Session 1: Tanko'Ba

"Ismerős már e föld. Ismerem. Jól tudom, hogy nincs már oly szeglete Kherretnek hová még lábamat nem vetettem. Akár csak a táj, történetek és életek úgy jönnek s múlnak tova.
Immáron 234 esztendeje bolyongok ezen a földön. Láttam születést életet halált. Tanultam, tanítottalak titeket, s talán egyszer én leszek a tanítás. Akár csak a forrás mely patakká cseperedik majd tova folyik.
De ki látja, hova visz ez a sebes áradat minket? Ki mondja meg kinek csermelye, hogy ér véget ? Elapad talán, vagy a végtelen valóságba mered ?
Csillagnyi forrás eredt már tova. Értem már, hogy életünk vizének forráshelye szabja meg milyen medret hagyunk magunk után a múlt talaján. De számít e ez a legvégén? Míg az én életem folyama is csordogál, meg kell ismernem e világot, hogy a végén megértsem. Talán a válasz ott van a nagy vízen túl. Talán oda folyik minden élet. Talán ott van.
Mert hát, találkozni kell a Halállal. Meg akarok kérdezni tőle egyet s mást. Például azt, hogy mi végre vagyunk. Mert hát, felépítjük a házainkat, felneveljük a gyermekeinket, learatjuk a búzát, háborúskodunk, öljük egymást. Aztán mi végre. Meg hát, az én életemről is ki akarom kérdezni. Az igazságot akarom megtudni."
Ezekkel a gondolatokkal, búcsúzott Tanko'Ba mester tanítványaitól. Tudta, hogy az ő ideje eljött. S kezdetét veszi az utolsó nagy út...

---

Eredeti poszt: Session 1, Facebook