Látogatás Gnomengarde-ban

Némi tanácstalanság és az ezt feloldani törekvő tanácskozás után, hőseink úgy döntenek, hogy ellátogatnak a közeli Gnomengarde-ba, ahol egy kicsi, elzárkózott sziklagnóm közösség él két királyuk, Gnerkli és Korboz irányítása alatt. Mielőtt azonban útnak indulnának, a Kőhalom Fogadóban szóba elegyednek Szürkeszilánk Dazlynnal, aki társával, Norbus Ironrune-nal egy elfeledett törp településre és egy Abbathor-templomra bukkant a hegyek lábánál. Thal betör Halia Thornton phandalini polgármester irodájába, ahol érdekes, rejtjellel írt leveleket és egy zsák aranyérmét is talál. Társai, Korund és Veseriel reklamáló figyelemelterelése biztosítja a magánakció sikerét. Korund végül a hivatalban marad kutatni, Curón pedig a Holdlakoma ünnepélyének közelsége végett úgy dönt, hogy felkészül megfelelően Sehanine istennő szent napjára, amire Ves-t is meghívja.

Az út gyorsan és kellemesen telik, amikor kalandoraink új társuk, a firbolg Drabal vezetése mellett arra eszmélnek, hogy az erdő klímája egyre melegebb, már-már kora őszi érzéseket kelt bennük, főleg a még mindig arany és vörös színekben pompázó fák lombjai alatt baktatva. Elérvén a barlangszájat, ami a gnóm kolóniába vezetett, óvatosan közelítik meg a helyet, de se csapdákkal, se gnómokkal nem találkoznak. A gnóm járatok kellemetlenül alacsonynak bizonyulnak, főleg Drabal számára, és gnóm nyelv ismeretének hiányában nehezen is igazodnak ki a hely navigálására szánt térképen. Végül a saját fejük után mennek, és egyrészt megtapasztalják, hogy a kellően erős mágia használata furcsa hatással bír a varázslatok használóira, másrészt Thal majdnem miszlikbe apríttatja magát két még működő, gnóm forgópenge csapdán. A halálos biztonsági berendezés kiiktatása után találkoznak a kolónia két legbrilliánsabb feltalálójával, Fibblestibbel és Dabbledobbal, akik beszámolnak nekik Korboz király őrületéről, amit feltehetőleg egy vérszomjas mimik támadása idézett elő. Némi huzavona után Fibblestib deaktiválja a másik forgópenge csapdát, és útbaigazítja a kalandorokat két eltűnt gnóm kedvenc tartozkodási helyét illetően. Még mielőtt eljutnának borospincébe, Dzivia észreveszi, hogy vér csöpög egy párkányról: a vér két meggyilkolt gnóm őr testeiből folyt ki, ám azt nem sikerül megállapítaniuk, hogy a szúrt sebeket milyen fegyverekkel is okozták. A vérnyomokat követve eljutnak a gnomengarde-i kolónia fennmaradását biztosító, ősi hőerűműbe: négy, rúnákkal ellátott kristályhengerben raboskodó tűz elementál melegíti a barlang vízesését, hogy az télen se fagyjon meg, és látja el energiával a gnómok eszelős találmányait. Azonban a négyből két elementált kétségbeesésükben kiengednek a hőerőműben garázdálkodó koboldok. Egy izzasztó harc veszi kezdetét, amibe egy tiefling vadőr, bizonyos Gnathos Edemur - kit Qelline alpolgármesterasszony küldött a csapat után - is csak úgy betoppan, és megsegíti a bajnokokat. Hőseink végül felülkerekednek a mindent felperzselő ellenfeleiken: a szabotázsért felelős két kobold ugyan meglóg, de az elszabadult tűz elementálokat megsemmisítik - az egyikük még egy érdekes, megkristályosodott lánggömböt is hagy maga után, amit Dandulidan vesz magához.

Koromtól és hamutól piszkosan, a tüzes hőtől visszapenderedett haj- és szőrszálakat egyengetve, égési sérüléseket hűtve és nyalogatva, hőseink megpihennek, majd a borospincébe mennek tovább, ahol még több kobold szabotőrbe futnak bele. Drabalt ugyan leteríti egy kis időre a kobold harcosok és mágusok össztüze, de Phandalin bajnokai és egy éhes mimik közé szorulva nem sok esélyük van a betolakodóknak. A kalandorok végeznek a mimikkel és a koboldokkal - egyet, aki megadta magát, túszul ejtenek -, majd még egy óra pihenőt vesznek, mielőtt leszállítanák Korboz király őrületéért felelős lény maradványát, mint bizonyítékot a szörny pusztulásáról...