Session 7: Fen'Andaris és Kix az Oltalomházban

Fen'Andaris Glastithil segít a sebesülteken az Oltalomházban.
Tomi:

A rituálé elvégezte után Fen'Andaris visszatér a városvédő csapatával a főtérre - igyekezett megjegyezni a nevüket, arcukat, hogy legközelebb ne csak messziföldről érkezett, ismerős idegenekként, hanem egykori bajtársakként és új ismerősökként tekintsenek majd egymásra. Ő maga ismét Glastithil-ként mutatkozott be, mint ahogy eddig mindig tette Kherreten kívül megismert lényeknél.
A csapat is bekísér egy újabb adag sérültet, illetve útközben talált testeket is vonszolnak, majd nyugalomba helyeznek a szomorú sorokban. Amint Fen észreveszi, hogy a vörös ruhás ember szervezi a sérültek ellátását, odalép hozzá.
"Szebb napokat. Glastithil vagyok." - biccenti oda az alaknak, és megvárja, hogy ő is bemutatkozzon (ha akar). "Ha jól látom, ön vette kézbe a sebesültek ápolásának szervezését. Ez jó, de szükségük lesz a tudásomra és a gyógyítói készségemre. Gondolom nem igazán akar megbízni bennem, és ez az érzés kölcsönös, de nincs más választásunk: együtt kell működnünk." - azzal elnéz a ház irányába, ahová a sérülteket szállítják. "Ott van az ispotály? Remek. Ha megmondja az ottani ápolóknak, hogy tegyék azt, amit mondok, rendkívül hálás lennék."
A vörös ruhással való beszélgetés után Fen elindul az oltalomházba, amikor összetalálkozik két ismerős matrózzal a Lyanda Titkáról: Don és Moris azok, kik egykoron a Fekete Fátyol szolgalátában álló Morph kapitány emberei voltak. A két hajótöröttből lett "potyautas" matróz már bizonyították a csápos tengeri szörny ellen vívott harcban is, hogy immár a Lyanda családjához tartoznak. Fen szűkszavúan összegzi a dolgokat, és megkéri őket, hogy a hajóorvosi kabinból hozzák el neki az Ael Semar-i piros bogyókat tartalmazó ládát, amilyen gyorsan csak tudják. A két matróz elviharzik, Fen pedig betoppan az oltalomházba, miközben arra gondol, hogy a bogyóbokrot itt is megpróbálja majd meghonosítani, felhasználva annak a bokornak a magvait, amit magukkal hoztak.
Az oltalomházban úgy tesz, vesz, osztja az utasításokat, kioktat, leteremt, mintha már évek óta ő lenne ott a főorvos. De türelmesen el is magyarázza a dolgokat, és igyekszik látványosan bemutatni az eljárásokat, hogy az amatőr gyógyítók - akikre társakként tekint a szigor ellenére - tanuljanak is belőle. Elvégre is, legfőbb célja mindegyiküknek, hogy életeket mentsenek, és egyik sérültnek se legyenek maradandó károsulásai, amik egész hátralevő életére rányomnák bélyegüket. Mikor Don és Moris meghozzák a kért ládát, szépen elkezdi porciózni és adagolni azt a súlyosabb sérültek között, ügyelve arra, hogy ne vegyenek be ötnél több szemet egyszerre.
Mikor kimegy egy kicsit nyújtózni, levegőzni déltájban, mosolyogva figyeli Kixet, ahogy a kis kobold ínycsiklandózóbbnál, ínycsiklandozóbb fogásokat főz. A húsvíz fűszeres, finom illata visszarepíti Arcalonba egy pillanatra, és a honvágy újra tépni kezdi szívét, ahogy belép az ebédre várakozók sorába. Miközben várja sorát, felpillant a kék égre, és tekintetével megkeresi a Hold sápadt, halvány ívét. Bevillan neki az arc, amit benne látott a foszforeszkáló gomba hatására.
"Ez a 10. nap. Láttam eleget, talán túl sokat is, vagy lehet, túl keveset. Vagy még valami várat magára? Remélem, nem az átok... bár a tegnapiak után már azon sem lepődnék meg, hogy nem épp az sújtott le..."
"Oh, üdv, kisbarátom!" lép egyet előre, és nyújtja át Kixnek a tálat, ahogy sorra kerül. "Repetázni azért lehet majd? Hogy bírod?" - kérdezi a tünde, és megnézi magának a többi üst körül sürgő-forgó lényeket. "Nem szeretnél te is szünetet tartani? Csak amíg együtt megebédelünk. Jó lenne már egy baráttal beszélni mindenről, ami történt."

Levi:

"Leginkább álmos vagyok... de félek hogy a trászról fogok álmodni... Magam előtt még látom megint. Fúj... minden mást csinálok. Az összes fémet a levesre költöttem, csináltam levest, tánitgattam őket hogy csináljanak gyógyfuvekből fájdalom csillapitót."

Tomi:

"Hmm... igen, jól esne egy hosszabb pihenő nekem is, de ezzel az egész társaság így van... a két szörnyeteg kivételével talán. Azoknak elég lehet a vér íze is." - mondja Fen'Andaris komor arccal, majd párat kanalaz a leveséből. "Mmm... ez most is isteni, Kix! Látom az almavégiek is így gondolják, főleg az a tiefling koma ott!"
Kis idő múlva, miután a hosszabb csendben csak eszegettek.
"Ha találnánk mákot, tudnék altatót keverni neked. De lehet a legjobb lesz, ha megkérdezem a helyieket, hogy ismernek-e valami altató hatású növényt vagy termést errefelé. Tudom, ez nem nyugtat meg, de én sem fogok szebbeket álmodni. Már előző nap hajnalában is, amikor berúgtam... áh, mindegy. Ettől függetlenül tegnap olyan szörnyűségeket láttunk, amit sajnos nem felejtünk el egyhamar. És egy részét még nem is ellenségeink tették, hanem úgynevezett... társaink. Óriásit hibáztam, amikor azt a kettőt magunkkal hívtam. Sajnálom..." - azzal sóhajt egy nagyot, és táljából kiszürcsöli a maradék levest.
"Akkor nem maradt sok pénzünk, barátom: a nálam lévő részből egy nagyobb összeget a sihedernek adtam. Olyan elveszettnek tűnik az a fiú, gondoltam jól esne neki, ha legalább tudna venni magának valamit. De ez az én gondom: neked kell valami, Kix? Felszerelés, eszközök, étel, ital? Esetleg még eladhatjuk azt a kis csontból faragott, furcsa rákszobrocskát, amit Ael Dagorymon találtunk. Mit szólsz?"

Levi:

Amikor szörnyekről beszél Fen, Kix csupán elmeredve hallgatta, majd bólogatott a végén.
"Ott, ott." majd tiefling felé nézett. "Remélem nem felejti el a fohászt Kurtulmakhoz, különben a gomba mérgező marad..." majd Fen-re pillantott. "nem gondoltad volna, hogy a gomba mérgező, mi?" mutatott a tünde húsvizében lebegő méretes gombadarabra.
Amikor a szörnyűségekről beszél Fen'Andaris, Kix hangosan felnevetett és nevetett, de nem jóízűen. Végül egy - Fenébe! - mormogással elnémult, és csak bólogatva reagált Fen szavaira.
Végül, mikor szürcsöli a húsvizet Fen, Kix megszólal, a távolba nézve.
"Megöltem a trászt. Úgy céloztam Bumeránggal hogy kupán vágja, de ne tarkón, de lehet hogy agyonütöttem. És még ha nem isssssz ütöttem agyon, ha nem vágom kupán, még lehet eltudott volna menekülni. Assszt hittem, hogy ... hogy... ha összeesik, akkor Marcus vissszanyeri asssz önuralmát. Vagy megöltem, vagy pedig tehetetlenné tettem a nyomában loholó ordassal szemben, ami lényegében ugyanaz. Nem akartam... Nem akartam megölni, nem is, nem is ismertem. Én is egy szörny vagyok."

Tomi:

Fen'Andaris hosszasan mered barátjára, kezében az üres tálat forgatja. Majd feláll a hordóról, amin eddig ült, és Kix elé lép - a hordóján ülő, kicsi kobold még így is csak a szegycsontjáig ér.
"Nem ölted meg; te biztosan nem. Ugyan nem láttam, hogy pontosan mi történt, de hiszek benned, és hiszem lényem minden elemével, hogy nem te voltál, és nem akartad megölni - épp ellenkezőleg. Hogy el tudott volna menekülni, ha nem ájul el?" - a férfi megvonja a vállát. "Ki tudná azt már megmondani, Kix? Te is, én is láttuk, hogy ez a Marcus milyen vérengzésre képes milyen gyorsan a természetellenes alakjában. A trásznak esélye sem volt elmenekülni - nem azzal a fizikummal. Ne ostorozd magad emiatt, vagy ha mégis, fogadd el, hogy megtörtént, és azt nézd, hogy mivel tehetnéd jóvá! Mit tehetnél, hogy kicsit jobb hely ez a világ!" - azzal lehajol, és egy csókot nyom a kobold feje búbjára. "Te nem vagy szörnyeteg, drága barátom. Ha kettőnk közül valamelyikünk egy szörny, az én vagyok, de ezzel már nem tudok mit kezdeni, kezdem elfogadni. És még mindig szívesebben vagyok az a szörny, ami vagyok, mint olyan, mint az a kettő, kik csak élvezetből és kísérletezésből gyilkolnak."
Nem sokkal ezután lép oda hozzájuk Adda / egy őr (András?), és tájékoztatja őket a napnyugta utáni gyűlésről. Fen biccent, és megköszöni, hogy szóltak, majd újra Kixhez fordul.
"Hát, nem úgy tűnik, hogy ennek egyhamar vége lesz... Taladurt is meghívták? Ezek szerint az a sötét mágus még mindig itt van? Azt hittem elmenekült a pókjaival együtt. Vagy ez itt is ilyen... formális dolog, hogy várják, de nem tudnak róla vagy a hollétéről semmit sem. Hmm... Lehet a legjobb az lenne, ha megkeresnénk a többieket, és egyeztetnénk velük. Na?" - és nyújtja a kezét Kix felé. "Előbb még megnézem, hogy állnak az oltalomházban. Ha minden rendben, és megoldják a további sebek ellátását, átkötését nélkülem is, akkor mehetünk is. Feltéve, ha te is el tudsz szabadulni a főztjeid magasztalóitól!"

Levi:

Kix bólogatva hallgatja Fent, és közben szórakozásképpen a nyelvét csattogtatja, majd amikor csókot kap a fejére, átöleli a tündét a szegycsontjánál.
"Gyilkolnak? Nem. Nem vagy gyilkoló szörny Meggondolatlan voltál... De nem szörny. Tudtad, hogy nem szeretik egymást, de nem tudhattad, hogy ennyire mélyen gyökerezik a gyűlöletük, hogy ennyire egymásnak essenek."
Amikor megjön az őr Kix figyeli, néha morog egy két szót, ismételgetve Fen és a nő szavait, majd miután előáll a tervével Fen, Kix megrázza a fejét
"Magasztolóitól? Eltudok, de én nem szeretnék menni, találtam az erdőben kígyófüvet, ami így tekergőzik, meg egy pár nyalánkságot. Muszáj elmenned? Mióta beleartjuk magunkat az emberek ügyébe minden csak rosszabb."

Tomi:

"Köszönöm. Jól esnek a szavaid, és már én magam is kezdek megbékélni a történtékkel. Valahogy az az érzésem, hogy ez a vérengzés nélkülünk is ugyanúgy megtörtént volna, és talán jobb is, hogy itt voltunk... a teknős és a farkasember kivételével." - mondja, majd élesen veszi be a levegőt, és Kix érzi, hogy a férfi egész testében megfeszül. "De nem csak arra gondoltam, amikor..." - egy újabb mély levegővétel. "A favágók. Meg Ael Dagorym partján, azt a matrózt... még kérdezted is. Nem tudom, Kix. Nem... nem tudom."
Kix kérésére és eszmefuttatására elmosolyodik.
"Mondasz valamit, acarann [tündéül: barát]! Szívesen veled megyek az erdőbe, jól esne egy kis séta. Amúgy is, tegnap a meditációmban eszembe ötlött egy olyan rítus, amivel bármilyen állatot vagy növényt képes vagyok megtalálni - akkor még azt hittem, békében lezajlik ittlétünk, és esetleg lesz időnk hegyi kedvencfüvet is keresni." - egy pillanattal később azonban összeráncolja homlokát. "Kicsit elragadtattam magam... szerinted... vagyis, nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek dűlőre jutni. És ha még itt van ez a Taladur, csak kihasználja majd a megosztottságunkat - a legénységét és az itteni népekét egyaránt. Láttad, hogy milyen jó hatással volt rájuk a felhőkből összeálló üzenet? Jó érzés volt látni, hogy megfontolják, és magukba szállnak, és hogy én is tehetek azért, hogy jóvá tegyem a meggondolatlanságom. De félek, hogyha nem vagyunk ott, akkor újra széjjel húznak. Minden tiszteletem a magiszteré, de annak az embernek elég, ha mondasz valami érdekeset, vagy mutatsz neki egy különleges tárgyat, és mint a kisgyerek, teljesen megfeledkezik mindenről, ami körülötte zajlik. Nem hiszem, hogy a megfelelő mederbe tudná terelni a folyó vitákat." - ismét a fogai között szívja be a levegőt, majd lassan kiengedi. Látszólag a feszült válla is kicsit lejjebb ereszt. "De tudod mit? Menjünk. Egy kicsit el kéne szakadnunk ettől az egésztől, kiszellőztetni a fejünket."
Azzal még ellenőrzi az oltalomházban dolgozók és ápoltak állapotát, majd csatlakozik Kix-hez, és elindulnak együtt az erdő felé. Amint kiérnek a városból, és a gyümölcsöskertek között sétálnak, Kix-hez fordul:
"Tudod, még eddig meg sem kérdeztem, hogy miért döntöttél úgy, hogy velem tartasz, amikor visszajöttem a templomból. Annyira örültem, hogy legalább te megértesz, és lesz társaságom, hogy nem akartam tudakolózni; féltem, hogy elriasztana." - mondja Fen, és lepillant a mellette baktató, nyelvével kattogó, cserregő koboldlányra. "Most már meg merem kockáztatni: mi vett rá, hogy elindulj velem? Az biztos, hogy nem az én meggyőzőképességem." - neveti el magát kínjában.

Levi:

"Nemtudom. Én tudom. Hasonlítasz Markusra, ahogy én is hasonlítok rá. Amikor először váltottam alakot, nagyon megrémültem, Polly néni mondta, hogy ilyenkor nem csak a külsőnk, de a belsőnk is megváltozik, és.. mit is mondott? Bárcsak itt lenne. Azt mondta... Igen! Olyan, akár egy nagyúr és a szolgálói. A nagyúr. te" bök Fen felé. "mondod, hogy mit akarsz. De a szolgálók. Az alakod fogja megcsinálni azt, úgy, ahogy jónak látja... Nem kell megtanulnod, hogy harapj, hogy teríts le egy nyulat. Mert ezt az alakod tudja. Mit mondott a harcról? Hmmm... Igen, tehát ha harcolsz, nem is, veszélybe kerülsz, akkor pedig a legnehezebb, hogy az alakod ösztönét legyűrd. Farkas nem azért öl, mert élvezi, hanem mert éhes, ezért ha valamit megöl, annak a húsából akarja az éhségét csillapítani. Engem megnyugtatott, remélem téged is megfog. Polly néni nagyon bölcs."
Amikor Fen szavait hallgatja a növények találásáról, egy furcsa, fehér barna foltos virágot mutat fel felé.
"Keresni, keresni. Ilyet keressünk! Ebből nagyon finomat lehet majd csinálni, meg keressünk kígyófüvet a sérülteknek. Én nem ismerem azt a Taldurt, de biztos gonosz figura, ha ennyire ellenszenves neked. A mágusok gonosz figurák. Én is ismertem egy mágust, aki miatt... mindegy, gonosz volt. Polly néni azt mondta, néha a gonosz emberek a gonoszságukkal jót tesznek. Néha pedig a jók jóságukkal gonoszt. Például... ehm... elfelejtettem a példát! Pothoc! Pothoc! Szóval lehet a Taladur is a maga módján jót tesz azzal, hogy gonoszkodik."
A gyümölcsösben való sétálás során Fen'Andaris kérdésére, Kix nem válaszol, csak baktat pár másodpercig, végül Fen'Andaris felé fordul.
"Mert te vagy a törzsem. Amikor mondtad, hogy elmész, nem tudtam, mi legyen, mert.mind te, mind az összes szakállast a törzsemként tiszteltem. Az erdő törzseként. Szóval amikor el akartál menni, nem tudtam mi legyen. Megkérdeztem a legbölcsebb barátomat, és azt mondta hogy menjek, mert szükséged lesz rám. Rájöttem, hogy te vagy a törzsem. Nem az erdő törzse vagyunk, hanem Kurtulmak törzse, ki odafent, a Holdban lakozik."

Tomi:

"Polly néni nagyon bölcs... és nagyon szerencsés, hogy egy ilyen tanítványa van, mint te. Majdnem annyira szerencsés, mint én, amiért a néne és Ithil az Ardacoreth-hez irányítottak téged." - mosolyodik el Fen'Andaris, és körbenéz a sürgő-forgó főtéren. Vonásain látszik, hogy talált némi megnyugvást barátja szavaiban. "Szívesen beszéltem volna Polly nénivel erről és más dolgokról is - kár, hogy nem látogathattam meg veled együtt még az indulásunk előtt. Tudod, nekem nem igazán mondta el senki, hogy mi is történik a vaddá válás során. Ithil és a druida elődeim szellemei ruháztak fel ezzel a képességgel. A transzból úgy ébredtem, hogy én vagyok a farkas, aki a teliholdnak vonyít. Utána csak ösztönből ismertem ki, hogyan tudok visszaváltozni, vagy más vadak alakját magamra ölteni. És nem sokkal később, hogy onnan visszatértem, jöttél te, Kix. Elsőre meg is lepett, hogy olyasvalaki is képes erre, aki az ország másik feléből érkezett."
Mikor Kix felé nyújtja a fehér alapon barna foltos virágot, óvatosan átveszi azt a kis koboldtól, és vizsgálni kezdi.
"Nos, nem hinném, hogy gondot jelentene! És kígyófüvet? Kígyófű... kígyófű... áh! Megvan. A tekercsfűre gondolsz, igaz? Nocsak, itt is megterem? Ez igazán remek!"
Ahogy Kix belekezdene a történetbe a gonosz mágusról, akit ismert, Fen'Andaris arca elkomorodik.
"Erről még sosem meséltél." - mondja, és fürkészni kezdi Kix arcát [Insight: 20 (16+4)]. "Nem akarom erőltetni, ha nem akarsz róla mesélni, de ha úgy érzed, egyszer mondd el nekem, kérlek! Ami Taladurt illeti... egy látomásomban a várost ellepő sötétséget láttam. Taladur gonosz, sötét rendje már ki tudja mióta elnyomta a másfajúakat, és a trükkjei sem adnak semmi bizalomra okot. Egy tűzlabdát vágott be a tér közepére, a rohadt életbe is! Már az egyedül legalább egy tucat ártatlan városlakóval végzett, köztük veled is majdnem! Meg amit tegnap a tieflingek mondtak a sikátorban róla, és a pókokról. Nem vitatom Polly néni szavainak igazságát, de most nem szabad engednünk, hogy az a kígyó visszavegye a hatalmat!"
Kix láthatja, hogy Fen'Andaris felszabadultan mosolyog, csöndben, ahogy átkelnek a folyó feletti hídon. A madarak éneke, a rovarok zümmögése és a botja végének kopogása a pallókon az egyedüli hangok, amik körülveszik őket. A híd túlpartján int Kixnek, hogy várjon, és az út mellett letérdelve hozzálát a rítushoz...
Egy fertály órával később folytatják az utat az erdőbe, amikor Fen ismét megszólal.
"Több törzshöz is tartozhatunk szerinted? Egymás törzse vagyunk, igen, de ugyanúgy törzsünk Ennaril és az Ardacoreth többi tagja, még ha ezer meg ezer mérföldre is vagyunk egymástól. És most már a Lyanda Titkának legénysége is a törzsünk, hmm? Oda kell figyelnünk egymásra, és segíteni, amikor kell, vagy megfeddni a másikat, amikor az szükséges. Illetve van még itt valami, amire kíváncsi vagyok: ha Kurtulmak valóban a Holdban van fent, nem zavar, hogy Ithil égiteste az, ahová ő el lett zárva?" - kérdezi, és ravaszkásan figyeli barátja reakcióját.

Levi:

"Köszönöm, jól esik, remélem igazad van. Régen volt egy nagyon ügyes tanítványa, de meglopta őt és messze földre utazott. Remélem, egyszer leszek olyan ügyes, mint az a tanítvány, régen amikor baj volt, mindig azt hajtogatta, bezzeg Szekmet megtudná csinálni. De most már úgy hiszem büszke rám."
Amikor rákérdez Fen'Andaris a mágusra, Kix elfordul.
"Nem szeretem azt az emléket. Egy mágus könyvét szereztem meg, hogy hátha van benne valami hasznos, de amíg én a mágus tornyába törtem be, az ő emberei a mi járatainkba. Semmi sem maradt. Ha maradt volna valaki, akár egy tojás... - szipogott, majd motyogott egy párat. Polly nem mondta, hogy Thaladur jót tesz, csak gondoltam, nem árt, ha tudsz róla, hogy ... mit is mondott, nem minden csak jó meg gonosz. Mindenkiben van gonosz. Például a Magiszter úr, amikor megölte azt a nagy halat. Koboldoknak egy törzse van, de a tündéknek lehet több lehet."
Amikor Ithilről és Kurtulmakról beszél, Fen láthatja, hogy nem zavarja, sőt, igazából alig várt a kérdésre.
"És honnan tudod, hogy az a hatalom amit a hold korongjától kapsz, tényleg a hold korongjától jön? Szerintem amikor Ithil suttogását hallod, az Kurtulmak szava a börtönéből. De nem tudom... az is lehet hogy Ithil egy isten, és azért nem szabadult még ki, mert egy isten tartja fogságban."

Tomi:

"Sajnálom, acarann... nem tudtam. Ígérem, ha egy nap visszatérünk Kherretre, a földdel tesszük egyenlővé a tornyát, belőle és az embereiből pedig táptalajt csinálunk. A szavamat adom, Kix!"
Kint a városon túl, mikor elkezdik szedni a virágot:
"Tündéknek több van." - válaszol Fen'Andaris, és a szája egy mosolyra húzódik... aztán egy fintorrá torzul, és magának motyogja a következőket úgy, hogy Kix ne hallja: "De ennek a tündének van egy törzse, amit legszívesebben elfeledne... örökre."
Kix tézise Ithil és Kurtulmak kapcsolatáról újra előhozza a gondtalan, víg Fen'Andaris-t. Ahogy szedi a tekercsfüvet, elmélázik egy darabig, majd megszólal:
"Nos, meglehetősen meglepődnék, ha ezidáig Kurtulmak... mi is a titulusa, mit szoktál mondani? A Csínyek Ura? Na, ha eddig a Csínyek Ura vezérelte volna utamat. Akkor lehet, hogy a legnagyobb tréfája felém az volt, hogy rászedett engem erre az útra." - mondja Fen, és elneveti magát. "Nem, Ithil és Kurtulmak nem egy és ugyanaz, drága barátom. Ithil nem a Hold maga, és nem is a Hold az ő ura. Ithilé a Hold, az ő legkedvesebb jelképe és akaratának közvetítője felénk. De tudod mi még Ithilé? Az erdők - ez itt, ahol most vagyunk, a Festwaaldi, vagy épp az, ahonnan te jöttél. És még Ithil adja a fényt is, ami elűzi a sötétséget, és megvilágít erdőt, mezőt, hegyet, várost. Azt tudtad-e, hogy a tündéknek van egy elfeledett törzsük, akik megtagadták Ithil fényét és Aeon rendjét, és valahol a sötét hegymélyben rejtőztek el? Ithil csak sajnálkozott emiatt, de Aeon éktelen haragra gerjedt. A két fivér pedig hosszú-hosszú időn át vitatkozott, mert Aeon súlyos átokkal akarta sújtani ezt a törzset, de Ithil még mindig a gyermekeit látta bennük. Végül sikerült megállapodniuk egy büntetésben, melyet Ithil nehéz szívvel ugyan, de kimért az árnytündékre: a fény onnanstól kezdve bántotta, irritálta szemüket, és nem tudtak többet gondtalanul fürödni a napfényben. Igen, napfényben! Mert Ithil az átok varázsigéjébe beleszőtt egy kitételt, miszerint a Hold és a csillagok fénye egyetlen árnytündét sem bánthat. Nem ez volt az első és nem is az utolsó vita a két fivér között, de a nézeteltéréseik ellenére mindig hű testvérek maradtak. Ha keresni szeretnéd Aeon és Ithil vitáit a világban, elég csak a tengerpartra kimenned, és nézned, melyikük merre húzza a tengert."
Ekkor Fen'Andaris feleszmél, és tudatosul benne, hogy már legalább két csokornyi tekercsfüvet szedett, és Kix is elég jól áll. "Oh, hát ez gyorsan ment. A foltos virág is megvan, hegyi kedvencfű sajnos errefelé nincsen: ideje visszamennünk!"
"És mi van akkor, ha Kurtulmak nem is *ebben* a holdban van?" - kérdezi a férfi, és felmutat az égre, ahol még látszódik valamelyest a félhold halvány karimája. Egy pár pillanatig nézik, majd Fen leengedi a karját, és úgy tűnik, mintha kicsit zavarba jött volna.

Levi:

Kix Fen szavaira hevesen megrázza a fejét.
"Nem, nem akarom! Pothoc. Nem, Polly néni szerint az erőszak csak erőszakot szül, és igaza van. Azért sem eszünk okos húsokat, mert mind az embereket, mind a többi népet ellenségessé tennénk. Én nem akarom, főleg, hogy azzal csak a népem vezetőinek lelkét veszélyeztetem. Ha találok párt magamnak, akkor újjászüledhet Hófödte Vixen, a Védelmezők Körének legnagyobbika, aki Csontsisak Vizir bőrében élt az elmúlt évtizedekben. Ez a legfontosabb..."
"Ez így van... de Kurtulmakot azért hívjuk a Csínyek Urának, mert ez a legtalálóbb név rá. Mindenféle csínyre megtanított minket. Megtanította, hogyan gyújtsunk tüzet, hogyan munkáljuk meg a legkeményebb érceket, és hogy éljünk túl, hogyan használják a spellscale-ek a mágiát, és hogyan legyünk képesek a túlélés miatt megváltoztatni a nemünket. Ő tanította ki az első feltalálókat, hogy olyan szerkezetek építésére legyenek képesek, melyekhez foghatót talán még a törpöknél se találni. Kurtulmak a Mindenttudó, ezért is próbáljuk minden nap kiszabadítani tömlöcéből."
"Ami az elveszett törzset illeti, nálunk is vannak, magukat Vascsákány törzsnek mondják magukat, de mindenki más csak Zabálóknak hívják őket, mert megeszik egymás tetemét. Fúj. De Örülök, hogy Itil és Edon nincsenek haragban, Edon minek parancsol, a napnak? Engem is zavar a nap, lehet hogy a többi koboldot nem, de lehet engem is elátkozott Edon."
"Arra gondoltam, hogy a fából amit gyűjtöttem a Zafír Öböl szigetein, csinálnék egy olyat, mint ami a hajón van, csak sokkal kisebbet, ami így elférne a kezemben. - mondja, miközben az egyik kezével imitálja a mangonel működését. - És akkor bármikor baj van csak felveszek egy követ és kilövöm!"
"Nem ebben a Holdban? Kétlem, hogy a törpök istene máshova zárta volna. Elvégre elkészitette a napot és a csillagokat, akkor a holdat is biztos ő készítette."

Tomi:

Fen'Andaris csak a távolba réved. Kix már-már azt hiszi, meg se hallotta, amit mondott neki, de végül visszatér a tekintete a barátjához, és bólint egyet.
"Bízd csak rám, és a természet haragjára, akkor. És abban is számíthatsz rám mindig, hogy megvédelek és segítelek, hogy Hófödte Vixen a te gyermekedben élhessen tovább!" - mondja, és ismét szelíd mosollyal megpaskolja a kobold vállát. "Nem akarlak tovább faggatni, ha nem szeretnéd, de furdal a kíváncsiság: hogy-hogy nem kerestél párt egy másik törzsből, még Kherreten?"
A tünde teljes odafigyeléssel hallagatja Kix értekezését istenéről. Mikor barátja 'Edonhoz' és 'Itilhez' ér, elmosolyodik. "Aeon a tenger, az égbolt - így igen, a napnak is parancsol -, a viharok és a ciklikus idő istene, illetve a világ rendjének gondozója. Háromarcú istennek is tartják - mint ahogy a szobor is mutatta, amíg fel nem javítottad ;) - ahol minden arca a férfi egy életszakaszának példaértékű, nemes mivoltát igyekszik kihangsúlyozni. Ithil ezzel szemben - vagy fivérehez hasonlóan - egyszerre képviseli a női és férfi nemet... hmm, lehet épp ugyanúgy, akárcsak a koboldok... De elkalandozom. A lényeg: amikor a Hold elsötétül újhold alakjában, Ithil férfi arcát mutatja felénk, ám mikor ragyogó telihold világítja meg az éjszakát, az istennő tekint le ránk. És nem, nem gondolnám, hogy Aeon elátkozott volna, kisbarátom, bár tény, hogy téged jobban szokott zavarni az erős fény, mint másokat, hmm." - kissé elcsendesül, ahogy elgondolkozik ezen és a mondandója kapcsán újfent felmerült gondolatokon.
Ahogy Kix imitálja kezeivel a mangonelt, Fen arca felderül.
"Akár tudnék is benne segíteni! Emlékszel, mennyi változatos kis faragványt készítettem a közösség tagjainak, ajándékba vagy feladataik ellátására? Van is nálam faragószerszám. Ha nem a táskámban, akkor a hajón. Remek kis mangoneled lesz, Kix! Együtt megépítjük!"
Fen'Andaris gúnyosan kuncog. "A Hétarcú? Hmm... milyen érdékes, hogy pont hét arca van, mint ahány Őrzője van az Örök Körforgásnak! A hegybújó szakállasok csak nem lemásolták a tündék hitvilágát?" - teszi fel a költői kérdést, és újra elmosolyodik. "Nem, Kix, a Napot, a Holdat a csillagokat és a világot ugyanúgy Aeon, Ithil és Berath teremtették. Hogy a törpök csak dacból, a népem bosszantására képzeltek el maguknak egy mindenható istent, aki a Körforgás Őrzőinek uradalmait birtokolja, vagy ez egy másik istenszerű entitás, akit az Őrzők teremtettek, már nem tudom, de biztos nem ő alkotta Ithil holdját. A kérdés már csak az, hogy vajon egy másikat, ahová elzárta a Csínyek Urát, kovácsolt-e? Már ha egyáltalán egy valós, létező isten a törpöké!"

Levi:

Amikor a másik törzseket említi Fen'Andaris, Kix hallhatóan felhorkant, majd erős gesztikulácói kíséretében kezdd el magyarázni.
"Nem tudom, hogy tudsz-e róla, de nem igen látni koboldokat Kherret-en, ez azért van, mert az ott lévők úgy hiszik, hogy a földön biztonságba vannak, a mélyben pedig veszély leselkedik rájuk. Mi a mélyben vagyunk biztonságban, így eléggé nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy napokon keresztül utazzon a törzs, elhagyva a hegyek gyökereit, erdőkön és utakon át. Nem sokan vállalkoztak erre, amikor a törpék csatornákat akartak. A hegymélyben maradó törzsek bolondnak nézték az útrakelőket. Ha ezek után elvittem volna nekik, hogy a törzs nincs többé, csak azt bizonyítanám, hogy igazuk van. Emellett pedig ha egy másik törzsbe megyek, akkor a törzsem nem fog újjáéledni sohasem. És egyébként is bugrisok a hegyi koboldok. Az a lány, akinek a ducai voltak, és világokról beszélt, szép volt?"
Amikor istenekről beszél Fen'Andaris, látszik Kixen, hogy nagyon elgondolkodik a hallottakon.
"A dolgos kéz szívesen látott kéz... Már gondolkoztam is rajta, hogy fogjak neki. Kell hozzá a varró készletem, egy kis szövet, valami ami tud forogni, de stabil, meg egy erős kötél darab... Meg valami tekerő-t kell faragni."
A törpistenről való beszélgetés során Kix ismételten a gondolataiba merül, mikor Fen befejezi, akkor megszólal.
"Lehet a törpék istenét segítették. Ha Aeon tulajdona a nap, ha Ithil tulajdona a hold, akkor lehet nekik készítette a törpisten, vagy ők maguk segítették. Sok haragosa lehetett. Például az öregember. Egyszer Kurtulmak, még az idők hajnalán járta a világot, a tudás ajándékát osztva mindenkinek. Egyszer látott egy embert, aki nagyban írt és rajzolt, nem is figyelve a környezetére. Kurtulmak megcsodálta, hogy milyen mélyre merült a férfi, és a pennáját megbűvölte. A penna végén lévő unikornisszőr egy kikötözött skorpióvá vált, és ahogy írt a férfi, a skorpió tüskéje írta a szavakat, a mérgét a pergamenbe sajtolva. Amikor a férfi letette a pennát, hogy újra olvassa amit alkotott, elszörnyült, látva, mi történt a pergamennel."
"A szavak nem érnek semmit, ha nem ismered a világot hozzá. A szavak ismerete mérgező, ha nem ismered a lényét. Megfertőz és elpusztít. Ismerd meg a lényeket, hogy megismerhesd a nevüket."
"Az ember rátámadt, elűzve a vele játszó Kurtulmakot, de szavait szívére vette, és elhatározta, hogy mindent meg fog ismerni, nehogy ismét megcsúfolják. Amikor átolvasta a könyvét, halála óráján, rájött, hogy azon szavak, melyeket a skorpió mérgével iródtak, nem is érdemelték volna meg, hogy tintát pazaroljon rájuk, annyira gonosz szavak voltak."
"Mint látod, sokak nem szerették Kurtulmak istent, így lehet ők is segítettek a törpistennek fogságba zárni őt."

Tomi:

Fen'Andaris megrázza a fejét, az indulatok újra megkeményítve vonásait.
"Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett! Kherreten! Egy egész törzset! Nagy bajban van öreg országunk, Kix, ha a galád és a gonosz kényére-kedvére ölhet, büntetlenül! Gyenge a király, és ez a három, haszonleső, semmirekellő kereskedelmi ház mindent kisajátít és felzabál: erdőt, mezőt, tavat, folyót, hogy a saját kofferjeit tömhesse ehetetlen, vethetetlen fémekkel."
Nyugalmat erőltet magára, mély lélegzetvételekkel, és kisbarátjára pillant. "De a te és törzsed baja égetőbb, szüksége nagyobb! Mondd, Kix; hogyan tudnálak segíteni, a védelmeden kívül? Hogyan találunk egy olyan koboldot, aki nem egy másik törzs tagja, és megfelelő párod lehetne?"
Amikor a kobold egy lányról kezdi faggatni, hirtelen megmerevedik, arckifejezése rideggé, fagyossá válik, majd azonnal fel is oldódik, és nevet egyet az egészen.
"Arra gondolsz, akiről részegen meséltem? Nos, sajnos be kell valljam neked, hogy füllentettem. Nem én ismertem, hanem egy másik Ardacor, aki még előtted élt a Közösségben. Túlságosan rég öntöttem fel a garatra, és érdekesebbnek akartam tűnni Callum és új barátaink előtt, mint amilyen amúgy vagyok. Hogy mennyi igaz abból, amit ez az erdőőrző társunk mondott, nem tudom. Jó beszélőkével áldották meg az istenek, és értett a mesék szövéséhez - az is lehet, hogy ő is valaki mástól hallotta, és a lány nem is létezett. Nem tudom... de, de igen. A meséje szerint olyan szép volt, akár egy tünde, pedig ember volt." - Fen megvonja a vállát, majd megvakarja csupasz karját feltűrt inge alatt. "Nagyon kínos volt, amiket részegen összehordtam? Ha már csak a fele igaz lenne, nem lennék ez a szerencsétlen, akit ide-oda dobál Aeon viharos szele."
Mini-mangonel: "Lehet, egy asztalosra lesz szükséged pár alkatrészhez, de amit én magam is meg tudok faragni, azzal nagyon szívesen segítek!"
A férfi lélegzetvisszafojtva hallgatja a mesét Kurtulmakról és az öregemberről. A mese végével pár percig csönd telepszik a kirándulásból "hazatérő" barátokra. Majd Fen megszólal:
"Ha nem ismerném, Lyanda és Aeon fiának, Solomnak legendáit, már azt mondanám, hogy Kurtulmak indította el a Tudás és Mágia ifjú istenét a világmindenség megismerésének útján. Érdekesek ezek a történetek, Kix... jó lenne mindnek a végére járni, megismerni a mögöttük rejlő igazságot!"

Levi:

Amikor Fen a három kereskedőház gaztetteiről és a természet pusztításáról beszél, Kix jóízűen felkacag, hangosan hahotázva.
Amikor Fen segítségről és egy kobold találásáról beszél, Kix büszkén kihúzza magát.
"Védelemre nincs szükségem, lehet hogy kisebb vagyok de megtudom védeni magam." vette elő a bumerángját, majd a batyujára bökött, amin tartó boton egy vékony repedés húzódott végig. "Polly néni azt mondta, hogy ha jó tanítványa vagyok, tud majd segíteni." eközben imitálva a botját megsuhintotta, amitől a repedés tovább terjedt. "Szóval most ezt teszem." ismét megsuhintotta a batyut, mire a fa, akár egy nádpálca kettéhasadt, és a bot végére kötött zsák szétnyílva dobta mindenfelé az apró vassulymokat.
"Pothoc! Pothoc pothoc!" hajolt le Kix, és elkezdte szedni felfelé a kis fém-szögeket. "Pothoc. Pothoc! Hülye fa! Pothoc" mikor felszedegette őket, még elmondott egy pár pothocot, majd Fen felé fordult.
"Szóval nem lesz baj. Még valami... Mit szólsz ehhez?
A mániákus mágus
Varázsos lángja éget
Nem pihen, a nyomaidban lépked
Elemészt, majd maga is elhalványul.
Ki ez a mágus?
Egész sokat törtem rajta a fejemet."
A lánnyal kapcsolatosan felkacag Kix. "Szele, szele! Az ajkaim lepecsételtek." kaccsintott rá a kobold "Nem volt kínos. Gondolom. De miért akartál érdekesnek tűnni?" kicsit megállt, majd elgondolkozott. "Bah! Ha asztal kéne nekem akkor asztalosnok mennék! Segítek, segítek! Nem kell nekem asztalos, az nem is látott még ilyet. De... Lehetne kicsit nagyobb is, hogy akár csónakon használható legyen! Vagy doben-en!"
"Igazságot, igazságot. Az öregember meghalt, szóval kétlem hogy ő ellensége lehetett volna. De a családja attól még haragudhatott rá. Vagy a tábornok. Huhu, Kurtulmak de mennyire megviccelte. Vagy amikor a múzsát móresre tanította!"

Tomi:

"Semmi vicces nincs ebben, barátom!" - mondja Fen'Andaris, és fújtat egy nagyot, kissé bosszúsan elfordítva fejét a nevetgélő koboldtól.
A tünde mosolyát leplezve guggol le, és segít Kixnek összeszedegetni a sulymokat.
"Nem is mondtam, hogy nem tudod megvédeni magad, de itt már bőven leselkednek ránk olyan veszélyek, amelyek egyedül a vesztünket okozzák! Emlékezz a mondásunkra! 'Ha baj van, segíts; ha bajban vagy, sikíts!' És mondd csak, kisbarátom: nem jobb mindig egy társsal az oldaladon barangolni?"
"Hmm, jó kis fejtörő... ha sikerül elvonatkoztatnom Taladurtól, aki tűzlabdájával felrobbantotta ezt a teret, gondolkodom még rajta. Deee lehetséges, hogy a... Nap?"
Még mindig látszik Fenen, hogy feszeng kissé.
"Nem tudom... talán azért, mert a közösségen kívüli világgal alig érintkeztem már jó hosszú ideje, és ott sem voltam mindig a legkellemesebb vagy legkedvesebb alak. Elfelejtettem, milyen is új lényeket megismerni, akikkel nem teljesen közös az ügyünk, akiket nem az erdő hívása vezetett el hozzám." - azzal elcsendesedik, és megvonja a vállát.
"Nono, Kix! Az asztalos név megtévesztő, nem csak asztalokat farag. Mindent, mit fából lehet eszkábálni, ahhoz konyít, így az olyan forgó, pörgő, csukló alkatrészekhez is, amik kellhetnek a mangonelhez."
"Szívesen meghallgatnám azokat a meséket is, de egy másik nap, kisbarátom! Nézd, ott van a híd! Mindjárt visszaérünk, és még napnyugta előtt!"

---

Eredeti poszt: Session 7, Facebook