Rido városa
Rido Silverstone, Blackbron egykori nagykutyája, kilépett a kalózok érdekszövetségéből és flottájával délre indult. A legendás kalóz végül Ilia Bay csendesebb részén, Galarion délkeleti partjainál kikötőt nyitott - a Khorid királyság területén. Mire az őslakos törpök észbe kaptak, egy korszerűen felfegyverzett városállammal találták szembe magukat, egy stratégiai szempontból minden irányból kiválóan védhető tengerparti hegységben. Néhány sikertelen támadási kísérlet után a törp vezetés úgy döntött, hogy kivár, amíg az ember-kalóz napjai letelnek, és öröksége összeomlik a veszekedő utódok alatt. Azonban, bármilyen csoda is, a város túlélte Rido halálát és már több, mint két évszázada bosszantja a szomszédjait.
Maga város teraszos szerkezetű és nagyban támaszkodik a partvidék természetes barlangrendszerére. A kalózok nem véletlenül választották ki e helyet: az első kikötő egy hatalmas barlangban volt, s az építkezések is kezdetben a hegy mélyén folytak, így a területet felügyelő királyságnak hosszú ideig elkerülte a figyelmét, hogy mi is készül pontosan.
A város vezetése jelenleg egy háromfős, saját becsületkódexület a végsőkig követő tanács kezében van, akik Rido és hűséges tisztjeinek a közvetlen leszármazottai. A városállamra amolyan kereskedelmi szövetségként tekintenek. Fő partnereik Ilia Bay csempészei és a Halál Városának kereskedői és iparosai. Mélységesen gyűlölik a kalózok szövetségét és megvetik a rabszolgatartást. Ridoban minden férfi, nő és gyermek szabad és fajtól függetlenül egyazon elbírálás alá esnek. (Ennek ellenére pl. virágzik a gyermekmunka és a prostitúció.)
A város befogadja a máshonnan menekülteket, a kirekesztetteket és a letelepedni vágyó kalózokat is. Bár a vezetés az emberek kezében van, félvérek (elf, ork, sárkány, stb. 50%), tieflingek (10%), orkok (10%) és goblinfélék (5%) is nagy számban élnek itt.
"Ha találkozol egy drow-val a kocsmában, nézd meg az áruját. Ha nem is kerestél semmit, náluk mindig akad valami, amit eladhatnak neked."
Rido lakosainak a szeme sem rebben egy-egy fura figura láttán, viszont minden új arcra gyanakvással tekintenek. Egy tömött erszénnyel azonban messze lehet jutni a barátkozásban és az üzletben is. A városban tucatnyi ivó, fogadó, bordély és szerencsejáték-barlang várja a betévedőket és pénzüket. A kereskedők és csempészek az üzleteiket ezeknek az asztalainál kötik meg, persze a komolyabb árucserékre különszobák is rendelkezésre állnak. Ezek a létesítmények adó gyanánt védelmi pénzt fizetnek a tanácsnak, a bevételeiktől függetlenül.
Rido inkább tengeri erőd, mint piac. A hajók egy jól védett kikötőbe futnak be, melyet hatalmas balliszták mellett varázslat is védelmez a támadásoktól. A helyi hajók rejtett barlangokban horgonyoznak, és pillanatok alatt bekerítik a tenger felől támadó erőket, miközben a városból ostromgépekkel és varázslatokkal akadályozzák a partra szállást. A város védelméért ezer! fős őrség felel, kivétel nélkül harcedzett személyek, akik már a csatalakozásukkor is veteránnak minősülnek. Szaktudásuk és fegyelmezettségük Rido fennmaradásának kulcsa, és ennek megfelelően komoly zsoldot is kapnak - igaz, időnként nekik kell "kiugraniuk" a pénzükért, különböző kereskedőhajókhoz vagy adószállítmányokhoz. Ezeket az akciókat mindig a Tanács szervezi meg.
A lakóházak többségét a hegyek belsejében alakították ki, néhány ablak vagy annyi se tekint a külvilág felé. A műhelyeik is pont ilyenek. A matrózoknak, őröknek olyan szállásai vannak, melyek csupán egy-két fős hálófülkéket jelentenek, közös kantinnal és fürdővel.
A város utcái különböző lépcsősorokból, erkélyekből, sziklába vájt vagy épp kiszélesített járatokból állnak, kevés gyülekezésre alkalmas térrel. Szélességük egy és öt emberé között van, hátasállatok számára nem igazán járhatók, a legnagyobb málhás állat Ridoban a szamár. A folyosók és járatok legalább 6 láb magasak, a termek és otthonok ennél kicsit tágasabbak. A legtöbb járófelület csiszolt kő, a tenger felőli oldalon az idő vasfoga már tovább simította a felületeket. A kikötő dokkjai kőpilléreken álló hosszú kőépítmények, Rido felemelkedése utáni években épültek meg. Mindegyiket egy legendás szörny hatalmas méretű szobrával jelölték meg, s ezek alapján nevezik meg őket. A városrészeket különböző kapukkal, rostélyokkal tovább tagolták, hogy az "idegenek" - főként kereskedők és más hajók legénysége - ne kóborolhassanak szabadon. A lakásoknak általában vasalt faajtajai vannak, kivéve az erődöt, aminek nehéz kőkapuit állati erővel mozgatják, és belső ajtajai is kőmunkák.
Félreeső járatokban gyakoriak az előre felszerelt csapdák is, és csupán az ott járőröző személyek tudják, miként kerüljék el azokat.
A kikötőnek tizenkét dokkja van, és mindegyiknek saját raktár-barlangja. A legtöbb árut ezekben helyezik biztonságba, mielőtt a következő gazdáikhoz kerülnének. Rido komoly kikötő adót szed a hajóktól és a dokkokhoz közeli italozók és szórakoztató egységek is nyomott áron dolgoznak. Az esetleges áru-közvetítői díjakról nem is beszélve. Ezzel együtt az ide érkezők biztonságban tudhatják mind magukat, mind az értékeiket. Rido vezetése nem tűri sem a tolvajlást (eltekintve még a legnyilvánvalóbb átverésektől is), sem a gyilkosságot a városban. Az őrség szívesen oszt ki különböző bírságokat a rendbontóknak, és ha valaki nem tudja kifizetni, akkor az erőd alatti börtönben megvárhatja, míg valaki - rokon vagy bajtárs - kisegíti őt onnan.
Ridoban szinte minden eladható és kapható, de a rabszolgakereskedőket a városőrség a helyszínen kivégezheti. Ennek valószínűleg az lehetett a gyökere, hogy a jó öreg Rido Silverstone-t a kalózszövetség nem csak elárulta, de még láncra is verte, amit érthető okokból, sosem tudott megbocsátani.
Műhelyek közül a hajóács- és javító üzem, két kovácsműhely és egy alkimista laboratórium, ami effektíve termel, de vannak házak, ahol pl. gyapjúfonalat fonnak, kötelet vernek vagy lenvásznat, vitorlavásznat szőnek.
A várost egy kisebb halászat is ellátja, s a törpök bosszúságára a völgyekben kis tanyák és nomád csoportok bukkannak fel itt-ott a környéken, melyek gyűjtögetéssel, kertészettel és állattenyésztéssel támogatják a betolakodókat, további területeket elfoglalva a khorid földből. Ennek ellenére Rido a gabonaféléket főként importtal szerzi be, melyet az Islalondon található királyság biztosít - bár hivatalosan tagadnak mindent. Mivel mindkét fél a kalózok szövetsége ellen van - s utóbbihoz túl közel van azok bázisa - egyfajta érdekszövetséget kívánnak kötni, ám ennek a részleteit még nem sikerült tisztázni.
A hegy mélyében a szellőztetés, a szennyvíz/hulladék kezelés és a világítás volt a három legkritikusabb kérdés - a nyilvánvaló omlásveszély mellett. Rido kőművesei sok mindet megtettek, de az idő lassan eljár a művük egyes részei felett. A városnak vannak a köznéptől elzárt, omlásveszélyes részei, és időnként előfordulnak lehulló kövek által okozott kisebb-nagyobb balesetek is.
A barlangokban található lakások és műhelyek kéményei a hegy kürtőiben futnak össze, a járatokra és folyosókra néző ablakaik üveg helyett csupán papírral vagy textillel takart vas vagy acélrácsok. A biztonság kedvéért az ágyak magasak, vagy egyenesen a plafonhoz közel rögzített függőágyak.
A világítást általában olajlámpásokkal oldják meg, egyes "palotákban" mágikus világítás található a vendégek számára is látható szobákban és termekben. A kikötő-barlangokat Nappali világosság varázslattal tették élhetőbbé és biztonságosabbá.
A hulladékot minden folyosó-szinten egy teremben gyűjtik, ahol egy kemencében a város erre kijelölt személyzete elégeti, amit lehet. A hamut és a többit csillékben egy közeli öbölhöz vontatják és egyszerűen a tengerbe öntik. A szennyvíz és a latrinák tizenkét elvezető csőben gyűlnek össze, melyek a dokkok alatt a tengerbe vezetnek. A város szennye itt távozik.
A szűk, zárt terek és az összezsúfolt lakosság - nem beszélve Jacobina Butcher kedvenceiről - olvasztótégelyei különböző betegségeknek és járványok gyakori kiindulási helye. A városban nincs ispotály, se hivatalos gyógyító. Az itt élők igyekszenek varázsszerekkel és kuruzslókkal kigyógyíttatni a nyavajáikat. A tanács nem szokott karanténokat elrendelni, mivel az visszatartaná a kereskedelmet és károsan hatna a bevételeikre. (A városba érkezők 30% eséllyel futnak bele valamilyen fertőző betegségbe.)
Ami a temetéseket illeti, az elhunytakat egy, a szemétégetőkhöz hasonlatos kemencében hamvasztják a Holtak Házában, majd a tengerbe szórják a maradványokat - akinek volt családja, vagy barátai, azok maguk intézik a temetést a saját szokásaik szerint, de akiért senki sem jelentkezik, azt másnap "útjára eresztik" a kikötő szélén (nem messze a csatornától...)
Rido talán az egyetlen olyan település Ilia Bay-en, amelyben nincs egyetlen templom vagy hivatalos szentély sem. Néhány otthonban találni családi oltárokat, vagy a hajókon követnek különböző vallási szokásokat, rituálékat a biztonságosabb utazáshoz.
A Tengerészek Céhe ismeri a kikötőt, de óva int minden hajót, hogy ott kössön ki. A Khorid királyság kikötőiben vannak céhházaik, itt azonban nincsen.
Ridonak az alapvető élelmiszereken túl főként ércekre, szerszámokra és mesteremberekre van szüksége: hajósokra és kőművesekre, bányamérnökökre egyaránt. A varázshasználókat kifejezetten szívesen látják, ha azok munkát keresnek és nem okoznak gondot.
Ellenor Goold (29), ember nő, kaotikus semleges ékszerész (15. szintű mágus). Hat éve érkezett Ridoba, és csakhamar ő lett a legsikeresebb kereskedő (orgazda) a városban. Kevesen tudják, hogy jóstehetsége magával Tilly képességeivel vetekszik. Ellenor úgy gondolja, hogy még két éve és nyolc hónapja van a városban, mielőtt szednie kell a sátorfáját - ezután ugyanis egyfajta polgárháborúra számít. Addig igyekszik megszedni magát, és vagyonát már elkezdte kimenekíteni a szigetről.
Fontos személyiségek Ridoban
Rido tanácsa:- Tilly Silverstone (86), ember nő, törvényes gonosz, szakmáját tekintve jósnő; (8. szintű harcos). Tilly kártyája, kristálygömbje és víziói nagyban segítik a városállam vezetését. Bár sokan kegyetlennek tartják, ő maga hajszál pontosan tudja, hogy hol húzza meg a határait. Rido egyeneságú leszármazottjaként sok teher nyomja a vállát. Négy gyermeke közül csupán egyet talál alkalmasnak arra, hogy utóda legyen, de halogatja a bejelentést, félve a többi reakciójától. Főleg a kereskedelmi üzletekkel foglalkozik.
- Jacobina Butcher (79), ember nő, törvényes semleges, (11. szintű druida). Egyedi képességei és a tengerrel való különleges kapcsolata lehetővé teszi, hogy állatokkal és madarakkal figyelhesse Rido környékét és utcáit. Szemei és fülei vannak minden sötét sikátorban és félhomályos ivóban. Nem sok minden történhet úgy itt, hogy elkerülje a figyelmét. Jacobina a város őrségének és tengerészetének egyszemélyes parancsnoka. Mivel nincsenek gyermekei, aktívan keresi azt a rátermett személyt, akire a várost rábízhatná. Kiegyensúlyozottsága tengelyt teremt Tilly és Batty egymásnak ellenfeszülő gondolkodásmódja között.
- Batty North (83), ember férfi, semleges gonosz hajóács (5. szintű mágus). Ő felel a város hajóinak állapotáért és felszereléséért, övé a hajógyár és a halászat is. gondoskodik róla, hogy a legjobb faanyagok kerüljenek be a műhelyébe, ahol az ideje nagy részét tölti. A hajókon kívül nem sok mindenhez ért, az "emberekhez" pedig semennyire. Magán kívül szinte minden élőlényt megvet, amivel nem szerzett barátokat, szakértelmét azonban mindenki elismeri. A munkáját dicsérve időnként mosolyt lehet csalni a mogorva arcára.
Ellenor Goold (29), ember nő, kaotikus semleges ékszerész (15. szintű mágus). Hat éve érkezett Ridoba, és csakhamar ő lett a legsikeresebb kereskedő (orgazda) a városban. Kevesen tudják, hogy jóstehetsége magával Tilly képességeivel vetekszik. Ellenor úgy gondolja, hogy még két éve és nyolc hónapja van a városban, mielőtt szednie kell a sátorfáját - ezután ugyanis egyfajta polgárháborúra számít. Addig igyekszik megszedni magát, és vagyonát már elkezdte kimenekíteni a szigetről.
Megjegyzések