Arianel
Arianel egy titokzatos triton hölgy, aki keveset árul el magáról és kapcsolatairól. Egyike a Lyanda Titka fedélzetén útra indított kalandoroknak. Az állatok, és különösen a tengeri élőlények közel állnak a szívéhez.
DND Beyond karakterlap >>
A kalandok előtt
Arianel gyakran járt álmában egy távoli világban, amely számára teljesen ismeretlen, mégis, tudja, meg kell találnia. Azt is megfigyelte, hogy amikor hallja a tenger dalát, akkor gyakrabban jár itt álmában, mintha a tenger akarná így és hazaszólítaná. Pedig világ életében Üvegfoldon élt, a király és kereskedő házak világán kívül más birodalommal nem találkozott, más hozzá hasonló lénnyel sem igazán. Amikor e titokzatos világról álmodott, oly távolinak tűnt az üvegföldi életével járó minden szép és fájdalom: a férfi akit szeretett, a küldetése, a régi legénysége, a pénz és gazdagság.Kalandozásai során...
Lyanda Titka">Lyanda Titka ">Lyanda Titka fedélzetén hajózva majd megtalálja álmai világát, de hamarosan csalódnia kellett.(1) Trász-választás Almavégben Arianel aktívan segítette Dharvir Qinessi jelöltségét.(2)Személyiség
Arianel kalandvágyó és szeszélye tud lenni, akit nagyon motivál az új dolgok megismerése. Mindemellett nem egy agresszív, konfrontatív személyiség, általában a konfliktusok békés, tárgyalásos megoldására törekszik.(3)(4)Bemutatkozás
"Mélység, tenger mélység, mondd, merre jár, Egy elfedett faj és büszke méltóság, Tengerfenék, vihar és szél, kelj új erőre hát! Hív a tenger, ne felejtsd el hű szavát..."Szólt az ének, ott, mélyen legbelül mikor ember anyja meghalt, mielőtt felsírhatott volna. Szólt, ugyan az az ének, amikor apját várva nem jött soha, Vagy amikor sorsától menekülve, fázva, egyedül zihált, És új életet talált. Árvának még Üvegföldön sem egyszerű, főleg ha az ember kék és a többiek nem értik miért. Ők nem értik, miért beszélt „magában” gyerekként, amikor a tengerben játszott, Más volt, amióta az eszét tudta, Különleges volt, ezt a többiek még nem tudták.
“Mélység, tenger mélység, mondd, merre jár, Mindaz a végtelen űr, mely csak rád vár…”Szólt az ének, amikor először szerelmes lett, vagy társai kicsúfolták. Szólt az ének, amikor a tenger hívására hallgatván, matróznak állt. Kiszolgálva legénységet, sütött-főzött a hajón naphosszan át. És kitanulta a mesterség minden csínyját-bínját.
„Tengerfenék, vihar és szél, kelj új erőre hát! Hív a tenger, ne felejtsd el hű szavát..."Tudta, hogy beszélnek hozzá, hogy hívja a mélység. Azt is tudta, hogy a víz engedelmeskedik szavának, Azt is tudta, hogy hatalma van a férfiak, ellenségei, és barátai felett.
« Mélység, tenger mélység, mondd, merre jár, Egy elfedett faj és büszke méltóság..."Szólt az ének, amikor megismerte Őt. Szólt az ének, amikor minden megváltozott. Szólt az ének, amikor emberek százait mentette meg. Szólt az ének, amikor a flottát vezette. Szívében szólt az ének, amikor elveszette Őt.
„Tengerfenék, vihar és szél, kelj új erőre hát! Hív a tenger, ne felejtsd el hű szavát...”Hírnév, pénz, méltóság, szenvedély, mit sem ér...
Megjegyzések