Tieflingekről szóló könyv
A tieflingekről szóló könyv infernális nyelven íródott. A Lyanda Titka legénysége Elmer Taladur műhelyében találta Almavégben. Callum kezdte el tanulmányozni, később Gyp is besegített.
Előszó: egy tiefling kutató írta: Solon, Törrenés után 1200 körül, annak a tanulmánynak egy másolata a jelen kiadvány.
Forrásaim fajunk első képviselőinek megjelenését körülbelül 7-800 évvel a Törrenés utánra teszik. Nem találtam olyan írásos vagy tárgyi bizonyítékot, ami cáfolni tudná ezeket az elméleteket. A legkorábbi régészeti leletek is - melyeket személyi biztonságom jelentős kockáztatásával sikerült begyűjtenem az Öböl-hegységből - legfeljebb erre az időszakra tehetők. Így - bár a tudománynak nem kellene politikailag motiváltnak lennie - nem tudom cáfolni azt a bizonyos körökben elterjedt, és érvként használt vélekedést, hogy a mi fajunk története nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, mint másoké.
Nehezen kutatható, de elméletem szerint már fajunkkal egyidős a nyelvünk, ami a korabeli beszámolók szerint már akkor sem volt hasonlatos az általunk ismert világ bármelyik nyelvéhez. Ahogy ez napjainkban is megfigyelhető, nyelvünk kiejtése igencsak nehéz és fájdalmas. A fonetika megköveteli, hogy a saját nyelvünket harapdáljuk, ezért nem ritka, hogy egy nem anyanyelvi beszélő szájából vér serken, ha sokat és ügyetlenül próbálkozik. Habár egyáltalán nincs ilyen szándékunk, külső füllel sértőnek hangzanak a kiejtett szavak, és gyakran úgy tűnik, hogy semmi közük egymáshoz. Érdekesség egyébként, hogy a fentiek és annak ellenére, hogy a népvándorlás eredete nem lekövethető, egyik írott emlék sem tér ki arra, hogy bármilyen nyelvi nehézség adódott volna a fajaink között - elképzelhető, hogy már úgy érkeztünk, hogy ismertük a helyi közös nyelvet?
Sajnálatos módon a kultúra- és mondavilágunk tekintetében sem tudtam túl mélyre ásni az egymásnak sok helyen ellentmondó forrásaimban. Két pontnál sikerült konszenzust találnom: Az egyik: mindenhol felbukkan a valahol hátrahagyott rokonság motívuma. Néhol gyászolva, néhol reménykedve szólnak róla mesék, de mindezidáig nem találtam kézzelfogható bizonyítékot, ami térben és időben igazolni tudná ennek bármilyen valóságalapját. A másik: habár napjainkban is a ritka gyerekmesék közé tartozik, de talán betudható valamilyen eredettörténetnek egy Moseias nevű vezető története, aki álmok és a fejében megszólaló hangok segítségével - amik szerinte egy Bölcsességet Hozó névre hallgató, alighanem felsőbbrendű entitásnak tulajdoníthatóak - megmentette népét a rabszolgaságtól, és biztonságos vidékre vezette őket.
Álljon itt az utókornak néhány ráolvasás, melyek állítólag fajunk bölcseinek hagyatéka. Állítólag voltak köztük, akik erős mágiával bírtak, maradtak feljegyzések róluk, de jómagamnak csak néhány varázslat sikerült belőlük, a többi valószínűleg tévesen lett felírva, nem működnek. [utólag aláhúzott rész, kérdőjellel] Spellek: Green-Flame Blade Earth Tremor Protection From Evil And Good Aganazzar’s Scorcher Darkness Darkvision Hypnotic Pattern Summon Lesser Demons Summon Greater Demon Dominate Person Infernal Calling Planar Binding Investiture Of Flame Summon Fiend
Előszó: egy tiefling kutató írta: Solon, Törrenés után 1200 körül, annak a tanulmánynak egy másolata a jelen kiadvány.
Forrásaim fajunk első képviselőinek megjelenését körülbelül 7-800 évvel a Törrenés utánra teszik. Nem találtam olyan írásos vagy tárgyi bizonyítékot, ami cáfolni tudná ezeket az elméleteket. A legkorábbi régészeti leletek is - melyeket személyi biztonságom jelentős kockáztatásával sikerült begyűjtenem az Öböl-hegységből - legfeljebb erre az időszakra tehetők. Így - bár a tudománynak nem kellene politikailag motiváltnak lennie - nem tudom cáfolni azt a bizonyos körökben elterjedt, és érvként használt vélekedést, hogy a mi fajunk története nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, mint másoké.
Nehezen kutatható, de elméletem szerint már fajunkkal egyidős a nyelvünk, ami a korabeli beszámolók szerint már akkor sem volt hasonlatos az általunk ismert világ bármelyik nyelvéhez. Ahogy ez napjainkban is megfigyelhető, nyelvünk kiejtése igencsak nehéz és fájdalmas. A fonetika megköveteli, hogy a saját nyelvünket harapdáljuk, ezért nem ritka, hogy egy nem anyanyelvi beszélő szájából vér serken, ha sokat és ügyetlenül próbálkozik. Habár egyáltalán nincs ilyen szándékunk, külső füllel sértőnek hangzanak a kiejtett szavak, és gyakran úgy tűnik, hogy semmi közük egymáshoz. Érdekesség egyébként, hogy a fentiek és annak ellenére, hogy a népvándorlás eredete nem lekövethető, egyik írott emlék sem tér ki arra, hogy bármilyen nyelvi nehézség adódott volna a fajaink között - elképzelhető, hogy már úgy érkeztünk, hogy ismertük a helyi közös nyelvet?
Sajnálatos módon a kultúra- és mondavilágunk tekintetében sem tudtam túl mélyre ásni az egymásnak sok helyen ellentmondó forrásaimban. Két pontnál sikerült konszenzust találnom: Az egyik: mindenhol felbukkan a valahol hátrahagyott rokonság motívuma. Néhol gyászolva, néhol reménykedve szólnak róla mesék, de mindezidáig nem találtam kézzelfogható bizonyítékot, ami térben és időben igazolni tudná ennek bármilyen valóságalapját. A másik: habár napjainkban is a ritka gyerekmesék közé tartozik, de talán betudható valamilyen eredettörténetnek egy Moseias nevű vezető története, aki álmok és a fejében megszólaló hangok segítségével - amik szerinte egy Bölcsességet Hozó névre hallgató, alighanem felsőbbrendű entitásnak tulajdoníthatóak - megmentette népét a rabszolgaságtól, és biztonságos vidékre vezette őket.
Álljon itt az utókornak néhány ráolvasás, melyek állítólag fajunk bölcseinek hagyatéka. Állítólag voltak köztük, akik erős mágiával bírtak, maradtak feljegyzések róluk, de jómagamnak csak néhány varázslat sikerült belőlük, a többi valószínűleg tévesen lett felírva, nem működnek. [utólag aláhúzott rész, kérdőjellel] Spellek: Green-Flame Blade Earth Tremor Protection From Evil And Good Aganazzar’s Scorcher Darkness Darkvision Hypnotic Pattern Summon Lesser Demons Summon Greater Demon Dominate Person Infernal Calling Planar Binding Investiture Of Flame Summon Fiend
Megjegyzések