Session 7: Romokban a város
Andris (GM) beszámolója Almavégről, miután a harcok elültek.
Adda ijedten nyitja ki a szemét, egy pillanatra nem tudja mennyit alhatott. Ahogyan körbenéz látja, hogy feltehetőleg csak pár percre szunnyadt el, a nap sugarai most hagyják el Almakör fáinak koronáját és vetülnek a magasabb épületekre. A dombon az Iskola épületei szépen csillognak a napsütésben - ma is nagyon meleg lesz. Leráncigálja magáról amúgy is szakadt páncélzatát, majd a körülötte lévők segítségére siet. A főtéren továbbra is hatalmas a nyüzsgés, ámde egyre szervezettebbnek tűnik a dolog. A már látott, vörös ruhás figura utasításokat oszt, sebesülteket, halottakat szállítanak a város lakói nagy sebbel-lobbal. A legtöbb sebesültet az oltalomházba szállítják a vörösruhás rendelkezésére, ahol a város néhány (gyógyításhoz értő, érteni vélő) lakosa próbálja ellátni őket. Aki arra jár közületek, az jól láthatja, hogy nem nagyon értenek a gyógyításhoz (egy-kettőt leszámítva), inkább csak próbálnak segíteni. A holttesteket a főtéren fektetik le, ahol a hozzátartozók próbálják keresni szeretteiket. Néha a város többi részéből is érkezik egy-egy sebesült/halott, akik a pókok elleni küzdelemben segítettek. (...) Ahogyan már világlik az épületek teteje, kéken ragyog az ég a város felett és a fegyverek zöreje teljesen elhal, egy üzenet jelenik meg az égen apró felhőfoszlányokból: “Almavég népei! Vessetek véget a viszálynak, segítsétek egymást! Együtt alkotjátok e város életerős közösségét! A gonosz hálója bekebelez: ha túl akarjuk élni, össze kell fognunk!” Kisgyerekek rángatják meg szüleik kezét-ruháját, hogy figyeljenek, olvassák el nekik, szinte mindenki megáll egy pillanatra. Aki nem is látja meg az égen az is gyorsan észreveszi, hogy mindenki az eget bámulja. Kicsit bizonytalanok elsőre a jel láttán, de érzik a melegséget, ami az üzenetből ered. Egymásra tekintenek, emberek, tieflingek, aprónép, bizalmas tekinteteket váltanak. Egy-egy őr leveszi a sisakját, lecsatolja oldaláról a fegyvert és így folytatják a munkát. Ahogy halad előre a délelőtt egyre több helyen alakulnak ki tűzrakóhelyek, bográcsokat hoznak, aki kevésbé tud segíteni a fizikai munkában is megpróbálja kivenni a részét az összefogás jegyében. 11 óra körülre teljesen felmelegedik az idő, a városon egy fülledt, meleg, büdös réteg ül – a holttestek, a pókok tetemei keverednek füsttel, itt-ott főzetek/ebéd szagaival a tűző nap forróságában. Adda a főtéren egy szekér környékéről szervezi az embereket, néha a vörös ruhással váltanak pár szót, őröknek segít be, olyan érzésetek van, mintha mindenhol jelen lenne, ahol csak segítségre van szükség. A város déli részeire vezényelt jó pár őrt, illetve egy-egy felderítő csapatot délnek indított, a hegy felé. (...) Egyedül a Trász holttestéhez nem mer nyúlni senki. Négy őrt rendelt oda Adda az első pillanatban, amikor hírt szerzett a dologról. Markust ugyan elengedik az őrök, de bárhova megy, árgus szemekkel figyelik őt a lakosok, őrök, mindenki. A Trász holttestét végül késő délelőtt két érkező őr a színpad mellé viszi, lefedi és megállnak felette. Azok az őrök, emberek, akik a trász holtteste körül voltak az első órákban, látták (bár van aki csak látni vélte, nem igazán hitt a szemének) ahogyan Bozzk bele-beleharap azokba akiket átkutatott (ami közben talált 117 spt, egy kis flaska olajat, egy övtáskát, kovakövet és egy gyűrűt – ebből azt viszel magaddal amit szeretnél). Bozzk, Morgan és Arianel könnyűszerrel jutottak el a főtéren a trászi iroda ajtajáig, ahol legnagyobb meglepetésükre résnyire nyitva volt az ajtó. Besurrannak mindhárman, a már ismert “előszobába” érkezve. Amennyire a kinti zaj mellett lehet, bent csend van. Az iroda ajtaja zárva, de könnyű szerrel, óvatosan kinyitjátok. Bent sem láttok senkit, de azt igen, hogy össze-vissza vannak szórva a tárgyak, az asztal jó része lesöpörve, fiókok kihúzva. A rendetlenségben nehezebb dolgotok lesz bármit is gyorsan megtalálni. A Lyanda Titka és a Viharvér legénységeinek egy része is partra szállt az éjszaka második felében, Denhero és Zurgo kapitányok után kérdezősködnek, segítenek, illetve a Pajtában és városszerte esznek-isznak, ismerkednek, beszélgetnek. Amelyikőtökkel találkoznak, meg-megkérdeznek, hogy mik történtek, kifejezetten keresik a társaságotokat. Denhero és Zurgó kapitányokról semmi hír, ahogyan a másik két hajó legénységéről sincs. Aki a városban van, a főtér környékén jár, annak Adda, valamelyik őr szól, vagy megtudjátok beszélgetésekből (szájról-szájra): napnyugtakor gyűlés, ahova várják az őrség vezetőjét, a trász rokonait, Elmer Taladurt és a Lyanda Titkának kapitányát. Akik a városban maradtok, miután tesztek-vesztek, összehord titeket a szél a Pajtában dél körül.
Eredeti poszt: Session 7, Facebook
Megjegyzések