III./3. - Visszaút a rendházból - Támadás a Kőmíves fogadóban
General Summary
A Kámforhuszárok visszaindulnak Estcsillagba, de útjuk közben újabb kalandokba keverednek. Ari segítségével felfedezik Eldath mégiscsak meggyalázott szentélyét, majd magukat a végsőkig hajszolva elérik a Kőmíves fogadót, ahol élet-halál harcot vívnak egy csapat halember fejvadásszal.
A cselekmény leírása
A Kámforhuszárok útnak indultak vissza Arabel felé, miután búcsút vettek Bütyöktől és Lady Juljanától, aki úgy döntött, a rendházban marad, és megtanulja kontrollálni vérfarkassá válását az Ezüst Hölgyek segítségével.
Viszonylag eseménytelen útjukat, amit hasonló vonalon tettek meg, mint idefelé, csak egy pár favágóval való találkozás törte meg a Hullack edő szélénél, akikhez végülis nem csatlakoztak meghívásukra (alkohol megosztása idegenekkel valamiért nem egészen felelt meg Elizabeth ízlésének). Ezen kívül beterveztek még egy kis kitérőt Fynn javaslatára.
A rendházból hozott süteményeket és azoknak mindenféle ellenállhatatlan ízét, illatát fennhangon reklámozva (de azért az erdőtől még mindig tisztes távolban maradva) haladtak tovább. Meglepetésükre a terv működött, és hamarosan egy tündöklő, arany fürtös kisfiú lépett elő a fák közül: Ariathador, a történetekre és édességekre éhező fiatal aranysárkány, méghozzá emberi formájában, akivel idefele találkoztak először.
Fynn a süteményekért cserébe arra kérlelte Arit, hogy vezesse őket Eldath szentélyéhez és vissza biztonságban, amit a múltkor említett, hogy a közelben van.
A fiatal sárkány végülis a tortákban és süteményekben gazdag terülj-terülj asztalkàmat mérlegelve beleegyezett, és a csapatot biztonságban egészen a szentélyig vezette.
Ari by Tönköl Mónika
Ott valóban egy jobb napokat is látott épület fogadta a látogatókat: a valaha volt kis szentélyt részben visszafoglalta a természet: moha és gyökerek szőtték át szerkezetét, repedéseit.
Fynn kissé hezitálva, idegesen lépett előre a hely közepébe, ami hosszú idő óta az első vizekhez is köthető isten szentélye volt, amit itt a felszínen is látogatni lehet. Rövid gondolkodás után egy kis vizet löttyintett kulacsából egy valaha valószínűleg vízzel teli kőmedencébe, ekképpen megpróbálva kapcsolatot teremteni Eldath-tal, hogy könyörgése az otthoniak védelméhez eljuthasson hozzá.
Az isteni kapcsolatteremtés helyett azonban valami egészen más történt: a medence repedéseiből hirtelen baljósan tekeregve felnyúló, fekete ragacs-szerű csápok csaptak fel fenyegetően, meglepve az ijedt elf ifjút, aki hirtelen úgy döntött, nem is olyan fontos ez az imádkozós dolog. Biztos anélkül is minden rendben lesz, és kezdeményezte, hogy maradéktalanul húzzanak onnen.
Zerna közben körbevizsgálta a területet, és az amúgy is romos hely mellett még egy fejetlen Eldath szobrot, régi karomnyomokat talált és egy kőtáblát, amin egy közös nyelven íródott idézet volt Eldathról, de ezt is tönkretették. Alig volt kiolvasható a rá vésett szöveg.
Sajnos többet nem tudtak kisilabizálni, és bár Fynn sürgette őket a hely mielőbbi maguk mögött hagyására, a többiek aggódtak a nem éppen békés aurát kibocsátó energiák miatt, amik az imént ily vészjóslóan manifesztálódtak, és elgondolkodtak, nem-e lenne jó ötlet szólni a rendháznak a dologról?
A hosszas vizsgálódás időközben eluntatta Arit, aki nemes egyszerűséggel faképnél hagyta őket, és eltűnt a lombok között. Ezzel magára hagyva a kissé pánikoló csapatot a félelmetes rengetegben.
A prioritás így arra esett, hogy a csapat valahogy egyben kijusson az erdőből, a szentélyről pedig maximum küldenek egy postagalambot a rendháznak. Nagy nehezen, az odafelé hagyott nyomaikat követve, és óriási szerencse kíséretében kikecmeregtek az erdőből, vissza a folyam mellé, ahol gondtalanul folytathatták útjukat. Több napba telt, de végül az utolsó napon erőltetett menetben megérkeztek a Kőmíves fogadóba.
Fynn fülel by Tönköl Mónika
Az útszéli fogadóban megvacsoráztak, de mivel szoba már nem volt elérhető (telt ház), így a pajtában tudtak csak megszállni, ahol egy-egy üres állást foglaltak el az éjszakára, és becsukták az ajtókat, amiket Zerna el is reteszelt.
Egy pár órával azután hogy nyugovóra tértek, Fynn-t elmerengős-olvasós révületéből az istálló ajtaja felől beszűrődő zajok zökkentették ki. Óvatosan közelebb lépdelve az istálló középső kapujához egyértelművé vált számára, hogy valakik ólálkodnak odakinn, és azt vizsgálják, hogyan juthatnának be – feltehetően nem lóelszállásolási szándékkal...
Fynn ezért felébresztette Zernát és Elizabethet, akik érthető módon nem éppen rózsás hangulatban elkezdtek felfegyverkezni.
A sejtés beigazolódott, ugyanis nem sokkal később erővel tépték fel az ajtót kintről, így a csapat számára láthatóvá váltak a betolakodók – több, viszolyogtató, nyálkás, halszerű lény állt az ajtó előtt – Kuo-Toák –, a vizek utálatos és hírhedt keselyűi.
Fynn teljes elképedésében automatikusan a vízalatti közös nyelven érdeklődött, hogy mégis mi a nyavalyát keresnek itt ezek a lények – ez hiba volt, mert azonnal kaján vigyorra húzódott egyikük szája, hiszen mint kiderült, őt keresték. Ezzel azon nyomban kezdetét vette a dulakodás, aminek súlyosságát akkor fogta fel igazán csak a teljes pánikba esett elf fiú, mikor meghallotta, hogy Avestarhoz akarják visszaráncigálni.
Fynn minden erejével igyekezett megfékezni a halembereket, így tőrt, tüzes vasat, égő fát használva próbálta őket távol tartani magától és az épp láncingbe öltöző Zernától, de nem bizonyult elég ügyesek és sok sérülést bezsebelt. A harc több fronton is fellángolt, mert a Kuo-Toák sokan voltak, és az immár láncinggel felszerelt Zerna és az esti nedűktől eddig még enyhén kókadozó, most hirtelen kitisztult elméjű Elizabeth is azonnal becsatlakozott. Kialvatlanul, de annál vehemensebben vették fel a harcot a támadóikkal. Ez meglepő és rendkívül bosszantó módon egyáltalán nem ment valami könnyen a csapatnak. A Kuo-Toák nyálkás, stramm testén nagyon nehéznek bizonyult sérülést ejteni, valamint Zerna varázslata (Hold Person), ami megállíthatta volna őket, nemes egyszerűséggel lepattant róluk.
Fynn, érezve saját sajgó sebeit, és látva, hogy ez nem sok jóra vezet taktikát váltott, és kifelé vette volna az irányt, elcsalva a halfajzatokat társai elől. Azt tervezve, hogy megpróbál valahogy túljárni a nem túl sok eszükön, de erre nem volt lehetőség, mert ahogy megfordult, az egyik bestia hátba szúrta, ezzel egy akkora utolsó sebet ejtve rajta, amitől a fiú félholtan esett össze.
Zerna mindent megmozgatott, hogy a Kuo-Toákat helyre tegye, de túl sokan voltak, túl szívósnak bizonyultak és túl jól védekeztek. Papnőnk utolsó idegszála halk, de annál jelentőségteljesebb pattanását nemes egyszerűséggel a közeli szekér rúdjának akkora erejű felrúgása követte, amivel letérítette még az egyik halembert is a pályájáról, végre valahára lehetőséget teremtve, hogy kirohanjon az istállóból, maga mögött húzva az eszméletlen elfet, akinek koppanó feje az összes padlókövet megszámolta.
Elizabeth feltesz mindent egy lapra by Tönköl Mónika
Elizabeth sorozatos varázslatai szintén nehezen találtak célba, habár egy szalmakazalból kilógó varázslópálcás mozdulat felettébb hatásosnak bizonyult (Mágikus Lövedék Ramne Bűvös Fütyköséből, valamint egy Altatás).
Mikor végre kikeveredtek az istállóból, és Zerna gyógyítást biztosított az immár vészjóslóan élet -halál között lebegő Fynn-nek és maguknak, Elizabeth végső fegyveréhez nyúlt, és a vadmágia egy igencsak kockázatos és megterhelő változatát kezdte megidézni: egy zabolátlannak tűnő, vadul pulzáló, agresszív energiát egyensúlyozott markában, amiről nem volt nehéz elhinni, hogy akármelyik percben akár saját maguk ellen is fordulhat. Szerencsére a varázsló emberfeletti kontrollt gyakorolva átvette felette az uralmat, célzott, és hatalmas dörrenés kíséretében likvidálta a pikkelypankrátorokat (és az istálló egy részét?). Ezt látva a felbérelt lények jobbnak látták, ha gyors egymásutánban visszaugranak a folyóba, ahonnan valószínűleg jöttek, és elúszták a csíkot.
Mesélői megjegyzés
Igazság szerint ez a játékalkalom úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Sokat segített a mesélésben, hogy végre kezdem felfedezni a World Anvil mesélői felületét, aminek a segítségével pillanatok alatt hozzáférek minden eddigi infóhoz, jegyzeteket hozhatok létre, stb. Ez pedig nagyban lerövidíti az egyre terebélyesedő lore-ban és szabályokban való kutakodást.
Ezzel a játékalkalommal ismét új fejezet indult, amiben a karakterek a titokzatos „kormány” megépítéséhez szükséges anyagok után kutatnak, és eljuthatnak a Kísértetcsarnokokba is. A legnagyobb kihívást az jelentette ennek az összerakásában, hogy hogyan kezeljem Zernát, hiszen még a többieknek aktív motivációja van visszatérni a kisvárosba, addig a Zsani karaktere befejezte isteni küldetését, amivel útnak indult. Szerencsére azonban találtunk motivációt Bobonc és a nők védelme, a hit terjesztése témára alapozva, ami legalább időt adott arra, hogy jobban megágyazzak valaminek, ami mélyebben bevonhatja Zernát a cselekménybe.
Bár számítottam arra, hogy a csapat megpróbálkozik Arathiandor megkeresésével és Eldath szentélyének felkutatásával, de erre elég kevés esélyt adtam, de mégis megdobták az ide vonatkozó próbákat. Szerencsére elő volt készítve a szentély lore-ja, amihez picit hozzá kellett azért rögtönöznöm, de ez teszi izgalmassá ezt a játékot. A folyamatos fejlődés, mutálódás, változás.
A játékalkalom egyetlen tervezett találkozása az a kuo-toákkal volt a fogadóban. Ezt egy kemény harcra terveztem, de azért nem ennyire keményre. Tisztában voltam vele, hogy borzasztóan megizzasztják majd a csapatot, vagy akár el is rabolják Fynnt, vagy a teljes partyt, ha nem ébred fel senki a jöttükre, de volt pár dolog, ami picit kínos volt. Az első, hogy az elrablásra már nem sok esély maradt azután, hogy felébredtek a jöttükre. Ez nem is baj, mert akkor jöhet egy kis harc. Viszont Zerna annyira elfáradt az erőltetett menetben, hogy kb. mindenre -1-el dobott. Ehhez még hozzájött az is, hogy a harc alatt a kocka tényleg utálta a csapatot. De komolyan. Egy épkézláb dobásuk alig volt végig, és a végén már komolyan izzadtam, hogy ez bizony TPK lesz, és Elizabeth ekkor villantott egyet. Egy dobás. Ennyin múlt, hogy elkerülték a véget. De az pont jókor sikerült, és egy elég epic befejezést biztosított a játékalkalomnak.
Elizabeth
Zerna Silver
Fynn
Jelentés Dátuma
12 Sep 2023
Elsődleges Helyszín
Másodlagos Helyszín
Related Characters
Azt hiszem, nekem ez az alkalom volt eddig a legmeghatározóbb - az egy dolog, hogy kitalálsz egy karaktert, és írsz neki egy háttérsztorit a négy fal között, ami csak a te fejedben létezik. Azt látva, hogy valaki más, rajtad kívül előveszi ezt a sztorit, és beleszövi azt a történetbe, amit a játékostársakkal írunk közösen, az valami egészen katartikus élmény volt számomra. Hirtelen, ami csak az én fejemben létezett, életre kelt, és a része lett mások történetének, elkezdett lélegezni, és engem is nagyon meglepni! Ilyet nem is tapasztaltam még, úgyhogy nagy hatással volt rám. A Kuo-Toás harcnál azért féltem, mert újoncként nagyon tartok a karakterhaláltól, de igyekeztem használni a környezetem, es mikor már pont taktikát váltottam volna (el akartam csalni a halembereket és megpróbálni manipulálni őket), nem leszedték menekülés közben?? Na midnegy, a többieknek köszönhetően legalább lesz legközelebb :D Arival is jó volt szerepezni, még nem sokat beszélgettem NPC-kkel.