Iola
A Másik Királynő
Úgy mesélik, soha nem volt jobb soruk a gotiknak, mint első és egyetlen királynőjűk, Heva uralkodásának ideje alatt. A Sorskísértő trónralépésével nem egy, hanem egyenesen két királynőt kaptak. Egyet, aki a Lélekőr által reárótt feladatot végezte, s felemelte a népet, s egy, aki továbbvitte Persephoné örökségét, s nem csak a hasakat, de a szíveket is megtöltötte.
Korai évei
A jóslat
Iola az Úrnő tornyainak magasába született, a híres augur, Gloria Theodosia és Mataro, a trónkövetelő egyetlen leányaként. Úgy mesélik, apja, aki az akkori goti király, Ezüstsörényű Unvén karavánura és kihívója volt, ám alulmaradt a királlyal szemben, így az Igazság Tornyába menekült száműzöttként, ahol végül megcsinálta a szerencséjét. Csillaga még emelkedőben volt, amikor találkozott Gloria Theodosiával, aki különös jóslatot mondott neki. Úgy mesélik, Mataro másnap visszatért Gloriához egy emor szokás szerinti házassági ajánlattal, a nő pedig elég becsvágyó volt ahhoz, hogy elfogadja.
...Bár szíved visszahúz, soha nem térsz haza a mélybe. Az Úrnő tornyait fogod védeni, mikor a bukott király eljő a falaink alá. Halálát nem a fegyvered okozza majd, hanem az ajándékaid, s bukása után házadba hozzák majd a trónt, mely akkor mit sem ér már... Életed végéig trónkövetelő maradsz, mert csak akkor lenne lehetőséged megszerezni, amire úgy áhítozol, ha egyetlen gyermekedet taszítod le róla...
Két világ között
Iola félvérként két világ gyermeke volt egyszerre. Anyja házában beilleszkedett az Igazság Tornyának legfelsőbb köreibe, s egészen jól elboldogult a hatalmasok állandó játszmái között, míg apja otthonában gladiátorok és karavánkísérők vették körül, s egy olyan nép szokásaira tanították, melyhez addig sosem került közel. Mindkét szülője a maga módján készítette fel az uralkodásra, mert hitték, hogy a jóslat igaz, s az Elődök akarata az, hogy a leány trónra kerüljön.
Ezzel szemben Iola sosem gondolta, hogy mindez meg fog történni, így nem egyszer fellázadt szülei tervei ellen. Egész gyermekkorában arra készítették fel, hogy elhagyja az Úrnő tornyait, ő pedig ezt a legkevésbé sem akarta, főleg nem egy általa nem kívánt házasság miatt.
Mélykút úrnője
Iola Mélykútra érkezése nagy port kavart. A karavánurak gyűlölték, mert egészen az érkezéséig reménykedhettek benne, hogy a királynő ágyán keresztül vér nélkül emelkedhetnek magasra. A nép egy félvért látott benne, ami abban az időben még meglehetősen szokatlan látvány volt Mélykúton. Bár Iola ismerte a szokásokat, minden teljesen új volt számára, s egy bizonytalan és ellenséges közegben találta magát, így azt tette, amitől az Úrnő tornyaiban mindenki óvva intette volna: önmagát adta.
Soha nem jöttünk ki jól egymással. Talán azért, mert rögtön az első találkozásunk alkalmával kikosarazott, talán mert félelmetesnek tartottam, amit művelt az emberekkel. Bársonyba bújtatott páncélkesztyűvel uralkodott, miközben asszonyokból, hitből és meggyőződésből kovácsolt magának fegyvert. Csupán egyetlen közös volt bennünk: az életünket adtuk volna ugyan azért a nőért.
Legendás szerelem
Ha megkérdezel egy gotit, mondja el neked a népe leghíresebb szerelmi történetét, el fogja mesélni neked a Lélekőr és Persephoné legendáját. Ha megkérdezed, hogy mi a második leghíresebb, azt fogja válaszolni, hogy a "mi Persephonénk" meséje.
A "mi Persephonénk"
Először csak Heva hívta "Persephonémnak", aztán hirtelen mindenki átvette és már nem úgy emlegették, mint a királynő ágyasa, vagy mint a félvér. Egyik hétről a másikra lett a "mi Persephonénk", Mélykút Persephonéja, s úgy beszéltek róla, mintha mindig is közénk való lett volna. Szeretném azt mondani, hogy mindezt puszta kedvességével és őszinte szelidségével érte el, de akkor lekicsínyelném a tehetségét, amivel bárkit az ujja köré tudott csavarni.
Iola - talán nem tudatosan, de - sokkal tradicionálisabb volt Hevánál. Saját udvart tartott fenn, akár a nagyurak. Sokan vádolták azzal, hogy valójában Heva helyett uralkodik, ám a kettejük összhang valahogy működött. Sokan próbálták meg kijátszani őket egymás ellen, vagy elérni, hogy az egyik átnyúljon a másik feje felett bizonyos ügyekben, ám a kapcsolatukat nem sikerült megtörni.
A Másik Királynő
Én mondom neked, egyetlen goti sem volt felkészülve egy éterire a falaink között. Védtelenek voltunk Iola trükkjeivel szemben, mint kőpatkány a ranaxveremben...
Nem csak a nép, de az urak számára is szokatlan volt, hogy Mélykút uralkodója olyan sokszor hagyja el a menedéket, mint Heva tette. Bár névleg minden gotik királynőjének számított, ez Unvén idejében csak az egyesítés reményét volt hivatott kifejezni, míg Veremund uralkodása alatt inkább csak üres titulussá vált. Heva viszont tényleg szövetséget kovácsolt a menedékek között, ám ehhez a legtöbbször ott kellett lennie, ahol a legnagyobb volt a szükség. Számtalanszor hangzott el, hogy a királynő a Lélekőr munkáját végzi, de itt van nekünk a Másik Királynő. És valóban. Az Igazság Tornyának darázsfészke után Iola számára a mélykúti politika csupán játéknak tűnt.
Új életre keltett tradíciók
Iola olyan legendákat és meséket keltett újra életre, amellyel még a legtradícionálisabb nagyurak sem tudtak mit kezdeni. Míg Heva rengeteg ősi szokást félresöpört, addig Iola a saját fegyverüket fordította a konzervatívok ellen. Míg Heva karja tudatosan maradt csupasz, addig a Másik Királynő helyette is viselte a dicsőségrajzokat. Az első sikertelen merénylet után megszervezte az erinnüszöket, akik nem csak a testőrei, de végrehajtói is lettek. Amikor Heva nehéz helyzetbe került, mert nem csinálhatott mártírt az áruló ellenfeléből, Iola sietett a segítségére. Megszervezte, hogy a királynő elkéssen a kivégzésről, majd azt is, hogy a szeretői eljöjjenek és könyörögjenek az életéért. Látványosan meghatódott, a királynő távollétében gyenge asszonyi szívére hivatkozva megkönyörült az árulón, aztán a háttérben elterjesztette, hogy asszonyok mentették meg az életét, kifogva ezzel a szelet a lázadása vitorlájából, miközben pletykákkal következetesen földög rombolta mindazt a hírnevet, amelyet a karavánúr felépített.