Session 1: Diego

A fiatal féltünde ázottan, vizet köpködve ébredt a tengerparti homokon. Zihálva felült és megtapogatta a mellkasát, hogy érezze, dobog-e még a szive. Aztán szép lassan visszatértek az emlékei: a vihar...a hullámok...a hajótest recsegése...a mély...a fulladozás...a félelem...nem akart meghalni.
Aztán bekúszott a fejébe a hang is. Annak a... Valaminek a hangja. Hirtelen páni félelem lett úrrá rajta, talpra ugrott és elkezdett az erdő felé szaladni. Haza akart menni a szüleihez, de legalábbis minél messzebb akart lenni a tengertől. Ám alig tett meg pár lépést, amikor hirtelen elviselhetetlen fájdalom nyilallt a bal tenyerébe. Ahogy odanézett, látta, hogy egy izzó lila pötty jelenik meg rajta és szép lassan egy nagy folttá terebélyesedik. Kinjában visszarohant a partra, hogy vizzel enyhitse az égő érzést. Azonban ahogy egyre közelebb ért a tengerhez, a lila folt is egyre kisebb lett és a fájdalom is enyhült, de nem múlt el teljesen.
Diego körbenézett a parton. Minden holmija odaveszett, de maga előtt a homokban látott egy erszény aranyat és valamilyen fémből és fából készült furcsa tárgyat. Ahogy felvette őket, a lila folt teljesen eltűnt a tenyeréről és a fájdalom is megszűnt.
Megpróbált visszemlékezni. Az a Valami beszélt hozzá. Megmentette őt, de kért cserébe valamit. Mit is? Menj a városba...szállj hajóra...tarts keletnek...
Diego körbenézett és a távolban egy város sziluettjét vélte felfedezni.
"Jólvan, ha azt akarod, hogy a városba menjek, akkor nem fogok vitatkozni Veled." - azzal az övébe tűzte a furcsa tárgyat, zsebre vágta a pénzt, majd bizonytalan léptekkel elindult az épületek felé...

---

Eredeti poszt: Session 1, Facebook