Városőr

A városőrök az épített települések védelmét látják el. Bár szervezeteik minimálisan eltérnek egymástól, a városőri szakma biztos megélhetést kínál mindazoknak, akik hajlandóak szükség esetén vérüket adni a civil lakosságért.

A Déli királyságban fajtól függetlenül toboroznak őröket, de megfigyelhető, hogy a nők aránya valamivel kisebb, átlagosan 30% körül mozog. Ez főként arra vezethető vissza, hogy a rövid élettartam miatt az ember nők nagyobb arányban maradnak a háztartásban, korán vállalnak gyermeket. Az egyes városőrségekben a fajok aránya nagyjából megegyezik az adott grófság arányszámaival. A félvérek létszáma jelentős, a magukat kívülállónak érző fiatalok az őrök soraiban társadalmi megbecsülést és befogadó közösséget találnak.

Zililonban ezzel szemben, bár a nemek aránya kiegyenlített, kevesebb félvér kerül szerződtetésre, más fajúak pedig szinte soha. Mivel folyamatos a felvétel és nagyobb a jelentkezők száma, a toborzók kedvükre válogathatnak a jelentkezők között. (A nyugati-elfek magukat nyíltan előbbre valónak vallják másoknál, így ez nem meglepő.)

Mogethben a városőrségben szerepet vállaló nők létszáma rendkívül magas a másik két országhoz képest. Ennek az egyik oka az, hogy a városok alatt húzódó bányákban viszont lényegesen több férfi dolgozik - egyébként a nemek aránya minden más szakmában kiegyenlítettnek mondható. Mivel a városőr jelölteket elsősorban az egyes klánvezetők irányítják a toborzásra, elképzelhetetlen, hogy más fajú vagy félvér tagjai legyenek az őrségnek. (Igaz, egy törp szemében leginkább csak egy törp a megbízható.)

Career

Képesítés

A Déli királyságban: A legalább tizenöt esztendős fiataloknak már alap szinten tudniuk kell olvasni a közös nyelven, és felmérik a fizikai adottságaikat is. Előnyt jelent az írástudás, egy második nyelv ismerete illetve valamilyen fegyverforgatásban való jártasság. A - fajuknál fogva rendszerint idősebb, képzettebb - elf és törp jelöltek valamilyen szinten előnnyel indulnak a kiválasztáskor. Grófságonként eltér, hogy milyen időközönként toboroznak. Sokan azok közül, akik korábban sorkatonai kiképzésben részesültek, de idejük leteltével hazatérnek, a városőrségnél próbálnak szerencsét. Az ő tudásuk szintén előny, kevés kivétellel, automatikusan felvételt nyerhetnek.
Zililonban: A legtöbb nyugati elf fiatal onnantól kezdve tanul fegyverforgatást, ahogy elbírja azt. A legtöbb zililoni átlagpolgár elmondhatja magáról, hogy életének valamely szakaszában szolgált egyik-másik helytartó alatt. Ha a "városi" elfnek nem akad épp más munkája, öt-tíz évre beáll az őrségbe. Külön előkövetelmény nincs.
Mogethben: A város őrzése komoly feladat. Az ország határán húzódó frontvonal bár hosszú évek óta csendes, a területen átsöprő háború emléke mélyen gyökeret vert a törpök tudatában. Azok a fiatalok, akik nem elég eszesek vagy ügyesek a műhelyekhez vagy nem éreznek isteni elhivatást, előszeretettel vállalják a város védelmét magukra. Mivel a törp gyerek előbb játszik kalapáccsal, mint megtanulna járni, a városőrré váláshoz csupán két dolog szükséges: a klánvezető engedélye, illetve, hogy a jelölt bizonyítsa rátermettségét a toborzó kapitányok előtt.

Karrier Fejlődés

A Déli királyságban: A felvételt nyert újoncok féléves kiképzést kapnak fegyverforgatásból: megtanulnak bánni a rövid lándzsával, egykezes karddal és pajzzsal illetve grófságonként eltérően íjjal vagy számszeríjjal. Az újoncok két éven keresztül szolgálnak valamelyik városőrkapitány mellett közvetlenül. Főként fegyverhordozó, kisegítő jellegű feladataik vannak, tényleges őrséget csak ritka esetben visznek. Csak ezt követően történik meg a beosztásuk a városőrség egységeibe és kezdenek hozzá a tényleges munkához. Akik kaptak korábban katonai képzést vagy mindhárom fegyver használatát be tudják mutatni, az első két lépcsőt kihagyva, egyből szolgálni kezdenek.

A városőrségen belül nincsenek elaprózva a rangok. A tisztek mind kapitányok, grófságonként egy főkapitány lehet, de nem minden Úr jelöl ki központi vezetőt. A kapitányokat külön képzik, ha valaki bizonyította rátermettségét az őrségben, vezetője ajánlására, grófi engedéllyel jelentkezhet felkészítésre a négy nagy kiképzőtábor egyikében - ahol épp indítanak ilyen kiképzést. A kapitányoknak nem csak írni és olvasni kell a közös nyelven, de katonai stratégiát, diplomáciát, jogot is a fejükbe kell verni, mindezt magasabb szintű fegyverforgatási képességekkel együtt, hogy később alkalmasak legyenek az újoncok képzésére. A kapitányi felkészítés legalább két évig tart, kevéssé írástudó és éles elméjű jelöltnek akár öt évébe is telhet, mire befejezi, ha fel nem adja közben. Ugyanakkor az oklevél nem ad azonnali előrelépést. A parancsnok-jelöltnek vissza kell térnie a korábbi feladataihoz, amíg meg nem üresedik egy állás, amire a gróf alkalmasnak ítéli; vagy új egységet nem állít fel az ura, a megnövekedett létszám vagy feladatmennyiség miatt.

A legtöbb városőr az öregséggel kerül ki a szolgálatból, hatvan év felett már kevesen érzik magukat alkalmasnak a feladatra. Bár technikailag a karrierjük bármelyik pontján kérhetik a felmentésüket, a nagy többség kis megszakításokkal - pl. gyermek születése a nőknél - munkás éveiket az őrségnél töltik. Ritkábban, de előfordul, hogy szolgálat közben valaki életét veszti. A vadonban kóborló szörnyek, meglepően jól felfegyverzett banditák és félvad mágusok még a veteránnak számító őrséget is meg tudják ritkítani, ha túl közel kerülnek a lakott településekhez. Az elhunyt városőr temetéséről a grófság gondoskodik - ha csak a család másként nem kéri - és általában az illető háromhavi fizetését fizetik meg a legközelebbi hozzátartozóknak.

Zililonban: A legtöbb városőr rövidebb távra, átmeneti munkaként tekint a feladataira. Akik mégis itt szeretnék megcsinálni a szerencséjüket, már száz éves koruk körül jelentkeznek szolgálatra. Az újonc jelzőt ugyanis a szolgálat első száz esztendejében viselik, függetlenül az egyéni tervektől. Tényleges szolgálatra csak a legalább százhúsz esztendős elfek lesznek beosztva, a fiatalabbaknak a gyakorlótéren van a helye, ahol kemény munkával megalapozhatják a későbbi vezetői karrierjüket is. Az újoncok a városban mindig tapasztaltabb őrökkel dolgoznak együtt és néhány évtizedenként a város más-más pontjain kell ellátniuk a feladatot. Csak az első száz év után kapnak rendes állomáshelyet - rendszerint néhány betanítani való újonccal együtt - ahonnan már csak különleges esetekben mozdítják el őket. Ilyenkor már jelentkezhetnek a megüresedő városőr kapitányi helyekre is. A kapitányok nem kapnak külön kiképzést, csupán elegendő ajánlólevél/támogató és a helytartó kinevezése szükséges a poszt betöltésére. (Tekintve, hogy Zililonban minden más helynél keményebben működik a korrupció, találni lehet 200 évnél fiatalabb, vagy teljesen alkalmatlan kapitányokat is.)

A háromszáz év szolgálati múlttal rendelkező, vagy ötszáz évnél idősebb városőröket a megtisztelő veterán jelzővel illetik. Még a felettük álló kapitányok is hallgatnak a szavukra, és jellemzően kellemesebb feladatokat látnak el, mint a társaik (pl. a legmagasabb terasz-szint járőri feladatai vagy a templom őrzése).

Az őrség tagjai meghatározott időre szerződnek le, ezt a szerződést csak meghosszabbítani lehet, megrövidíteni csak akkor, ha az illető börtönbe vagy kivégzésre kerül. Szolgálat közben vagy szerződés alatt álló őrök halálakor a még ki nem fizetett bért adják a családnak, illetve az illető szolgálati idejéhez mérten (ha már nem újonc az illető) adományozhatnak kitüntetést vagy valamekkora összeget is.

Mogethben: A városőr szakma rendkívül megbecsült (majdnem annyira, mint a lovagság vagy kovácsmesterség). Jellemzően élethosszig tartó szolgálatra vállalkoznak a jelöltek. A majd' húsz esztendeig tartó kiképzés tökéletesíti a jelöltek fegyverforgatási képességeit és alkalmassá teszi őket a város védelméből legalább egy, de inkább több típusának a művelésére. A tudásukról a kiképző parancsnokuk jelentést készít. Várostól függően három vagy több hozzájárulással válhat valaki teljes jogú városőrré. Ilyenkor állandó beosztást kapnak egy egységbe és két kor óta nem nagyon volt rá példa, hogy bárkit előléptetés nélkül elmozdítottak volna a megszokott rutinjából. Az előléptetés első sorban "kihalásos alapon" működik, akkor lehet városőrből parancsnokhelyettes, ha az elődje előre lépett vagy elhunyt; s ezt követően ugyanígy parancsnok. Ezt az utat annál az egységnél járhatja végig, ahol szolgálni kezd, és minden előléptetés komoly kihívás az egység tagjai között. Parancsnokból kapitánnyá előlépni rendkívüli megtiszteltetés, ugyanakkor komoly kihívás is. A város összes parancsnoka megpróbálhatja elfoglalni a helyet, egységektől függetlenül. A kapitányi rang nem csupán katonai, bizonyos mértékben politikai cím, emiatt a várost vezető klán, vagy a városőrség szervezéséért felelő klán tagjai óhatatlanul előnyben vannak mindenki mással szemben. A kapitány ugyanis közvetlenül a két klánvezető valamelyikének jelent (azok feladatkörétől függően), és parancsot is csak az illetékes vezetőtől kaphat.

Visszavonulásra önként komolyabb sérülés, tartós betegség okán, ha nem képes ellátni a feladatait, kerülhet sor; vagy bármikor, amikor a klánvezetője úgy dönt. Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy egy-egy idős őr elszunyókál a szolgálat közben, és sosem ébred fel többé. Az elhunytak vagy távozók elmaradt fizetését minden esetben megtérítik a klánjának.

Bér & Térítések

A Déli királyságban a városőrök napi bére 2 ezüstpénz + két étkezés (egy hideg, egy meleg étel). A városőr kapitányok naip 7 ezüstpénzt, a főkapitányok 10 ezüstpénzt kapnak az ellátmányon túl. Általában hetente fizetik őket. Hat munkanap és egy szabadnap a jellemző.

Zililonban a városőrök 5 zep napi bérre számíthatnak, a veteránok 10 zep, a városőr kapitányok 15 zep fizetést kapnak, hetente egy összegben. Beosztástól függően négy-öt napot dolgoznak, a többi szabadnap.

Mogethben hetente a városőrök 10 mep, a parancsnokhelyettes 20 mep, a parancsnok 25 mep, a kapitány 50 mep bérre számíthatnak. Szabadnap csak a rendelkezésre álló őrség létszámából adódhat, mivel szívesen dolgoznak, inkább vállalnak extra szolgálatot is. A kifizetés heti vagy havi rendszerességgel történik, a város széfjéből, közvetlenül a klánnak.

Egyéb Juttatások

A városőröknek bejárásuk van számos, civilek elől elzárt helyre is. Fegyverviselési kötelezettségük van, ami egyes esetekben ott is feljogosítja őket a fegyver nyílt hordására, ahol másoknak tilos. Páncéljuk, egyenruhájuk nagy részét vagy egészét az adókból készítik és tartják karban, ugyanez vonatkozik a fegyvertári fegyverekre is. Szállást és ételt kaphatnak a barakkban. Fizetésüket késedelem nélkül, hetente vagy havonta megkapják. Származástól függetlenül lehetőségük van tiszti karrierre, így magasabb társadalmi rang elérésere.

A szakma nagyon hasonló a klánőrséghez, annyi különbséggel, hogy a klánőrök csupán a család vagyonát, birtokát, tagjait hivatottak védeni.

Típus

Military