Session 9.5 Downtime: Hegyi Kedvencfű
Kix és Fen’Andaris szinte érkezésük óta nyitott szemmel/füllel járnak, hátha hallanak a hegyi kedvencfűről valami hírt. A kikötőben a hirdetőtáblán az állt, hogy 2 csokor kedvencfűért 1000 arany jutalmat ad az Iskola – ami cetlit Fen azonnal zsebre vágott.
Azóta, pláne az utóbbi napokban, aktívan érdeklődtek mindketten a hegyi kedvencfűről. Ha esti italozásnál feljött, vagy csak meghallották más társaságoknál, azonnal odafigyeltek, kérdeztek és tudakolóztak. Megtudtátok, hogy azért ilyen értékes, mert nagyon sokféleképpen lehet felhasználni: főzetek, mágikus italok fontos alapanyaga, szárítva állítólag gyógyító hatású a füstje, frissen gyógyító hatású – illetve a helybeliek sok ételhez is szívesen használnák fűszerként. Tekintettel arra, hogy a hegyek környéke elég veszélyes, így nagyon ritka luxus a városban, ha valaki tud szerezni – és főleg az Iskola varázslótanoncainak van képessége/készsége arra, hogy megszerezzen pár szálat/csokrot a hegyek közül. Ők elsősorban a mágikus tulajdonságai miatt keresik és használják.
A hegyekről megtudjátok, hogy sok történet lengi körül őket: állítólag régebben több kisebb hegyi őrség, outlook, tanya is volt Almavégtől a hegyek felé, azonban manapság veszélyes vidéknek számít. (Manapság = akik mesélik is csak hallották a felmenőiktől, hogy voltak arrafelé nyomai a városlakóknak, kis viskók, fakitermelő épületek, vadászlakok, őrségek, stb.). Sosem volt teljesen békés a hegy, de egy jó ideje szinte teljesen átjárhatatlan. Még néhányan megkísérlik az utat a Három Úr Tavához, vagy egyenesen Perenclassba a szárazföldön át, de a hegyi szörnyetegek szinte teljesen elzárták és szinte kizárólag tengeri útvonalakra szorították Almavéget.
De miféle szörnyetegek ezek? Mindig is sokféle bestia élt Netopír belsőbb vidékein és az Almavégieknek kevés információja van róluk – de párat ők is láttak.
A városhoz közel leginkább a hiérusok merészkednek, akikről már egészen sokat tudtok: “A hiérusok, hasonló társaikhoz képest kifejezetten intelligensek. Egyedül nem bocsátkoznak harcba, kihasználják a falkából adódó előnyeiket. A nőstények jóval agresszívebben hím társaiknál, nem is beszélve ha utódaikról van szó. Gyorsak, ügyesek és pár harapással komoly sebeket tudnak ejteni az óvatlan kalandorokon. Városok, települések, tanyák közelében lévő erdőkben, hegy-, és domboldalakban húzódnak meg, azonban hatalmas étvágyuk és kíváncsiságuk gyakran sodorja őket a lakott területek felé. Köszönhetően magas intelligenciájuknak, jó néhány alapvető szót meg is értenek a közeli népek nyelvén/nyelvein - bár ők maguk beszélni nem tudnak.”
Mesélnek nektek még egy másik állatról, ami egy nagytestű mindenevő – körülbelül egy medve méretű szőrös, emlős teremtménynek írják le, jellegzetes világosbarna szőrrel és sötétbarna/fekete sörénnyel. Mindenevő létére igencsak agresszív, hogyha tudja, hogy húshoz juthat belőle. Ösztönlény, nem gondolkodik sokat, fő mechanizmusai a fight-or-flight reflex és az éhség. Egy bölény-szerű lényről is kaptok leírást, aki általában békés, növényevő – egészen addig, amíg nem érzi magát veszélyben. Óva intenek a kígyóktól, különböző bogaraktól, amik megbújnak a magas aljnövényzetben.
A bestiák mellett a pókokról külön történeteket hallotok – meg hát ugye saját tapasztalataitok is bőven akadnak. Figyelmeztetnek, hogy a hegyeken az utóbbi időkben kifejezetten sokszor látni mozgásaikat, időközönként a várost is megpróbálják megtámadni élelem reményében. A pókokról keveset tudnak a helyiek, félnek tőlük és örülnek, hogy a mágusok kordában tartják őket – az első komolyabb támadás most volt, amit ti Is átéltetek, eddig inkább csak egy-két kósza pókot kellett leszednie az őrségnek a város határában.
(Az első investigation dobásaitok eredménye, illetve a városban eddigi tevékenységeitek alapján szeretnek az emberek titeket és szívesen meséltek ezekről a dolgokról. Az útra elég jól felkészültetek a történetekből, nagyjából ösvényeket, csapásokat, irányokat is megtudtatok a beszélgetések alatt.)
Kalandoraink meg is indulnak reggel a vadonba, egyenesen délnek tartva, a folyó mentén egy darabig. Ügyesen találjátok meg az ösvényeket amikről meséltek nektek, illetve gondosan egy-egy biztos pontot megjegyeztek, nyomokat hagytok magatok mögött, hogy könnyedén vissza is találjatok. Eltévedni feltehetőleg nem fogtok (still a kiváló investigation dobások miatt). Az Almavég és a hegy lába közötti területet egészen jól feltérképezitek az elmesélések alapján, itt későbbi visszatérés esetén is kiigazodnátok legközelebb is. A hegy lábáig viszonylag zavartalanul juttok el, talán csak egy pókhálós, félig leszakadt híd az, aminél óvatosabban közlekedtek. A híd környékén kisebb pókokat láttok, de amint meglátnak titeket, eliszkolnak a hegyek felé. Az első napotok végén itt a híd közelében telepedtek le, ahol a folyó keleti irányba fordul, nektek pedig dél felé visz tovább az utatok a hegy felé. Lassabban haladtok, mint a társaság aki már járt erre, hiszen alaposan figyelitek a környezeteteket. Első napon megfigyeltetek egy érdekes bokrot, amihez hasonlót Kherreten nem láttatok még. Tüskésnek tűnik minden egyes húsos levelének a széle, azonban nem igazán szúr ahogy hozzáértek óvatosan. Fen emlékszik, hogy hasonló húsos, vastag levelű növényekről hallott már egy történetben, ahol egy száraz vadonban az egyetlen vízforrásként szolgáltak a főhősnek. Ahogyan Fen megtöri az egyik levelet, hirtelen a lába elé folyik egy bő negyed liternyi víz. Kix érdekes nyomokra lesz figyelmes, amiket elkezd követni. Fen’Andaris kis késéssel látja, hogy apró barátja eltűnik a szeme elől, majd keresni kezdi. Pár perc alatt annyit lát, hogy Kix integet neki pár tíz méterről, hogy menjen oda. Csillog a szeme a kis koboldnak, látszik rajta, hogy izgatott. Ahogyan Fen’Andaris közelebb ér, Kix odafordul egy kis kitaposottnak tűnő fűcsomó fölé. Fen alig látja, mi van ott, de ahogyan Kix felnéz rá, a válla fölött megpillantja a fűben: [tojáskép] Másnap eléritek a hegy első sziklásabb részeit, ahol azonban arra lesztek figyelmesek, hogy jó pár pók kezdett el cikázni körülöttetek a fák, bokrok árnyékaiban. Meghúzódtok egy időre, de egyre több pók kering a közelben. Úgy tűnik, nem kifejezetten titeket találtak meg, csak mintha vonulnának a hegy felé. (Stealth is gooood) Ügyes, csendes léptekkel követitek őket felfelé a hegyen, de egy kicsit le-lemaradtok – nem igazán tudjátok felvenni a versenyt 8 lábbal szemben, a varázserőtöket pedig nem biztos, hogy erre szeretnétek fordítani. Egy pók valami ügyetlen mozdulattal beszorult a vastag, erős növényzet közé és utoléritek. A pók körülbelül akkora, mint Fen’Andaris, viszont igazán elesettnek és szerencsétlennek látszik. Egy villámgyors pillantás-csere után Kix és FA egyszerre lép elő, hogy segítsen a bajba jutott állaton. Néhány ágat a bozótból levágva kiszabadítjátok a beragadt állatot, aki egy pillanatra megáll előttetek, felétek fordul, leereszti a testét a talaj felé, majd a többiek után iszkol gyors léptekkel. Kix és Fen minden izma és idegszála feszült volt ezekben a pillanatokban, felkészülve arra, hogy egy pillanat alatt kapják elő fegyvereiket. Ahogyan követitek tovább őket, egyre lassabban tudtok haladni, figyelve a visszaútra illetve a környezetetekre. A hegy sziklái között eltűnnek a pókok a szemeitek elől. Késő délután látjátok, hogy egy hiérus kíséri utatokat biztos távolból. Eddigi ismereteitek alapján tudjátok jól, hogy nem messze ott lehetnek a többiek, valamiféle megfigyelő szerepét töltheti be a falkájában. Szerencsére felkészültek vagytok, tudjátok jól, hogy egy falkányi hiérussal szemben kevés esélytek lenne ketten, így a rejtőzködés mellett döntötök. Kix apró termetének és Fen természet-ismeretének köszönhetően könnyedén elrejtőzködtök. A szél és a egy-egy növény illatának védelmében a szagoktól sem kell félnetek. Az esti szürkületben látjátok ahogy egy 12-14 állatból álló hiérus falka vonul el nem messze tőletek, keleti irányba, a folyó felé. Megfigyelhetitek ahogyan szervezett, rendszerezett alakzatban haladnak, az előörsök időnként visszatérve figyelmeztetik a falkát, míg a kölyköket középen többen is folyamatosan szemmel tartják. Rátok is esteledik, mire le mertek jönni, viszont izgalmatokban még nem hagyjátok abba a keresgélést, naplemente után is a növényeket kutatjátok a környéken. Néhány szikla és fa közé behúzódva megpihentek estére. Megegyeztek, hogy mileyn területet jártok még be holnap, mielőtt visszaindulnátok – készülve arra, hogy visszafelé gyorsabban tudtok majd haladni. Ügyes kis sheltereteknek köszönhetően (survival dobások) eégszen kényelmes éjszakátok volt, korán, de kipihenve ébredtek. Ahogyan előmásztok azonban, egyből megpillantjátok, hogy annyira mégsem volt eseménytelen az éjszaka, mint gondolnátok: körülöttetek itt-ott pókhálók lógnak a fákról, amik este még nem voltak ott. Pontosan nem tudjátok megállapítani, hogy mi történhetett, de bizonyára több pók is keresztülvonult erre. Miután körbenéztetek, látjátok, hogy a pókhálók két helyen vannak kiszakítva és a kettő között lábnyomok vezetnek. A hegy felől érkezett és lefelé tartanak a nyomok – valami nagyobb testű állatra, négy lábú utal. Illetve még az esti megegyezésetek alatt beszéltetek arról, hogy a hegynek van két-három kisebb csúcsa/orma, amit a mai napon még meg tudtok járni. A hegyi kedvencfűről amit megtudtatok, hogy a hegyek déli oldalán szeret tanyázni – azonban az egész hegyet megkerülni esélyetek sincs ennyi idő alatt, így egy-egy csúcs, emelkedés déli oldalában reménykedtek. A nyomokat vissza, a hegy felé követve tudtok haladni az egyik ilyen csúcs felé. A hegy lába felé és a hegyen is bőven láttok nyugtalanságot, mozgolódásokat. Egy-egy állatot, főleg a reggeli órákban megláttok ugyan, de eléggé elfoglaltak vagytok a felfelé mászással. Félig kerülve, félig megmászva kora délutánra az első csúcshoz felértek. Ahogy visszanéztek az éjjeli pihenőtök irányába, nem messze mögöttetek megláttok egy hatalmas termetű állatot. Azonnal felismeritek [insert nagy cica] A csúcs déli oldalán egy kisebb köves tisztáson találjátok magatokat – minifennsík gyakorlatilag a dolog, kövekkel és némi aljnövényzettel. Tökéletes hely ez hegyi kedvencfűnek az almavégiek elmesélése alapján. Azt tudjátok, hogy van pár hasonló növény és ezt a leírást kaptátok:
Kalandoraink meg is indulnak reggel a vadonba, egyenesen délnek tartva, a folyó mentén egy darabig. Ügyesen találjátok meg az ösvényeket amikről meséltek nektek, illetve gondosan egy-egy biztos pontot megjegyeztek, nyomokat hagytok magatok mögött, hogy könnyedén vissza is találjatok. Eltévedni feltehetőleg nem fogtok (still a kiváló investigation dobások miatt). Az Almavég és a hegy lába közötti területet egészen jól feltérképezitek az elmesélések alapján, itt későbbi visszatérés esetén is kiigazodnátok legközelebb is. A hegy lábáig viszonylag zavartalanul juttok el, talán csak egy pókhálós, félig leszakadt híd az, aminél óvatosabban közlekedtek. A híd környékén kisebb pókokat láttok, de amint meglátnak titeket, eliszkolnak a hegyek felé. Az első napotok végén itt a híd közelében telepedtek le, ahol a folyó keleti irányba fordul, nektek pedig dél felé visz tovább az utatok a hegy felé. Lassabban haladtok, mint a társaság aki már járt erre, hiszen alaposan figyelitek a környezeteteket. Első napon megfigyeltetek egy érdekes bokrot, amihez hasonlót Kherreten nem láttatok még. Tüskésnek tűnik minden egyes húsos levelének a széle, azonban nem igazán szúr ahogy hozzáértek óvatosan. Fen emlékszik, hogy hasonló húsos, vastag levelű növényekről hallott már egy történetben, ahol egy száraz vadonban az egyetlen vízforrásként szolgáltak a főhősnek. Ahogyan Fen megtöri az egyik levelet, hirtelen a lába elé folyik egy bő negyed liternyi víz. Kix érdekes nyomokra lesz figyelmes, amiket elkezd követni. Fen’Andaris kis késéssel látja, hogy apró barátja eltűnik a szeme elől, majd keresni kezdi. Pár perc alatt annyit lát, hogy Kix integet neki pár tíz méterről, hogy menjen oda. Csillog a szeme a kis koboldnak, látszik rajta, hogy izgatott. Ahogyan Fen’Andaris közelebb ér, Kix odafordul egy kis kitaposottnak tűnő fűcsomó fölé. Fen alig látja, mi van ott, de ahogyan Kix felnéz rá, a válla fölött megpillantja a fűben: [tojáskép] Másnap eléritek a hegy első sziklásabb részeit, ahol azonban arra lesztek figyelmesek, hogy jó pár pók kezdett el cikázni körülöttetek a fák, bokrok árnyékaiban. Meghúzódtok egy időre, de egyre több pók kering a közelben. Úgy tűnik, nem kifejezetten titeket találtak meg, csak mintha vonulnának a hegy felé. (Stealth is gooood) Ügyes, csendes léptekkel követitek őket felfelé a hegyen, de egy kicsit le-lemaradtok – nem igazán tudjátok felvenni a versenyt 8 lábbal szemben, a varázserőtöket pedig nem biztos, hogy erre szeretnétek fordítani. Egy pók valami ügyetlen mozdulattal beszorult a vastag, erős növényzet közé és utoléritek. A pók körülbelül akkora, mint Fen’Andaris, viszont igazán elesettnek és szerencsétlennek látszik. Egy villámgyors pillantás-csere után Kix és FA egyszerre lép elő, hogy segítsen a bajba jutott állaton. Néhány ágat a bozótból levágva kiszabadítjátok a beragadt állatot, aki egy pillanatra megáll előttetek, felétek fordul, leereszti a testét a talaj felé, majd a többiek után iszkol gyors léptekkel. Kix és Fen minden izma és idegszála feszült volt ezekben a pillanatokban, felkészülve arra, hogy egy pillanat alatt kapják elő fegyvereiket. Ahogyan követitek tovább őket, egyre lassabban tudtok haladni, figyelve a visszaútra illetve a környezetetekre. A hegy sziklái között eltűnnek a pókok a szemeitek elől. Késő délután látjátok, hogy egy hiérus kíséri utatokat biztos távolból. Eddigi ismereteitek alapján tudjátok jól, hogy nem messze ott lehetnek a többiek, valamiféle megfigyelő szerepét töltheti be a falkájában. Szerencsére felkészültek vagytok, tudjátok jól, hogy egy falkányi hiérussal szemben kevés esélytek lenne ketten, így a rejtőzködés mellett döntötök. Kix apró termetének és Fen természet-ismeretének köszönhetően könnyedén elrejtőzködtök. A szél és a egy-egy növény illatának védelmében a szagoktól sem kell félnetek. Az esti szürkületben látjátok ahogy egy 12-14 állatból álló hiérus falka vonul el nem messze tőletek, keleti irányba, a folyó felé. Megfigyelhetitek ahogyan szervezett, rendszerezett alakzatban haladnak, az előörsök időnként visszatérve figyelmeztetik a falkát, míg a kölyköket középen többen is folyamatosan szemmel tartják. Rátok is esteledik, mire le mertek jönni, viszont izgalmatokban még nem hagyjátok abba a keresgélést, naplemente után is a növényeket kutatjátok a környéken. Néhány szikla és fa közé behúzódva megpihentek estére. Megegyeztek, hogy mileyn területet jártok még be holnap, mielőtt visszaindulnátok – készülve arra, hogy visszafelé gyorsabban tudtok majd haladni. Ügyes kis sheltereteknek köszönhetően (survival dobások) eégszen kényelmes éjszakátok volt, korán, de kipihenve ébredtek. Ahogyan előmásztok azonban, egyből megpillantjátok, hogy annyira mégsem volt eseménytelen az éjszaka, mint gondolnátok: körülöttetek itt-ott pókhálók lógnak a fákról, amik este még nem voltak ott. Pontosan nem tudjátok megállapítani, hogy mi történhetett, de bizonyára több pók is keresztülvonult erre. Miután körbenéztetek, látjátok, hogy a pókhálók két helyen vannak kiszakítva és a kettő között lábnyomok vezetnek. A hegy felől érkezett és lefelé tartanak a nyomok – valami nagyobb testű állatra, négy lábú utal. Illetve még az esti megegyezésetek alatt beszéltetek arról, hogy a hegynek van két-három kisebb csúcsa/orma, amit a mai napon még meg tudtok járni. A hegyi kedvencfűről amit megtudtatok, hogy a hegyek déli oldalán szeret tanyázni – azonban az egész hegyet megkerülni esélyetek sincs ennyi idő alatt, így egy-egy csúcs, emelkedés déli oldalában reménykedtek. A nyomokat vissza, a hegy felé követve tudtok haladni az egyik ilyen csúcs felé. A hegy lába felé és a hegyen is bőven láttok nyugtalanságot, mozgolódásokat. Egy-egy állatot, főleg a reggeli órákban megláttok ugyan, de eléggé elfoglaltak vagytok a felfelé mászással. Félig kerülve, félig megmászva kora délutánra az első csúcshoz felértek. Ahogy visszanéztek az éjjeli pihenőtök irányába, nem messze mögöttetek megláttok egy hatalmas termetű állatot. Azonnal felismeritek [insert nagy cica] A csúcs déli oldalán egy kisebb köves tisztáson találjátok magatokat – minifennsík gyakorlatilag a dolog, kövekkel és némi aljnövényzettel. Tökéletes hely ez hegyi kedvencfűnek az almavégiek elmesélése alapján. Azt tudjátok, hogy van pár hasonló növény és ezt a leírást kaptátok:
Egy piros belsejű, tüskés, ovális gumóban végződő növényt kerestek. Többféle, nagyon hasonló van közöttük, de a hegyi kedvencfű a leghasznosabb típusa ennek a növénynek. Sőt van közöttük kifejezetten veszélyes is, ami ha felsérti az ember kezét, csúnya fertőzést okozhat. Tüskéje nem bánt, csak ha egyben próbálná egy állat megenni a növény virágját. Ahogyan a kövek között pásztázik a tekintetek, jó pár piros, bordó, sárga, zöld növényt láttok hasonló karakterisztikákkal. Fen és Kix is lelkesen vág neki annak, hogy kiválasszák közülük a kedvencfüvet.(mivel az investigation jó volt, ezért van ennyi infótok róla, illetve a nature dobások is, ezért kevesebb növényből kell kiválasztanotok).Miután összegyűjtöttétek pár fiatalabb, gyengébb növény kivételével az összes kedvencfüvet amit találtatok (összesen egy csokornyit), kora délután elindultok visszafelé a városba. Kix árgus szemekkel figyeli, hogy a furcsa medveszerűségbe hátha belefuttok – igazán felkeltette az aprócska kobold érdeklődését. Néha el-elkószál Kix pár lépésnyire Fentől, aki folyamatosan a távolt kémleli minden irányba, hátha újabb pókok, vagy hiérusok keresztezik utatokat. Már egyre jobban hozzászokott a szeme a mozgolódó árnyakhoz, így nappal távolról is ki tudja szúrni az óriáspókok furcsa mozgását. Lát is néhányat pár száz méterre tőlük, ahogyan a hegy felé iszkolnak – úgy látszik a koraesti órákban visszavonulnak a hegyre. Miközben így mereng, egyszercsak körbenéz saját maga körül is, hogy jó helyre rakja-e épp a lábát. Kix sehol. A kis kobold egy hatalmas tövéhez ért, aminek a kérge igazán megtetszett neki. Széles, az ő szemében hatalmas törzse volt a fának. Egyik kezével megérintette és végig odaérintve a kezét kezdte el körbesétálni. Ahogyan bohókásan, játékosan lépkedett körbe a fánál, követte a kezével a törzsnél. Nézte a lába alatt cikázó hatalmas kérgeket, aprócska mohákat amik benőtték a fát minden irányból. Puff! Nekifejelt valami félig keménynek Kix, miközben a lába elé nézve lépdelt körbe. Felnézett és egy furcsa indát látott fejmagasságban. Amit pedig még furcsábbnak tartott Kix az az, hogy az inda egyszercsak megmoccant. Az inda villámgyorsan tekeregve kúszott fel a hatalmas fa törzsén. Kix annyira nagy örömmel nézte ezt a varázslatos fát, hogy eszébe sem jutott, miféle gondot jelenthet ez. Ment tovább körbe a fánál és ahogy körbeért (tudta, hogy hol kezdte, azért nem teljesen feledkezett bele a dologba), felnézett. Az arca előtt lógott ugyanaz a furcsa mintás inda. Ami kifejezetten érdekes volt az indában az a villas nyelve, aranysárgán csillogó szemei és a hatalmasra tátott szájában lévő két pár tűéles, hófehér fog. Kix ijedtségében hatalmasat akart lépni hátra – azonban a földre vágódott. Ez volt a szerencséje, az “inda” lendült felé, de így csak Kix feje felett csattant az állkapcsa. A kobold villámgyorsan pattant fel és kezdett el a gyökereken bukdácsolva rohanni Fen felé. Azonban a kígyó sem aludt el, villámgyors mozdulattal vetette magát Kix után. Éppenhogy elérte Kix lábát és bár igazán harapásra lendülete nem maradt, de a fogai végigsértették Kix vádliját, bokáját. A csetepatét hallva Fen’Andaris egyből elindult Kix felé, aki pár tíz méterre lehetett tőle a hangokból ítélve. Kix ügyes, gyors mozdulatokkal szaladt a kígyó elől, cikázva a fák, bokrok között, azonban a kígyó még ügyesebbnek bizonyult. Hallotta Kix maga mögött a siklást, amikor eszébe jutott, hogy a katapulthoz csinált kis hurkokat kötélből – az most is hasznos lehet. Egy ilyen kötélen lógó kis drót hurkot, mint valami lasszót fogott a kezébe és szembefordult a kígyóval – aki ettől igencsak meglepődött. Mondjuk meglepődése nem tartott tovább pár másodpercnél, már lendult is a feje Kix felé, hogy a nyakánál marja meg. Kix felkészült a mozdulatra, nem első alkalom, hogy kígyókkal van dolga – villámgyorsan lendítette maga elé a drót hurkot, amin keresztül csúszott a kígyó feje. Fen erre a látványra ért oda, ahogyan Kix egy félig szoros hurokban tart egy másfél- két meter hosszú kígyót, ami idegesen csattogtatja állkapcsát, de nem fér oda Kixhez. A kobold csillogó szemmel és széles mosollyal mutatja barátjának, hogy mit fogott. Miután Fen’Andaris (és Kix is) megnyugodott, hogy nincs baj, megoldották a helyzetet és folytatták útjukat Almavégbe. Az út hátralévő része zavartalanul telt, fáradtan, de elégedetten érkeztek meg a felderítők a városba késő éjszaka.
Megjegyzések