Jónás

Apró, pocakos kis ember, a hatvanas évei végén. Kiméletlen borszagtól bűzlik, ruhája kopottas, láthatóan nem igazán illik ebbe a környezetbe..
régi butordarab, aki ragaszkodik a régi helyéhez a környék fellendülése után is, apró kis lakása eltörpül a többi újépítésű ház mellett
nem akar beszélni velük, mert azt hiszi megint a házát akarja valaki "ezerszer mondtam nem eladó! NEM ELADÓ, ÁNOR KABÁTJÁRA Ánor neve hallatán pillanatnyi csend honol a bárban, mint akik arra várnak, leesik a plafon
Még azt mondják nem mereket dúdolja
"Szegény fiú.. éjjel mentem haza , és láttam, hogy a fürdőnél császkál. Mondtam neki, menjen onnan, dehát ilyenek ezek a fiatalok, má nem hallgatnak az okosabbra"... őt már nem lelik meg attól félek vészjóslóan komorra vált, és szinte eltűnik az ital a hangjából "Valamit felkeltettek a Baleában... mondtam hogy ne ássanak olyan mélyre! De hallgatott rám valaki?? Persze hogy nem.."  mondja, lehúzza a poharát, és ezek után nem nagyon lehet belőle kiszedni semmi koherens mondanivalót