Session 9.5 Downtime: Morgan és Fen'Andaris az Örök Körforgás Őrzőiről

Beszélgetés i.u. 2000. Griff 15-20 körül, Almavégben
Morgan:

T-t-tűnödtem..., hogy vajon honnan tudsz ilyen sokat a természetről és a mágiáról. Nagytudású vagy, de távolságtartó az értelmes lényekkel. Ellenben a természethez közeli, nagylelkű gyógyító vagy, druida, nem tévedek? Akkor... honnan hallottál róla? Még soha senki nem hallott róla... Honnan ismered Berathot?

Fen'Andaris:

Honnan tudsz a druidákról? Kitől hallottál róluk? De amúgy sejtésed helytálló, nincs mit titkolni tovább ezen. Druida vagyok. Annak tartom magam, és remélem az ősi elődök is így vélik. Ők ismerték Berathot. Ahogy népem egésze ismerte még réges-régen. A sziget- és városlakók - emberek, tündék, törpök - mára már szinte csak Lyanda, Aeon és Solom előtt hajbókolnak. Szépség, idő, uralom, tudás... a népem azt hiszi, mindnek urai, mert bőségesen meg lettek áldva ezekkel. Ithilre szinte már csak akkor gondolnak, ha látják a holdat az éjszakai égbolton. Vaenarilra még annyit se. Berath? El is felejtették. Pedig ők is a Körforgás Őrzői, és olyan istenek, akik nélkül az egész világ összeomlana. De akik az ősi utakat járják, például Kherret legmélyebb erdőinek szívében, azok olvasnak Ithilről, Berathról, Vaenarilról. Megtalálják a nyomaikat az Irtás előtti, elfeledett kultúránkon, és felfedezik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be akkor - ahogy teszik azt most is. Talán az érdekesebb, hogy egy ember kamaszfiú is ismeri a nevét, nemdebár?

Morgan:

A druidákról az egyetemen hallottam már, de csak mint valamilyen legendás, mitikus, meselények. Máshonnan nem. Meg is kérdezheted a Magiszter urat! A Folyóvégi Akadémián néhány könyv említést tesz... rólatok, így talán ő is megmondhatója, hogy nem mindenki feledett el benneteket úgy, mint gondolod. És hát, Berathot is onnan ismerem, a könyvtárban olvastam csak róla, és érdekesnek tartottam a történetét, mint ahogy a tiéteket is.

Fen'Andaris:

Nem kétlem, hogy valakik a kherreti egyetemeken hallottak a druidákról, ahogy azt sem, hogy egy magadfajta értelmes, figyelmes fiatalember meghallhatta ezeket az embereket... azonban abban sem kételkedem, hogy most elhallgatod előlem az igazságot. Nem az a baj, Morgan, hogy nem ismer minket a nép nagy része - bár jobb lenne, ha hallanák azokat a történeteket, amiket megismertem. Hanem az, hogy egy része azoknak, akik nem felejtettek el bennünket, nem a természetet vagy Kherretet óvják, nem azok jólétét veszik figyelembe. És így az ellenségeink. És mi is az övék. Szóval kérlek, mondd el, hogy kitől tudsz rólunk?

Morgan:

Szer..kapt...van egy könyvem. Nem mutathatom itt meg, a Magiszter azt tanácsolta, hogy ne mutogassam, ha nem muszáj, de ha csak mi leszünk, akkor.. akkor esetleg. Meglehetősen régi lehet, még biztosan a pusztítás előtt íródott. Abban olvastam a druidákról, akik a természet és a materiális világ körforgását szolgálják. Azt olvastam, hogy Berath szolgái ők is, vagyhát, vannak akik, druidák, és a halál kapujának és a körforgás szolgái. De, te nem tűnsz ilyennek, vagy legalábbis nem teljesen! Szóval ezért kérdeztem így...

Fen'Andaris:

Berath szolgái ők is? Örülök, hogy ezt elmondtad, Morgan! Callumnak igaza van: ne mutogasd azt a könyvet másoknak. Maradjon ez a hármunk titka most már. De valóban, ha engeded, nagyon szívesen megnézném... mondjuk pár nap múlva. Addig még sok teendőnek nézek elébe. Én azon druidák köréhez tartozom, akik Ithilt tisztelik és szolgálják, és az Ő ajándékait: a természetet, növényeket, állatokat. Vagyis... a mai kor druidáinak ala-... nem tudom, hogy a könyv kitért e arra, de a druidák eltűntek a Nagy Irtással. Én most itt vagyok, és mint beszélgetésünk elején mondtam, bízom benne, hogy az ősök szellemisége szerint cselekszem, hogy méltó vagyok erre a címre. De sajnos hiányoznak emlékek, történetek, amik feltárhatnák a kherreti druidizmus teljes valóját. Ebben tudnál segíteni, Morgan. Te, és ez a könyv, amit... kaptál.

Morgan:

Ami azt illeti, kissé nehezen haladok vele, és ugyan említi a druidákat egy-egy részben, de nem tudom az egészet elolvasni. Ugyanis, hát... sokféle nyelven íródott, és én csak kettőt tudok ezek közül. A celestial és az infernal nyelveket. A könyv azonban még rengeteg más titkot rejt, melyeket, ha jól értem, mind különböző nyelven íródtak, és különböző példázatokat tartalmaznak, de az Írtás utánról úgyhiszem semmit. Templomról...templomról nem igazán olvastam még. De úgy hiszem Berath azt szeretné, hogy magam derítsem ki a könyv tartalmát. De akkor beszéljünk róla, ha már visszatértél, ha, ha majd alkalmas lesz.

Fen'Andaris:

Mennem kéne, de furdal a kíváncsiság. A két nyelv, amit említettél. Celesztiális? Infernál? Kik beszélik vagy beszélték ezeket a nyelveket? Honnan származnak?

Morgan:

Meg kell mondjam őszintén... de... megmondom. Mind a kettőt gyermekkorom óta oktatták, de soha nem beszéltünk róla senkivel. A családom... nem igazán szeretett beszélni...dolgokról. A tanítóim pedig mind távolságtartók voltak, csak azt adták le, amit kellett és csak annyiszor szóltak hozzám, ahányszor nagyon muszáj volt. A legtöbbször mozdulatokból és tekintetekből kellett kitalálnom, hogy mit akarnak tőlem, talán mert így voltam a leginkább...elfelejthető... mindenesetre, ha érdekel a nyelvek jelentése, akkor a Magiszter úrhoz fordulnék a helyedben. Én sajnos csak írni-olvasni és beszélni tudom, de az eredetét nem ismerem ezeknek.

Fen'Andaris:

Sajnálom, fiatalúr. A gyermek sajnos nem válogathatja meg, hogy hova születik, hogy kik is lesznek családjának tagjai. Akkor pár nap múlva beszélünk! Ha van kedved, holnap gyere ki az almavégi földekre! Épp szervezni készülök oda valamit. Ha nem, hát nem, de addig is vigyázz magadra!