Emor

Az Elődök városa

Emor az Elődök egységének és együttműködésének jelképe volt. Bár mindegyüknek megvoltak a maga műhelyei, ahol a nagy műhöz szükséges kísérleteiket folytatták, a felemelkedés egy olyan közös erőfeszítés volt, ami megérdemelt egy olyan jelképet, mint Emor városa. Felépítettek egy utópiát a népüknek a Palota-hegy árnyékában.

A Palota-hegy árnyéka

Emor látképét leginkább a Palota-hegy határozza meg. Az alapjait körbeölelő Hasadás felett romok húzódnak, amelyek helyét hamar az érintetlenül maradt épületek veszik át. A csipkés pártázatokon, bástyákon és rondellákon túl úgy tűnik mintha az Elődök meghagyták volna a hegy természetes szikláit, erdejeit, s csak itt-ott egészítették volna ki lépcsősorokkal, keregőkkel, amelyek a fiatornyokat, pavilonokat, még feljebb pedig palotákat kötnek össze.

Azokon a napokon, amikor a Palota-hegy felső része nem veszik felhők közé, akkor halandó elme számára felfoghatatlan célokat szolgáló toronyóriások, felhőket átdöfő, karcsú kristályobeliszkek, semmibe tartó hidak, hatalmas, rúnákkal telerótt spirálok látszanak a csúcs közelében. Az évnek abban a szakában, amikor az eget uraló Gaia egy teljes hétig nem kerül elő, és a Hasadásban a sötétség a noxadokkal együtt visszahúzódik valamelyest, akkor látszanak a palota alapzatában húzódó gigászi léptékű kamrák, csövek, lépcsősorok is, amelyekről azt regélik, egészen az Alvilágig húzódnak.

Ha madártávlatból néznénk a Palota-hegyet, akkor a vadonban három nagy sugárút fut szét a tövéből, de a kapuvárosok közül csak Emor vészelte át a pusztulást. Maga a város a Hasadás külső oldalán, a Palota-hegy árnyékában terül el. A város sem úszta meg a pusztítást, de néhány nagyobb épületkomplexum szinte sértetlen maradt, melyek között a Hasadásba tartó árkok és szakadékok futnak. Ezek között átjárást csak a kidőlt épületek roncsai, vagy a túlélők által épített függőhidak biztosítanak, illetve a gotik által használt alantutak, a mélyben húzódó járatok vezetnek át alattuk.

Az Elődök tornyai

A város kilenc nagy dombján emelkednek az Elődök tornyai, amelyek a tanítványaiknak és háztartásuknak adtak otthont. Közöttük a szolganépek kisebb tornyai, parkok, sétányok és kapuk álltak, amelyeknek a romjai óvják az Összeomlás túlélőit. A kilenc nagy torony a mai napig áll, bár mind megsínylette a Titánok pusztítását.

A Hasadás peremén, áll az Úrnő alkotása, az Igazság tornya. Sziklaszirtként magasodik a Hasadás fölé, amelyből a viharos évszakban felszálló köd úgy öleli körül, mint hullámtörőt a tomboló tenger. A hajdani nyugati kaput, amely egyenesen a Palota-hegybe vezetett a város északi felével egy széles híd köti össze, amely egy lefejezett, félig megdőlt toronyba vezet, míg a déli parra egy megdőlt, a szigetre roskadt torony jelenti az átjárást.

A szigettől északra áll a Kristálykönyvtár, a Bölcs tornya, amelyet pilonok sora köt össze a Hadúr tornyával, a Lándzsával. A Lándzsa a város legmagasabb építménye, csúcsa kilóg a szivárványkupola alól, a várost óvó mágikus pajzson túlra. Gaia tombolásakor a torony felső részén villámok cikáznak, majd futnak végig a pilonsoron, így vezetve el a mágikus energiákat nyugatra a Kristálykönyvtárig, keletre pedig az Éjleány tornyáig, a Ligetig. A Liget és a Lándzsa között a völgyekben kisebb pavilonok és épületek húzódtak a hajdani vadasparkban. A pilonok mentén a Kristálykönyvtártól egészen a Ligeten túl álló keleti kapuig fut a Númenek útja. A hajdani díszes sugárút ma az egyik legkönnyebben járható, és egyben legforgalmasabb kereskedelmi útvonal is.

A város keleti kapuja a Praetoriánus Gárda erődje, a Clastra Praetoria. Az Úrnő hajdani saját testőrségének erődje. A Hasadás legnagyobb nyúlványa kettészeli a várost, északi és déli félre osztva azt, ám a keleti falat már ne éri el, így a két partja közötti átjárást a keleti oldalon a Huzatos Torony és az Obszervatórium, a Boszorkány csillagvizsgálója, míg a nyugati oldalon az Igazság tornya biztosítja.

Az Igazság tornyától délre a Fordított Torony áll, a Lélekőr alkotása. Az alvilág a Fordított Toronyból kiinduló, a város nagyrészét behálózó alagúthálózat, amely minden tornyot összekötött hajdan, s amelynek a járatai a romokkal tarkított felszín helyett a város - főleg a déli felének - kereskedelmi és logisztikai hálózata.

A város délnyugati csücskében áll a Kerék, a Kovács hajdani kohója, míg a város szívében, a Fárosz nyújtózkodik az ég felé, a Ragyogó tornya. Úgy mesélik, tornyának csúcsáról Rhea fényével vetekedő ragyogás világította be a tőle délre álló Rengeteget, az Anya kertjét. A Hasadás egyik legnagyobb délre tartó ága a Fordított torony és a Fárosz között húzódik, s egészen a romba dőlt déli kapuig tart.

A menedékek

A legtöbb menedék vagy a felszín alatti útvesztőkben bújik meg, vagy a megmaradt tornyok magasában. A lélekszámuk a néhány tucatnyi lakosú tanyáktól, őrposztoktól és kereskedelmi állomásoktól, a többszáz fős, több szintet is elfoglaló tornyokig terjedhetnek. Akadnak közöttük kertek, mint Fűzanyó birtoka, vagy falvak, amelyek hajdan teljesen más funkcióval bíró épületeket hasznosítottak újra, mint a Dérpalota. Vannak menedékek, amelyek a hajdani tornyok magasában húzzák meg magukat, mint a Huzatos Torony, s akadnak olyanok, amelyek a mélyben, az alagutak útvesztőjében rejtőznek, mint Mélykút.

A menedékek növekedését csupán az élelem hiánya, vagy épp annak rossz eloszlása gátolja, ám hiába hódítanak meg telepescsapatok újabb és újabb törött tornyokat, ha azokat nem képesek megvédeni a noxadoktól. Az új tornyok meghódítása mellett az erőforrások kiaknázása a legfontosabb a városban, s az ahhoz szükséges mesterek utaztatása és védelme. Az Elődök alkotta csodák közül sok még most is ott van a romok között, csupán meg kell találni őket. Az Elődök fehér építőköve bár szinte bármit elbír, s csodákat alkottak belőle, az emberek számára teljesen használhatatlan. Nem képesek megmunkálni azt, így a nagyobb darabok leginkább csak akadályt jelentenek a számukra, amelyek között meg viszont kincsek rejtőzhetnek: csövek, belvasztható fémtárgyak, különös kábelek, amelyek bár nagyon könnyűek, szinte elszakíthatatlanok, mágikus rúnákkal felvésett szilánkok, amit hajdan valamiféle nagyobb gépezet vagy alkotás részei voltak, de ma már csupán meleget adnak, megtisztítják a vizet, vagy épp elnyelik az ütéseket.