Füstölgő ragyaverés

Kiváltó okok

A betegséget egy agresszív gomba okozza, mely leginkább a Lila inda növényen és annak környékén található, de a növényről átmenetileg hordozóvá válhatnak állatok és időnként rovarok is. A fertőzés humanoidok között érintkezéssel terjed, főként a betegség második fázisa fertőző.

Tünetek

Korai szakaszban a betegség étvágytalanságot, hányingert, időnként enyhe lázat okozhat. A fertőzött terület, mely lehet egyetlen testrész, végtag, vagy az egész testen elszórtan jelentkezhet, napfényre és melegre érzékeny. Ezt követően néhány napon belül változatos méretű - akár több centiméter átmérőjű - fokozatosan sötétedő lila foltok jelennek meg az egyénen, majd a második szakaszban ezek érzékeny dudorokká válnak, végül kipukkadnak és néhány óránként kellemetlen szagú gőzöket eregetnek. 

Kezelés

A fertőzés magától nem múlik el és a kezelése nem megoldható csupán varázslatok használatával.  Korábban a fertőzött területet kivágták, majd varázslattal gyógyították a sebet.

Ma már a kezdeti tünetek felfedezésekor meleg vizes borogatást ajánlanak, a dudorok megjelenésekor pedig egy gyógyító kenőcsöt kell a bőrre kenni, mely néhány óra alatt enyhíti a fájdalmat és megakadályozza a fertőzés továbbterjedését. 

Prognózis

A teljes gyógyulás megfelelő kezelés mellett is eltarthat néhány hétig. A betegen nem maradnak vissza sérülések, bőrhibák.

A kezeletlen, gőzölgő sebek rendkívül fertőzőek, így egyetlen személy képes egész falvakat megbetegíteni. Ezek a sebhelyek, ha csak mágikus úton nem távolítják el őket, megmaradnak.

Ha a fertőzés elterjed, a tünetek és mellékhatások életveszélyessé válhatnak, és végül halálosak is lehetnek.

Szövődmények

A fertőzésből felgyógyulás nem jelent a továbbiakban automatikus védelmet az újrafertőződés ellen. Időnként a napfény-érzékenység megmaradhat a gyógyulás után is.

Megelőzés

A Lila inda élőhelyén fokozottan kell figyelni az egyébként is veszélyes növény elkerülésére. Amennyiben ez nem sikerült, szükséges az illetőnek nagyon alapos figyelmet fordítani a személyes higiéniájára és a felszerelés megtisztítása is szükséges. Szappan, melegvíz és napfény képes a gombasprórákat megölni, ha nem tudnak megtapadni és táplálkozni/szaporodni a bőrfelületen.

Történelem

A Lila inda a Sötét Úrnő szent virága a hívek szerint, így nem meglepő, hogy a papsága között volt leginkább elterjed a kórság. Azonban a papok számos rituáléhoz használják a növény virágát, mely a gyógyszer alapja, így szinte sosem alakult ki náluk teljesen a betegség.

A legborzalmasabb esetek általában eldugott, hegyi falvakban és közösségekben történtek, ahol az erdőjáró, vadászó felnőttek behurcolták magukkal a fertőzést az erdőből. L1E 800 körül az északi régióban volt egy komolyabb járvány, melynek végül a száraz évszak és nem kevés szerencse vetett véget. Ez volt ez első és eddig egyetlen olyan alkalom, ahol a Fény Úrnőjének és a Sötétség Úrnőjének papsága közösen munkálkodott a civilek megmentésén. Katonai felderítők, kalandozók leírásaiban felbukkannak mindentől távol álló, teljesen elhagyatott kunyhók. A legtöbb humanoid csontot ilyenkor sötét sarkokban találni, és érdemes úgy eljárni, mintha a maradványok felfedezője magával a növénnyel találkozott volna.

L2E 1350-ben sikerült előállítani egy Lila inda virág nektárt is tartalmazó keveréket, mely kenőcsként alkalmas a betegség kezelésére, illetve szappanba keverve alkalmas a megelőzésre is.

Forrás

Natural

Ciklus

Short-term

Ritkaság

Uncommon