Session 1: Mormorion

A Toroknak nevezett barlangrendszer majd egy napon keresztül kanyarog, hol tágasabban hol szűkebben a Sárkány hegység gyomrától a Pörölybérci rézkapuig.
Az utolsó mérföldön keresztül mesterségesen van kivájva a kemény sziklából és belső felületét a szénbőrűek történeteit megelevenítő domborművek és vésetek díszítik végig emléket állítva a kitartó munka örökének. Itt sem fáklya sem lámpás nem világol csak a törpök kifinomult szeme lát a sötétben. A faragott barlangtorok monokrómja fojtottan visszhangzó léptek és patakopogás közepette viszi közelebb a karavánt a felszíni kapuhoz. Vörös sót és óriás hordókban alkímista elegyeket szállítanak a felszíni erőd falai alatt felhúzott sátorvárosba az Egység kereskedőinek, és még valamit. Pontosabban valakit.
A karavánnal utazik a Smaragd Zsarátnok egy arkanistája, egy fiatal törp aki különleges ajándékokkal telt ládát szorongat melyet a felszíni erődöt vezető Lángtaraj ház kegyeit hivatott elnyerni és egyben átadni édesatyja üdvözletét.
A mellette ülő öreg szekérhajtó szájában hosszú nyakú pipa parázslik. A sokat látott kalmár, egész úton szótlan volt ám most felkapja a fejét.
”Hallod ezt úrfi?”
”Nem vagyok úrfi, Hrylm! Mit kéne hallanom?”
A karaván tompa cseppenés szerű visszhangjain át próbál fülelni miközben a feketeszürke faragott barlang vonulását nézi.
”Nem vagy, nem vagy. A sárkány szemeit hordod a koponyádban. És aki a sárkány leszármazottja az nekem igenis úr, ha tetszik ha nem.”
Az ifjú arkanista írisze vízsintesen pengevékonyra szűkül ahogy rosszalló tekintetet vet az öregre.
”A sűrű morajlást hallgasd, a magasodó zöngéket! A barlang torok éneket hoz a kapu felől. Kellett egy jó fertály óra mire a mi hívó jelünk oda ért és még egy mire a Kapu őrség válaszol!”
Először mintha víz morajlana majd ciriplőn doromboló ritmikus hang érkezik.
”Azt mondják, mire megkapjuk fél mérföldre leszünk. Ha megnézed a véseteket ott a barlang falon ez pontosan igaz! Kint tiszta csillagos este van és…”
”Mondd már Hrylm, mi és?"
”És úgy látszik várnak rád. A Lángtaraj ház követe vagy mi. Akkor azért szorongatod azt a ládikát.”
”Egy szót se többet öreg, megfizettelek.”
”Én meg hallgattam is.” Mosolyodik el a karaván hajcsár. ”Pedig az utolsó mérföldön a falak tele vannak történetekkel és történelemmel. Azért vagy ilyen mert először jársz a felszínen igaz-e?”
”Mindent tudok az égvilágról öreg! Tűzcsillag gurul át az égtengeren és égeti a szemeket és vakító fényvilágban füröszti a világot. A népek meg nyurgák és szaporák. Sós vizek hullámzanak és a gyermekeink még elhiszik ha azt mondjuk azért sósak mert annyit eladtunk már a Koronának, hogy beleborítják. Én nem vagyok már gyermek Hrylm és okkal tartok a felszínre.”
”Szavaid parazsam, úrfi! Mondj majd egy litániát a szekeremre, hogy a Sárkány óvjon engem útjaim során!”
”Úgy lesz Öreg!”

---

Eredeti poszt: Session 1, Facebook