Session 4: Arianel

Arianel szintlépése a Session 4 után (Bori):

Arianel gyakran járt álmában egy távoli világban, amely számára teljesen ismeretlen, mégis, tudja, meg kell találnia. Azt is megfigyelte, hogy amikor hallja a tenger dalát, akkor gyakrabban jár itt álmában, mintha a tenger akarná így és hazaszólítaná. Pedig világ életében Üvegfoldon élt, a király és kereskedő házak világán kívül más birodalommal nem találkozott, más hozzá hasonló lénnyel sem igazán. Amikor e titokzatos világról álmodott, oly távolinak tűnt az üvegföldi életével járó minden szép és fájdalom: a férfi akit szeretett, a küldetése, a régi legénysége, a pénz és gazdagság.
Megfigyelte azt is, hogy nem álmodott egy ideje, egészen pontosan amióta útra keltek. Már kezdett megijedni, hogy mégsem jár jó úton, a küldetés nem vezeti el céljához, a tenger már nem beszél hozzá. Lehet hogy hiú ábránd volt azt hinni, hogy ez a sokféle fajból álló, tengeri csőcselék, akiknek a nagy része tengeren sem járt soha - tisztelet annak a részeges kivételnek! - , majd elvezetik álmai világába?
Annál nagyobb boldogsággal ébredt az előző esti kalandok után. A gyíkember ablakon történő bukdácsolása, az izgalmas új világ, az őröktől való menekülés, Morgan elterelő hadművelete... majd éjszaka még régi álmai is visszatértek, újra járhatott titokzatos álombirodalmában!
Arianel most először úgy érezte az út kezdete óta, hogy volt értelme útra kelni! Van újra kihez tartoznia, kezdte igazán megkedvelni csapattársait, és még a szerencse is az ő pártján állt az utóbbi időszakban. Ha itt véget érne a közös út, bármi történjen ma a város titokzatos urával történő találkozásakor, megérte. Vízalatti világ ide-vagy oda, szép kis kaland volt, és mi jöhet még! :)
A szerencse forgandó, és most úgy érezte, rajta a sor!

---

Eredeti poszt: Session 5, Facebook