Gyíkember

A gyíkemberek vagy gyíklények az Agyar-hegység lábainál található mocsarakban őshonos faj, akik sokak szerint a koboldokkal állnak rokonságban. Vad természetük és külsejük sokak számára ijesztővé teszi őket, azonban a Nagy Háború során a gyíkember törzsek párjukat ritkító harcosnak bizonyultak.

Kultúra

Hüllőként az érzelmeik behatároltak, leginkább a félelem, agresszió és élvezet hármasa mentén mozognak. Sajátos gondolkodásmódjukat megérteni nem egyszerű feladat - a legtöbb érzelem a túléléssel kapcsolatos, tényszerű gondolatként jelenik meg. Amikor például egy ember egy vérszomjas trollal találkozik a vadonban, a félelem alapvető érzelemként jelentkezik: arca elsápad, szíve hevesebben ver, kezei és lábai remegnek, eszébe jutnak szerettei. A gyíklények nem gondolják azt, hogy "félek" - a troll számukra egy és veszélyes lény, amelyet ell kell kerülni, hacsak sarokba nem szorít. Agresszivitásuk általában nem a haragot fejezi ki, hanem egy természetes viselkedésmód azon lények irányába, akikkel szemben ez a legmegfelelőbb megoldás. Nem haragszanak sem prédájukra, sem a rájuk támadó ellenségre - az agresszió az adott helyzet természetes velejárója. Az élvezet is praktikusan jelenik meg - azok a dolgok váltják ki, amelyek könnyebbé vagy biztonságosabbá teszik az életüket. Ezeket a dolgokat érdemes megőrizni. Az a dolog, amely más dolgokat hasznossá vagy veszélytelenné tesz, különösen értékes. Fizikai gyengeségük és sérülékenységük miatt az emberekre általában szánalommal tekintenek, hiszen melyik cingár simabőrű élne túl akár egy napot is a mocsárban. Ez a felfogás azonban inkább csak téveszme, mint mélyen gyökerező előítélet eredménye, egy "gyengébb" faj tagja erejével vagy szívósságával kivívhatja a gyíklények elismerését, vagy hasznosságát bizonyítva akár a védelmükre is szert tehet.

Társadalom

A gyíkemberek törzsi társadalomban élnek. Mivel a múltjukhoz nem fűzi őket érzelmi kötelék, a törzsi társadalom alapja a biztonság és túlélés biztosítása. A szokásaikat is a praktikusság jellemzi - a hagyomány nem az ősök és a múlt tisztelete miatt az, hanem azért, mert a jelenben hasznos. Egy gyíkember, aki elhagyja az otthonát, általában másik törzset keres magának, és a távoli törzshöz már nem köti semmi.