A Holdlakoma

Religious event

Miután sikeresen meggyőzték Korboz királyt a mimik- illetve a nem várt koboldveszély elmúltáról, és Gnerkli király is visszanyeri a szabadságát, hőseink visszatérnek Phandalinba, ahol a helyiek szorgosan készülnek a Holdlakoma ünnepére.

Thal kihallgatja a szabotőrök egyetlen túlélőjét, egy Grekk nevű, vézna, de nyurga koboldot. A kis lény felettébb beszédes, így több mindent megtudnak arról, hogy a koboldok a nagy sárkányt istenítik és szolgálják, és az ő parancsát követve próbálnak meg megszabadulni a Kard-hegység többi lakójától. Kipihenve a borospincebeli csatát, végül a csapat túszul ejti Grekket, aki meglepően jól érzi magát fogolyként. Ves felmarja a mimik üszkös, félig-hordó, félig-óriásamőba alakját, és megindulnak a királyokhoz.

Ahogy hőseink megmutatják Korboznak a mimik maradványait, a pánikoló király őrületének vége szakad. Társát, Gnerklit is felszabadítja székhez ragasztott helyzetéből, ahová párja túlzott óvása juttatta. A két király rendkívül hálás a kalandoroknak hősies szolgálataikért: ők is és két legjobb feltalálójuk, Fibblestib és Dabbledob is mágikus tárgyakkal jutalmazzák a csapatot. Az éjszakát hőseink Gnomengarde-ban töltik, majd másnap kora hajnalban indulnak vissza Phandalinba, az előbb említett két feltalálóval kiegészülve: ők végelegesítik majd az újjáépülő bányászváros és a gnóm kolónia szövetségét.

Újra találkoznak Curónnal és Durikkal a Kőhalom Fogadóban, ahol górcső alá veszik a tiefling vadőr, Gnathos motivációit, ami egy korántsem bizalomgerjesztő, már-már paranoid beszélgetésbe torkollik.  Egy kis lazító ebédet követően - amiben Ves és Thal egyaránt felöntenek a garatra - Qelline elé járulnak. Az alpolgármesterasszony elbeszélget velük a gnomengarde-i misszió sikeréről, egy szütyőnyi aranyérmével jutalmazza a csapatot, majd vázolja nekik a város előtt álló újabb kihívásokat. A Butterskull farmot, Phandalin legnagyobb tejtermék beszállítóját orkok támadták meg, és a farm tulajdonosának, Alfonse "Nagy Al" Kalazornnak egyetlen segédje tudott csak meglógni, ő hozta a szörnyű híreket. Egy Tibor Wester nevű illető vezette favágóknak szánt szállítmány biztosítására keresnek harcedzett vállalkozókat - félő, hogy az orkok erre is le tudnának csapni, pedig Phandalinnak nagy szüksége van fűrészárura a küszöbön álló tél miatt. Leilon és Neverwinter között egyre több hajó süllyed el a part mentén, egy Vihartorony nevű világítótorony közvetlen közelében. És nem utolsó sorban a Hegybütyök Aranybánya új, Neverwinter által kinevezett bányaigazgatója is már tűkön ül, hogy végre munkához lásson, és újra beindítsa a kitermelést - ami nem kevés hasznot hozna Phandalinnak is.

Hőseink elgondolkoznak a lehetőségeken, ám végül a döntés meghozatalát másnapra halasztják. Mindenki a saját szájíze szerint lát hozzá a Holdlakoma éjjelére való készülődéshez - vagy rápihenéshez. A szent estét pedig ugyanúgy, annyiképp ünneplik, ahányan vannak. Egyesek egyáltalán nem, és csak a szolidan mulatozó és lakomázó városlakókkal ünnepelnek (ha egyáltalán ünnepelnek), egyesek isteneik útmutatásait követvén, mások pedig elmélyednek az este gazdag szokásai között, és kiveszik a részüket az elesett hősökről és elhunyt barátokról, hozzátartózokról, társakról való megemlékezésben.

Éjfélkor egy furcsa, nyári zivatarra emlékeztető vihar csap le a városra, de hőseink többsége már az igazak álmát - vagy rémálmát - alussza, miközben Lazarus elesett társai emlékéért virraszt, Ves lázasan a város utcáit rójja, és egy ezüstösen ragyogó felhő szalad végig a téli ég esti boltozatán.