Session 8: Callum és Morgan

Callum és Morgan Randolph Delaney beszélgetése a Pajtában.
Peti:

Callum a könyvtárat elhagyva visszatér a Pajtába, kibérel egy szobát három napra, valamint rendel reggelit, esetleg valami könnyű ebédet. Ezután kipakolja a könyveit, jegyzeteit, és a mágikus olvasófénynél nekiáll a kutatásnak.
Mire Nitor felér az emeletre az étellel, és óvatosan benyit, Callum már ritimusosan szuszogva alszik az asztalra dőlve. Álmában néha-néha összerándul, mintha valami kellemetlen emlék rohanná meg.
Mikor magához tér, Callum tőle szokatlan módon szitkozódik kicsit, majd - immár természetes fénynél - folytatja a munkát. Legalább egy órán keresztül lázasan jegyzetelget, rajzolgat, etimolágiai fa ábrákat készít, az arca azonban egyre inkább csak frusztráltságot tükröz. Végül csalódottan csapja be az utolsó kötetet is.
Elfogyasztja az étel kihűlt maradékát, és úgy dönt, inkább vesz egy egészségügyi sétát, és kiszellőzteti a fejét. Útközben megakad a szeme a magányosan üldögélő Morganen (Gergő Molnár), előbújik belőle a tanár, leül mellé, és megszólítja:
"Szervusz fiam! Mi a baj? Tudtál aludni egy kicsit? Be kell vallanom, engem nagyon hamar elnyomott az álom, de nem csodálkoznék, ha valakit nem hagynának pihenni az elmúlt napok rémségei."

Gergő:

Morgan reflexszerűen becsapja, és maga mellé suvasztja könyvét, mikor a közeledő Callumot észreveszi, teste egészében megfeszül. Ahogy végighallgatja az első pár mondatot, végiggondolja az előző pár napot, és arra jut, hogy Callum azon keveset közé tartozik, akikkel megoszthat néhány dolgot.
"M-m-meg kell valljam, kissé felgyorsultak az események mióta kikötöttünk. Az elmúlt pár nap...a mágikus ajtó, azok a szimbólumok és az érmék is. Azt gondolom, hogy rengeteg mögöttes tartalom rejlik még ebben a városban, amit nem tudtunk felfedni, de nem is feltétlenül a mi feladatunk... hiszen...mindünknek megvan a maga feladata, nemigaz?" - ezzel kissé elréved és az oldalához csúsztatott könyvre néz.

Peti:

Callum egy kicsit eltöpreng Morgan szavain.
"Biztosan hallottál már beszélni engem a nevet hatalmáról. Tudod, a Bölcs Solom az, akinek mindezt köszönhetjük, ő adott nevet mindennek. Solom pedig arra is bátorított, hogy járjuk a világot, ismerjük meg a dolgok nevét. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindennek a végére járunk, minden dolgok gyökeréig leásunk. Szóval, azt hiszem, igen, ez az én feladatom."
Eddig maga elé révedve magyarázott, most azonban előbb a könyvre, majd egyenesen Morgan szemébe néz.
"És mit gondolsz, mi a tiéd?"

---

Eredeti poszt: Session 8, Facebook