A Fény Úrnőjének nyugati apátsága
A Feketeszikla-hegységtől keletre, a Sötét Erdő mélyén, rég elfeledett építményekbe botlik a kíváncsi utazó. A A Nagy Sötétség előtt a vidék lakott volt, a kíméletes időjárás és a korai mesteremberek szakértelme elegendőnek bizonyult, hogy egész falvakat találhassanak a kalandozók a vadonban, érintetlenül. A legtöbb ilyen helyet messziről elkerülik, hiszen lakóik nem maguktól álltak arrébb - már ha volt idejük a menekülésre. Elátkozott, szomorú maradványok ezek.
Ám van egy legendás rom, melyről sokan beszélnek. Az ősi apátság épületei s az egykori katedrális tornya kiállta az idő próbáját. Egyesek szerint maga a Fény Úrnője őrzi, mások úgy tudják, hogy másvilágokról érkezett szolgálói, vagy hívei vigyázzák, ami megmaradt.
Szerkezet
Az apátság központi épülete a kör alapú, kupolás katerdális volt, 50 láb átmérővel a legnagyobb mind közül. Fehérre meszelt falát padlótól plafonig érő színezett üvegablakok tagolták néhány lépésenként. Teteje egy aranyozott kupola, melynek legmagasabb pontja 30 láb magasságban egy vízszintese elhelyezett, tíz láb átmérőjű üvegablak lehetett. A fehér márványlapokkal burkolt padlózat illesztéseit aranyszínűre festették. A kör alakú, 5 láb átmérőjű faragott oltár egy széles emelvényen, a központi ablak alat áll, a déli nap fénye pontosan rá süt. Az oltár tálszerűen mélyül, azt feltételezik, hogy a Nagy Sötétség előtti rituálékban vízzel töltötték fel, mely szétszórta a fényt az egész katedrálisban. Legdélebbi pontján 60 láb magas torony emelkedik a Sötét Erdő fáinak koronája fölé, tetjén hatalmas, örökfényű lámpás mutatott irányt az utazóknak. A torony ajtaja az udvarról nyílt.
Az ablakokat kitörték, az ajtókat összezúzták vagy elhordták, a középső ablak sincs már a helyén. A torony és a falak stabilan állnak, a csigalépcsőt még a Nagy Háború előtt ismeretlenek vaslépcsőre cserélték, ma is használható.
A katedrális körül a kaputól véve, jobbról balra haladva, az istálló, egy raktárépület, az ebédlő épülete konyhával és felette hálókamrákkal, az iskola és könyvtár épülete, a zarándokház, és a veteményes.
Az istállónak és a raktárnak csupán a falai állnak, tetejük beomlott. Az istálló nem volt túl nagy, két kocsinak elegendő színből és tucatnyi boxból állt, illetve egy nagyobb részen valószínűleg egy vagy két tehenet tartottak. A raktárépület egyszintes, 20x20 láb alapterületű építmény volt, keskeny ablaknyílásokkal és megerősített, kétszárnyú ajtóval. A lakóépületeket az apátság ostromakor felgyújtották, az iskola épületét feldúlták. Az ebédlő 40 láb hosszú, 30 láb széles terem volt, mögötte konyha és kamra kapott helyet. Az emeletre falépcső vezetett fel, három nagyobb hálóterem lehetett. A zarándokház ezzel szemben egyszintes volt, apró hálókamrák nyíltak a központi folyosó két oldalán. Mellékhelyiség az épület mögött kapott helyet. Az iskola két szint magas, C-alakú, elegáns építmény volt, földszintjén három tágas előadó teremmel, az emeleten pedig jól felszerelt könyvtárral, ahol a korabeli kódexeket és tekercseket tartották és másolták az apátság lakói. Az írások nagy részét valószínűleg az ostromot követően helyben elégették.
Az apátságot 20 láb magas fal vette körül, ám ez teljesen megsemmisült. Mindössze az alapok néhány szakasza található meg.
Az épületek közötti park jól gondozott volt, néhány gyümölcsfa valószínűleg a korábban ide telepített növényzet utóda. A kövezett sétányokból azonban semmi sem látszik és 3-5 láb magas fű és gaz övezi a romokat. A természet elkezdte beenni magát az épületekbe is. Kúszónövények borítják a csupasz falakat, facsemeték bukkannak fel az öszetört csempepadló alól. Csupán a katedrális áll teljesen ellen az erdőnek.
Történelem
Szent Felice bátyja, Moledaen főpap építette a katedrálist, húga mártírhalálának 50. évfordulóján, még jóval a Nagy Sötétség előtt. Bár erre nincs semmilyen bizonyíték, sokan úgy gondolják, hogy a Szűz maradványait az oltár alá újratemették. Az apátságban a Fény Úrnőjének papjait és lovagokat is képeztek, emellett zarándokhelyként és kegyhelyként is funkcionált. Az apátsághoz egy jól karbantartott út vezetett, mely a déli kereskedelmi úthoz kapcsolódott. Ennek egyes szakaszai ma is megtalálhatók az erdőben.
A Nagy Sötétség közeledtével a Sötétség Úrnőjének hívei és gonosz lények is újra és újra megtámadták az intézményt. Moledaen leszármazottai és az ide menekült hívek sokáig kitartottak, de végül körbezárták őket és szörnyű ostrommal vették be a megszentelt földet. A támadásban a főpap teljes klánja megsemmisült, és feltehetőleg a ma is látható állapotba kerültek az épületek.
Jelenleg teljesen körülzárta a Sötét Erdő, és leginkább csak a mesékben bukkan fel, ám évről évre felkerekedik néhány lovag, pap vagy hívő, hogy elzarándokoljanak a elfeledett katedrálishoz. Legtöbben visszafordulnak, néhányuknak pedig örökre nyoma vész a vadonban, azon kevesek, akik visszatértek e helyről, hitükben megerősödtek és megvilágosodtak, csodás jelenségekről és látomásokról számolnak be.
RUINED STRUCTURE
21645
21645
Megjegyzések