a boszorkány, Dedria pedig - mivel ismerte Naester valódi nevét - az Erdőt kérte, hogy rejtse el az idegent:

Ó, Lüktető Élet, Madarak Éneke, Lombok Susogása, Hatalmas Erdő, fogadd be és rejtsd el Naestert a kutató szemek elől!

Az Erdő pedig meghallgatta kérését, és Naester rókává változott, Dedria pedig elbújtatta az ágy alá. A boszorkány érezte az idegen szagot, és kérdőre vonta Dedriát, aki azt mondta neki, hogy csak egy róka szökött be a házba. A boszorkány nem hitt neki, aztán megtalálta a rókát az ágy alatt. Agyon akarta sújtani, de Dedria arra kérte, hadd kísérje el a rókát az erdő széléig inkább, és soha nem fog visszatérni. Az erdő szélén aztán Naester visszaváltozott tündévé, és hazatért.
Otthon elmondta fivéreinek, hogy mi történt, és a segítségüket kérte. A három fivér együtt indult meg az éj leple alatt a boszorkány házához. Ardan, aki a legerősebb volt közülük, megkereste a környéken a legnagyobb fát, és elkezdte rázni, olyan erővel, hogy a föld is beleremegett. Eközben Aewil, a legkisebb és leghalkabb léptű máktejet csempészett a boszorkány tejébe. Végül pedig éjszaka, amikor a boszorkány mélyen aludt és úgy horkolt, mint a mennydörgés, Naester, a legbátrabb bemászott az ablakon, és megszöktette Dedriát. A három fivér tudta, hogy nincs többé maradásuk Fothuinn szigetén, ezért Ael Arismortára, a Tiltott Szigetre hajóztak, ahol Naester feleségül vette a lányt.
A boszorkány másnap észrevette, hogy Dedria hiányzik mellőle, érezte a róka szagát, és nagyon bosszús lett. Haragjában felült egy felhőre, és egyenesen a Tündekirály udvarába repült, ahol elmondta neki, hogy az éj leple alatt valaki megszöktette a mátkát, és Arismorta szigetére vitte. A király éktelen haragra gerjedt, összegyűjtötte seregét, és hajóhada élén Arismorta ellen indult.
A fivérek látták a közeledő hajókat, és felkészültek életük utolsó csatájára, de Dedria azt mondta nekik, ne csüggedjenek, majd a Tengerhez szólt:

Ó, Végtelen Mélység, Szelek Szárnya, Hullámok Tajtéka, Hatalmas Tenger, add meg Naesternek, Ardannak, Aewilnek és Dedriának, hogy meleg fuvallataidon messzire szálljanak, el az irigy Tündekirály elől!

A Tenger pedig teljesítette Dedria kérését, és mindhármukat sirállyá változtatta. A boszorkány azonban nem hagyta ennyiben, és mert ismerte Dedria valódi nevét, a Tenger ősi ellenségét, a Hegyeket kérte:

Ó, Kopár Csúcsok, Törhetetlen Gyökerek, Sziklák Karmai, Hatalmas Hegyek, adjátok meg, hogy Dedria leszálljon azt égből!

Ekkor egy hatalmas ragadozómadár jelent meg, és a karmai közé ragadta Dedriát, a három fivér pedig tehetetlenül nézte, ahogy egyenesen a Tündekirály hajójára viszi a lányt, aki ismét gyönyörű tünde alakjában tetszelgett.
A három fivér nagyon elkeseredett, és egyszerre kérték a Tengert, mert immár ők is ismerték Dedria valódi nevét:

Ó, Végtelen Mélység, Szelek Szárnya, Hullámok Tajtéka, Hatalmas Tenger, fogadd be Naestert, Ardant és Aewilt, hadd állítsák meg az irigy Tündekirályt!

A Tenger pedig teljesítette a kívánságukat, és ahogy a három sirály alábukott, azon nyomban sziklás partú szigetté változtak, a Tündekirály hajóhada pedig összetörött a sziklákon.
Ahogyan szerelméből és fivéreiből sziget lett, Dedria nagyon elkeseredett, és még egy utolsó kívánságot intézett a Tengerhez:

Ó, Végtelen Mélység, Szelek Szárnya, Hullámok Tajtéka, Hatalmas Tenger, add meg Dedriának, hogy a három fivérrel maradhasson, és soha ne legyen az irigy Tündekirályé!

A Tenger pedig teljesítette utolsó kívánságát, és széllé változtatta a lányt, aki így nem lehetett a Tündekirályé, és az idők végezetéig, még ma új fújja bánatos énekét Naester szigetén a sziklák között.