Földmély nyelve

Ez az ősi nyelv Everánál régebbi, más világból származik. A mélységinek is nevezett kifejezésmód a A Tűz elemi síkjának lakóinak anyanyelveként ismert, de még a mágiahasználók közül is csak kevesen értik meg. A legtöbb humanoid nem is találkozik vele élete során, tudósok, archeológusok, varázshasználók és vakmerő kalandorok kerülnek közel valamilyen írásos emlékhez a világ kezdetéről vagy az elemi sík lakóihoz utazásaik során.

A nyelv rendkívül darabos, sok mássalhangzót használ, és nagy figyelmet fordít a különböző hangsúlyokra. Elsőre úgy hat, mintha sziklák csapódnának egymáshoz vagy forró gőzök süvítenének át szűk réseken.

A földmélyi nyelv írásban egy, a törp nyelvnél is bonyolultabb, szótagírásos rúnavetést takar. Az eddigi legkiterjedtebb kutatás kicsivel több, mint 1200 rúnát különböztetett meg (egy átlagos síklakó 400-900 rúnát ismer és használ a saját dialektusa szerint).

A földmélyi kifejezésmódnak nem sok helye van Everán, a legtöbb egyház gonosznak tartja, és ha lehet, az ilyen rúnákkal díszített tárgyakat vagy szövegeket megsemmisíti. Csupán egy maréknyi, mára száműzött vagy halott ősi entitás, akik az istenekkel együtt érkeztek ide a világ teremtésekor, használta ezt a kifejezésmódot, hogy megértessék magukat és eltérítsék az istenek alkotta humanoidokat azoknak szolgálatától. Kutatók ezzel szemben igyekeznek megmenteni ezeket a leleteket, bízva benne, hogy az ősi tudás titkok megfejtéséhez vagy valamilyen felsőbb hatalomhoz juttatja őket. Ugyanakkor az is tudott, hogy azok, akik sokáig tanulmányozták ezeket az ősi szövegeket, egy idő után szinte kivétel nélkül elvesztették a józan eszüket.