Naiv, vidám és jóakaratú lányka erős kötelességtudattal és kalandvággyal.

Marilla, vagy ahogy mindenki ismeri Bobonc maga amegtestesült naivság és ártatlanság. Igazi szüleit sosem ismerte, mert gyermekkorában az erdőben talált rá nevelőapja (Papus), aki ezután feleségével (Mamus) saját gyermekükként nevelték fel a kis lelencet.
Boboncnak nem sok kapcsolata volt a többi emberrel, hisz a kunyhójuk legalább egy napnyira állt a legközelebbi falutól, ráadásul Mamus és Papus (mivel nem lehetett saját gyermekük) úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére. A kis Marillát azonban felettébb érdeklődő természettel áldotta meg a sors. A túlzott féltés, és a közösségben szerzett tapasztalatok hiánya ezzel a természettel együtt egy hihetetlenül kíváncsi, de végletesen naiv, jóakaratú és jóhiszemű ábrándozóvá nevelte a kis Boboncot, aki mindezek tetejében még reménytelenül romantikus is. Szinte egész életében arra várt, hogy majd egyszer eljön érte a jóképű herceg a fehér lovon, akivel majd természetesen azonnal szerelembe esnek, és utána együtt élik boldog életüket számolhatatlan gyermekük társaságában egy kis erdei kunyhóban. Bár arról nem sok fogalma van, hogy hogy is jutnak el majd a számtalan gyermekig...

Az életében akkor következett be a fordulópont, amikor Mamus és Papus halla után magányát az erdei kunyhóban egy idegen férfi zavarta meg. Egy több sebből vérző, lázas, a halál szélén táncoló félelf, aki szakadt erdőjáró ruhát, és láncinget viselt. Ráadásul hihetetlenül jóképű volt. Bobonc természetesen égi jelnek tekintette ezt, és oltalmába vette a sebesültet, majd annak tudta nélkül egy szempillantás alatt beleszeretett. Ennek persze nem sok alapja volt, hiszen alig beszéltk pár szót mielőtt a vándor összeesett, de ez nem sokat számított Boboncnak! Biztosan ő a herceg! - gondolta.

Az idegen lázasan azonban csak pár szót ismételgetett:
 

Estcsillag, veszély, fesztivál. Keresd az Acélszeműt!

 
Aztán Bobonc minden gondoskodása ellenére belehalt a sérüléseibe, amit a szúrások és vágások mellett méreg okozott.
Hatalmas bánatában Bobonc úgy döntött, hogy ez bizony egy küldetés, és addig nem nyugszik, amíg el nem jut Estcsillagba, és meg nem találja ezt a bizonyos Acélszeműt.
Miután eltemette halott szerelmét magához vette felszerelését, és egy szerelmi szuvenírt, amit az idegen ruháján talált: egy ezüst hárfa kitűzőt. Aztán útnak indult álöltözetben, mint egy bárd, aki részt szeretne venni az estcsillagi éves bárdversenyen. Az ezüst hárfa szimbólumot természetesen a mesékből felismerte, mint a Hárfások jelképét, így úgy döntött, hogy mostantól ő nemcsak egy bárd, hanem a Hárfások szupertitkos ügynöke is...