Session 1: Morgan

Kalandvágyó tengerészek, szerencsét próbáló suhancok, és az őket kihasználni tervező simlis alakok lepték el a festwaaldi kikötő menti megannyi vendéglátót. Az este korábbi felében minden kocsmából hangos hahotázás szűrődött ki, ahogy a másnapi indulásokra készülők még egy utolsó alkalommal ki akarták engedni a fáradt gőzt mielőtt az ismeretlenbe hajóznak. Azonban az éjszaka fényei lassan kialudni látszottak, ahogy a mulatozásokba megfáradt tengerészek álomra hajtották a fejüket az utcákon.
Néhol még kitartottak a keményebb kötésű, edzett matrózok, és pont egy ilyen hely volt a Fatökű Egérhez címzett fogadó is, ahol immáron több asztal állt üresen, mint amennyinél ültek, és a kocsmáros már idegesen hallgatta a vén marhák alaptalan hazugságait, amiket az életükként próbáltak tálalni a naivabbaknak. Ekkor egy utazóköpenyes férfi lépett be a helyiségbe, amit talán egy pillanatnyi figyelem kísért is, de rögtön tovább is röpködtek a gondtalan szidalmak és füllentések, ahogy a részegek egymást szórakoztatták.
Az érkező talán 40 év körüli lehetett, fekete hajú, sápadt arcú férfi, akin viharvert öltözete ellenére látszott, hogy magasabb státuszú mintsem, hogy itt keressen éjszakára hajlékot. Balján rapírt viselt, míg jobb combján egy kézi számszeríj volt rögzítve. Sűrű köhögések közepette végigtekintett a kocsmán, váltott pár szót a tulajjal, majd kinézett magának egy asztalt a sarokban, ami felé nyugodt léptekkel elindult.
Az asztal azonban nem volt üres, sőt, több, nyitott könyv hevert rajta, közöttük üres söröskorsók és égetett szeszes poharak hevertek. Az asztalnál csak egy férfi ült, aki megszállottan jegyzetelt valamit az egyik kiterített könyvbe. A viharvert figurát ismét heves köhögőgörcs fogta el, majd miután összeszedte magát, közelebb lépett, és leült a könyves fickóhoz.
"Nem bánja, ha felteszek pár kérdést? Új vagyok itt a városban…"
A könyves nem felelt, fel sem emelte a fejét, csak bólintott egyet, majd előhúzott köpenye alól egy bőrtáskát, amibe elkezdte összegyűjteni az asztalon hagyott tárgyait.
"Jó sokat ittál az este folyamán, mi? Van itt néhány korsó, ahogy látom, jól bírod a piát, pedig kis nyurgának tűnsz!"
Válasz nem érkezett, a könyvek pedig immáron mind a táskába kerültek. Az egyik könyv borítóján egy pillanatra egy nyitott szájú koponyát pillantott meg, alatt egy sétapálca volt az asztalon, míg egy másik könyv a férfi kesztyűit rejtette maga alatt.
"Nem is feszegetném tovább ezt, és a tárgyra térnék… Szóval, az van, hogy keresek valakit… és lehet, hogy a segítségemre lehetnél….. Hát szóval egy régi barátról van szó, aki nálam hagyott valamit, és szeretném neki azt visszaadni… Úgyám!... Úgy hallottam, hogy erre látták legutóbb, és, hát… gondoltam, hátha láttad valamerre, sokat ülsz itt, ismered a környéket??"
A másik erre megdermedt, egy pillanatra egy szúrós tekintetet vetett rá. Az utazó egy szürke szempárt látott, sötét, beesett gödrökben, ahogy mélyen rá meredtek. A másik aztán félrekapta tekintetét, felhúzta kesztyűjét, és a pálcáért nyúlt. Eközben két újabb férfi lépett be a kocsmába, akik rövid körbenézés után egy mellettük lévő üres asztalhoz fáradtak. Mindketten utazó ruhát viseltek, oldalukon fegyverekkel.
"Milyen goromba vagyok, hát, még be se mutatkoztam!! A nevem Hugh! És… téged hogy hívnak? Na, csak nem lehetek ennyire ellenszenves! Legalább azt mondd meg honnan jöttél!"
Ezzel mosolyogva kezet nyújtott, ellenben válaszra ismét nem méltatták. A másik felállt az asztaltól, és ezzel Hughnak lehetősége nyílt rendesen végigmérni a vele szemben állót. Nem volt túl magas, izmos sem, és nem lehetett több 30 évesnél. Arca sápadt volt, rövid fekete haja kuszán állt, vékony, szikár alkata ellenére pedig volt benne valami fenséges. Hugh mosolyát egy unott grimasz vette át.
"Najó, igen, azért vagyunk itt...Miből jöttél rá, most majd jól kioktatsz? Mondták, hogy idegesítő vagy, szóval várom…. áhh… Választhattuk volna a könnyebb utat is. Nem tudom, hogy mire fel ez a nagy szenvtelenség, én kedvesen jöttem ide hozzád, miből gondolod, hogy rosszat akarok neked? Segíts, hogy segíthessek! Azt mondták, hogy nem nagy a baj, csak önként kéne visszamenni…"
Morgan két kézre fogta sétapálcáját, és az ajkába harapott. Kerülve Hugh tekintetét kinézett magának egy korhadt fadarabot a padlón, majd azt vizsgálgatva válaszolt.
"M-m-még lehetett látni, hogy zihálsz, amikor beléptél… És borzasztóan rejtetted azt az üzenetet, látszott a szád, és le lehetett olvasni… a köhögésed átlátszó volt, mint ahogy az is felületes volt, hogy kellően átlagos ruhát se vettetek... Felteszem sietve, gondolkodás nélkül jöttetek, ami azt jelenti, hogy mára ért csak el a hír Folyóvégbe… Ezek szerint bejött a kis trükköm…" - itt megengedett magának egy furcsa mosolyt - "... és csak a te szedett-vedett bandádat tudták rávenni, hogy ennyi pénzért ilyen rövid időn m-m-megkeressetek...Nem vagyok én annyira fontos a nagybátyámnak, szóval felteszem, hogy ez a három lesz az összlétszám." - egy, az övén lévő erszényért nyúlt, de megrázta a fejét. - "Nem… erre most nem lesz időnk, d-d-de úgyis tudni fogja, hogy mit kezdjen veletek… Vagy, ha nem, az sem érdekel kifejezetten…"
A két férfi a másik asztalnál ekkor már állt, és a kardjukért nyúlva fordultak feléjük. Hugh egy pillanatig csak a fejét csóválta, majd a jobb combjához rögzített nyílpuska után kapott, amit lövésre emelt. Morgan jobbra szökkent, és miközben jobbjával a sétapálcát szorította, meglendített bal karján az erek megdagadtak és elfeketedtek. Mire a két kísérő zsoldos észbe kapott Hugh már hanyatt feküdt. Mellkasánál csak egy tátongó lyukat láttak, amely fekete és zöld füstcsíkot árasztott magából, mire pedig Morganre emelték tekintetüket, az már egy rapírt szegezett feléjük. Egy pillanatig álltak még így, majd a kocsma ajtaja ismételten kitárult, és további két ugyanolyan öltözetű fegyveres lépett a terembe, mint akik farkasszemet néztek vele. Hirtelen elcsendesült minden, majd egy harsány megjegyzés törte meg a pillanatnyi nyugalmat.
"Apám is mindig ezt mondta, aztán nézz rám, férfi lettem, nem ilyen könyvtoszogató vagy filomókus!" - hallotta Morgan maga mellől, ahogy a korábban hangosan hahotázó figura őfelé mutogatva oktatja a fiatal legényeket az asztalánál.
(...)
"Szóval, ennyi a történet… ez a lényeg… Tehát Ezüstrévbe hajózol? Hogy is hívnak, mit mondtál? Oddy? Szóval… nem baj, ha veled tartok?"

---

Eredeti poszt: Session 1, Facebook