Savras Szentélyének (II.) Ostroma

Military action

A Butterskull farm megtisztítása után hőseink megtudták, hogy a közelben tanyázik még egy nagyobb ork hadbanda. Másnap elindulnak Savras szentélyének romjai felé, hogy véget vessenek az orkok terveinek...

A harcot követő reggel vendéglátójuk, Nagy Al egy kellemes, ámbár szerény reggelivel várja a bajnokokat. A rántotta elfogyasztása után a csapat kettéválik: Dzivia és Gnathos felpattan Medora és Ves mögé a lovakra, és előre lovagolnak felderíteni, míg Nagy Al kérésére Korund és Drabal szorgos és mágikus munkával eltemetik az orkokat. Curón beszédbe elegyedik az egyik halottal: a Shautha nevű félork Talos-sámánnal. A holttest emlékei közül így kinyerik, hogy régebben nagyobb volt a hadbanda, de egy Ilneval Pengéje titulust viselő illető fogta a csapatait, és letáborozott egy kolostor romjai között, mert nem akarta Talos-t és a hírnökét követni. Ezek után a többiek is szekerekre és lovakra szállnak, és megindulnak nyugatnak, Conyberry felé.   Közben a felderítőcsapat megpillantja egy, a dombok között elterülő mezőn Savras szentélyének viharvert romjait. Gnathos-t megrohanják az elfeledett, elfojtott múlt emlékei, és elmondja társainak, hogy tudja, hogy van egy titkos alagút, amin keresztül a romos, de még mindig impozáns falakon belülre juthatnak. Ves fogja ezüst hollószobrát, és üzen a hátvédnek: szavai szárnyra kelnek, és Korund fülébe juttatnak. Nem sokkal később pedig a bajnokok - Don-Jonnal és Nagy Allel kiegészülve - újra egyesülnek Conyberry romjai között. Kialakul egy haditerv, de Curónt hatalmába keríti a diszharmónia érzete, így inkább hátramarad, hogy útmutatást kérjen istennőjétől, Sehanine-től.   Hőseink a dombok között újra kettéválnak: Nagy Al, Dzivia, Dandulidan, Gnathos, Jan, Korund, Thal és Ves a titkos alagút ki- és bejárata felé veszik az irányt, Drabal, Don-Jon és Medora pedig egyenest a szentély kapuihoz mennek. A besurranó csapatnak nem kell sok idő, és három domb alkotta katlanban megtalálják a régi csapóajtót: Korund hátramarad vigyázni a lovakra, a többiek beugranak a szűk, sötét, kényelmetlen alagútba.   Az elterelő hadművelet keretében Medora és Don-Jon - utóbbi egy pompás, testes fehér lovon, vörösesbarna, göndör sörénnyel - belovagolnak a szentély elé, és különféle vulgáris, vagy épp kifinomult átkot szórnak az egyedüli ép toronyban strázsáló ork őrszem fejére. Az ork riadót fúj, és egy négyes ugrik elő a szentély falának egy beszakadt résén keresztül, majd üldözőbe veszik a "menkülő" lovasokat.   A besurranó csapat is sikeresen eléri célját, és a legalább egy hangyányit megfogyatkozott ork helyőrségnek esik: Gnathos, mintha valami ördög szállta volna meg, úgy veti magát az orkoknak és ogre szövetségeseinek, hullák sorát hagyva maga után. Ilneval Pengéje - egy ork hadisten úgymond harcos papja - lándzsákkal teríti le Dziviát a harc hevében, aztán halálát leli Ves fejszéje által. Az egykori glaidátor egy irtózatos csapással végez a félorkkal. Thal ki és be ugrál az alagútba, miközben rapírjával szúrkálja az ellenséget (és a harc kezdetén elszórt sulymokkal akasztja meg előrenyomulásukat), Nagy Al az ogrékat aprítja - akik kicsit őt is megdolgozzák - Jan védi társait pajzsával, majd szent tűztől lángoló karddal sújt le az orkokra. Dandulidan felszedi Dziviát - no nem úgy, hanem a földről, gyógyító dalaival - és inspirálja harcostársait. Érdekes módon, Korund még azt mondta barátainak, mielőtt azok leereszkedtek az alagútba, hogy felveszi a hely szellemeivel a kapcsolatot, hátha tudnak segíteni: és valóban, az ütközet alatt többször is sziszegve a lábukhoz kaptak az orkok, vagy ijedten kezdtek csapkodni a fejük körül, előnyhöz juttatva az ostromlókat. A hely szellemei néha károgtak, néha nyávogtak. A csata a szentély udvarán perceken belül véget ér, és az iluskai bárd győzelmi dudaindulója végigharsog a dombokon, jelezve a kinti barátoknak.   Egy órán belül mindenki megérkezik: Don-Jon a fehér lovon, aki felágaskodásból visszaalakul a firbolg Draballá, Medora orkvértől mocskos páncélban, de alig egy karcolással önmagán. Korund betér a többiek lovaival, és Curón is lóhalálában érkezik a szekérrel. Úgy tűnik, Sehanine baljós jeleket is hagyhatott az elfnek, mert nagyon ijedtnek néz ki, mikor megérkezik, és nagyon felszabadult lesz, mikor megtudja, hogy mindenki rendben van.   Az orktetemek átkutatása után hőseink betérnek a szentélybe, és ott is körülnéznek. Gnathos-t a nap folyamán harmadjára is megrohanják az emlékek, és mikor felocsúdik, arra kéri társait, hogy segítsék őt a harangtoronyban bánatosan kongó rézharang megszerzésében. Eltelik némi időbe, míg előállnak egy működőképes tervvel, ám végül Drabal, Korund és Thal együttműködése meghozza gyümölcsét, és a harang leereszkedik a földre, ahol Gnathos gondoskodik a szállításáról.   A szentély szívében találnak még egy oltárt, rajta egy humanoid szem vésetével. Ugyan körültekintően és óvatosan járnak el, ám amikor Curón megérinti az oltárt, minden jel szerint eszméletét veszti: fennakadnak a szemei, és a mennyezetet bámulja. Társai elrántják az oltártól, de nem áll be változás az elf állapotában. Egy percen belül azonban magához tér, és beszámol a vészjósló látomásáról: a legmagasabb, jeges hegycsúcsot látta, amin egy repedés szaladt végig, és gyémántként ragyogó, fehér pikkelyekkel borított sárkányszárnyak csaptak ki a csúcs mögül, majd alászállt a hegyek lábához, be egy alagúton a mélységbe, ahol minden tüzes fényben úszott. Egy kalapács üllőn való csattanása visszahngzott végig, majd megannyi megkínzott sikoly...   Az oltár alatti titkos rekeszben még egy ládára is bukkannak, benne egy érdekes, kérdőjelfejű bronzkulcssal. A teremben a Savras-papok és Conyberry egykori lakóinak földi maradványai is ott hevernek, akik több, mint három évtizeddel estek áldozatul egy barbár horda pusztításának. A csontvázak között Gnathos megtalálja a szüleiét is, akik utolsó pillanataikban egymás kezét szorították: Drabal segít a tiefling nyomozónak eltemetni őket, ezzel végre lezárva a tragikus, traumatikus múltat.   Alkonyat előtt még visszatérnek Conyberry-be - bár Jan még egy órára hátramarad a szentélyben -, ahol letáboroznak a hideg éjszakára. Őrség közben Ves és Medora végre megbeszélik a kettejük között fennálló feszültség forrását, majd Ves elindul a Neverwinteri Rengeteg felé, egy kísértetiesen szép dalt követve...