Zsombolya
Néprajz
A lakosság fele elf, a másik fele ember. A többség kétkezi munkás, kereskedelemből, bányászatból, halászatból él.
Kormányzás
A városban egy helytartó közvetíti a Déli királyság királyának akaratát. Ő irányítja a városőrséget, felügyeli a kikötőkben a vámszedést és szükség esetén bíráskodik. A helytartó után a két legfontosabb személy az intéző és a jegyző. Az intéző feladata, hogy számban tartsa a város bevételeit, kiadásait, megszervezze a városfal és az utak javítását, a kikötőben folyó munkát. A jegyző a városban kötött szerződéseket fogalmazza és hitelesíti. Mivel a városban - vagy a kikötőben - számos üzlet születik, az irodája igen forgalmas hely, néha két napot is várni kell, mire egy átlagember bejuthat hozzá.
Infrastruktúra
A városnak vízvezeték és csatornarendszere és kövezett utcái vannak. A város északi részén kisebb parkokat is talál az ember, az egyik közepén fekszik a Fény Úrnőjének temploma. A két folyón egy-egy vízimalom van: az egyik fűrészmalom, a másik a hajókon érkező gabonát dolgozza fel. A kikötő már rég kinőtte a folyódeltát, egyes hajók a partok mentén horgonyoznak.
Céhek & Frakciók
A város egyik legkülönlegesebb társasága a Lila céh. A "lilák" herbalista-alkimista társaság, akik a hegyekben, erdőben található gyógynövényekből készítenek elsősorban gyógyszereket, melyek értéke időnként drágakőben kifejezhető. Nevüket a mellükön viselt
Lila inda virágját mintázó kitűzőről kapták. A lilákat a városban mindenki tiszteli és szereti, mert bár a vízen túli nagyuraktól borsos árat kérnek a munkájukért, az itt élőknek igen olcsón, ha nagy a baj, van, hogy ingyen segítenek.
Történelem
Egykor egy főként emberek lakta halászközösség volt, többségében faházakkal és rozoga kikötőkkel. Bár pezsgett az élet, az itt élők inkább átmenetinek tekintették a szállásukat, mint letelepedésre alkalmas helynek.
A Nagy Háború (L1E 1380 - 1E 1533) azonban elsodorta sok más hasonló településsel együtt. Az első öt évben a Déli királyság katonái állomásoztak a szigeten, és a helyieknek már velük is több konfliktusa volt, mint amennyit szó nélkül elviseltek volna. Aki tehette, ekkor még visszavonult a kontinensre.
Aztán jöttek a fekete zászlós hajók és velük azok, akik a Fény istennőjének, Lifeon védelmezőjének ellenségei voltak. A túlélők a hegyekbe menekültek, és amennyire tudni lehet, egyetlen épület sem úszta meg a pusztítást.
Hosszú évek teltek el és az egykori halászok kiismerték a hegyvidéket. Amikor a háború után az első családok megérkeztek a kontinensről a folyóvölgybe, ők látták el a telepeseket fával és kővel az építkezéshez.
L2E 178-ban egy elf kereskedő a vihar elől menekülve felfedezte a falut és a mesés kincseket, drágaköveket, melyek a hegyekből származnak. Bányát nyittatott és megindult a fejlődés, az állandó kereskedelem.
Ötven évvel ezelőtt három hajónyi menekült elf család érkezett nyugatról, akik elvesztették otthonaikat egy másik háborúban. Ők voltak az utolsó telepesek, akik állandó szállást építettek maguknak az erdő szélén.
Turizmus
A kikötő az egyik legforgalmasabb árucsere központ ezen az útvonalon.
Építészet
Magasított alapzatú, masszív kőházak sorakoznak a gondosan kimért utcák mentén. Mindegyik több generációnak ad otthont, van amelyik három szint magas lakótorony. Az ablakok kicsik, az ajtók megerősítettek. Minden házhoz tartozik egy kisebb vagy nagyobb melléképület: raktár, műhely, füstölőház, amit a család használ a szakmájához. A városfalon belül nincsenek kerítések. A házakat 5 láb magas fal védi a tengertől és a kalózoktól, rajta néhány szökellésenként egy-egy lőrés van. A falon két kapu van: egy két szekér széles, megerősített kapu a kikötő felé, és egy egy szekér széles kisebb kapu északon, a hegyek felé.
Földrajz
Magas hegyek lábánál, két sebes folyó találkozásánál épült tengerparti kisváros. A magas kőházakból álló települést zöld mezők ölelik körbe, amely véget ér a hegyek lábánál: ott kezdődik a sötét vadon, ahová csak az merészkedik, akit a munkája oda köt.
Természetes Nyersanyagok
A város első sorban a tengerből és a hegyekben lévő erdőkből és bányákból él.
Fontos cikkei a
Hal , Igazgyöngy és persze a hegyekben kitermelt Faanyag, Ébenfa , Szikla és kő, Vas és Szén.
A partvidék nem kedvez a mezőgazdaságnak,
Bárány és Tehén tenyésztéséből nyernek bőrt, gyapjút, csontot és húst.
Ezeknél is fontosabb, hogy a hegyekben egyedülállóan sok
Lila inda nő, melyből gyógyszereket készítenek.
Megjegyzések