3. - Árnyak nyomában

Thomas és Minerva, az elf házaspár házában Nedris megvizsgálta a felfordulást, és a padlón talált vért humanoid vérnek vélte. Eközben pedig Leohorn bement körbenézni, és egy kis titkos rekeszt vett észre a padlóban. A rekesz körül nem talált csapdát, így kinyitotta azt. Kis papíros került a kezébe elsőnek, amit fel is olvasott a csapatnak.

Mivel időközben rájöttek, hogy valaki leskelődik utánuk, és az eltűnések fényében ezt felettébb nyugtalanítónak ítélték, így úgy döntöttek, hogy csapdába csalják a leskelődőt. Leohorn vállalta a csali szerepet és elindult egymaga a kocsma felé. Pamacsot Nedris előre küldte vele, a többiek pedig lemaradva követték. A csapat lemaradó része azonban észre vett egy újabb alakot. Kiderült, hogy több megfigyelő van. Viszont a megfigyelők is szemfülesek voltak: amint lebuktak elkezdtek futni. Nedris Pamaccsal utánuk iramodott, viszont Leohorn nem vette észre az egészet, így ő visszament a fogadóba. Philippa és Elizabeth pedig az éjszakai viszonytagságok miatt követték Leohornt. Az esti látásviszonyok miatt, Nedris és Pamacs egy idő után elveszítette szem elől a követett alakokat. A hiúz a leskelődők követése után visszatért, és a dombon lévő nagy házra célozgatott Nedrisnek, majd ezután a fogadóba mentek pihenni.

Reggel, amikor a csapat lement a reggelizni egy furcsa szerzetre lettek figyelmesek. Bőrvértet viselt, nagy heg volt az arcán, fel is volt fegyverkezve. Új figura volt számukra a fogadóban. Nedris azt szerette volna, hogy Bertramtól, a fogadóstól kérdezze meg valaki, hogy mit tud Thomasékról. Philippa vállalta ezt a feladatot. A sebhelyes arcúhoz pedig Leohorn ment érdeklődni. Bertram Dereknek hívta a sebhelyest, és megkérte, hogy legyen kedvesebb a vendégekkel, amikor Leohorn illetlenül bele evett annak ételébe. Majd Bertram, amikor visszaért a pulthoz elmondta Philippának, hogy nem tudtak semmit Thomasékról. Nem igazán volt kapcsolatuk a helyiekkel. Különcök voltak, akik mindig fegyvert viseltek. A polgármesterrel viszont jóban voltak.

Nedris végül beszámolt az esti követés eredményéről a partynak, így a csapat úgy döntött, hogy útjuk a dombon lévő ház felé vezetett. Úgy rémlett nekik, hogy érkezésükkor a helyiek csak úgy hivatkoztak rá, hogy Chauntea temploma. A templomban egy fehér és kék tógát viselő, kellemes kinézetű hölggyel találkoztak, akit, mint megtudták Mishának hívnak, és ő a papnő.

Leohorn (természetesen) megpróbálta elcsábítani Mishát, ráadásul a kezdeti lépések sikeresnek látszódtak. Kiderült, hogy az elf házaspár szeretett adományokat adni a templomnak, noha nem Chauntea az istennőjük. Azonban Misha egy ideje már nem látta Minervát és Thomast. Ezek után a party inkább elment a polgármesterhez.

Zacharias Ormond polgármesterrel és Travonnal, a testőrével is megismerkedtek. A polgármester elmondta, hogy az elf házaspárnak szokása volt, hogy átmentek hozzá kártyázni, meg inni egy kis bort, de pár napja nem látta őket. A polgármestertől el sem köszönve a csapat visszatért Nedris unszolásának köszönhetően az elfek házához, mert még egyszer meg akarta nézni Minerváék házát, hátha hazaértek, de sajnos nem.

Végül a kompánia tanácstalanságában elment Ramnéhez. Kiderült, hogy ő sem találkozott az elfekkel és Elizabeth elmondta neki, hogy vért találtak Thomasék házában. Elizabeth megkérdezte az öregtől, hogy miért volt az, hogy miután megnézték a feldúlt házat, többen is meglesték őket, akik végül Chauntea templomába futottak. Ekkor az őrző a beinvitálta a csapatot a barlangjába. Elmondta, hogy az elfek, mindig leveleket vártak Baldur kapujából. Talán valami Pankráctól érkeztek ezek a levelek. Az öregnek egyre gyanúsabbá vált Misha és Chauntea istennő. A csapat végül elindult a templomba.

Visszaemlékezve erre a játékalkalomra (mivel a jelentés jóval azután készült már, hogy ezt lejátszottuk) az maradt meg belőle a legjobban, hogy a csapat arra a nyomra az istennek sem akart ráugrani, amit folyamatosan az orruk alá próbáltam nyomni. Ráadásul egyértelmű bekötés lett volna Leohorn sztorijához. A megtalált cetli rajta a monogrammal, Baldur Kapuja, az évszám, hogy Ramne még nagyjából név szerint is (noha picit félrehallva) említett valakit nem vezettek eredményre. Pedig az összes karakter közül Leohorn sztorija volt a legalaposabban kidolgozva. Ez megmondom őszintén, hogy picit lehangolt akkor, de azért teljesen nem keseredtem el. Van olyan, hogy nem kapcsol valaki, de ugyanakkor annak az esélye is megvan mindig, hogy DM-ként én nem tudok valamit megfelelően átadni.

Ebbe a hibába amúgy rendszeresen hajlamos vagyok beleesni, de már megtanultam kezelni. Rájöttem arra az évek során, hogy teljesen felesleges egy-két egyértelmű nyomra (főleg elősztori utalásra) felépíteni szálakat, mert a játékosok 99%-a nem fog rájönni a dolgokra. Így vagy érdemesebb 100%-osan egyértelműen elmondani, hogy mi a helyzet, vagy a nyom adagolást hosszú távra betervezni, hogy a végén már ha akarják ha nem egyértelművé váljon, hogy a sofőr a gyilkos. Ez viszont rengeteg helyzetben rögtönzést igényel még akkor is, ha rengeteg nyomot tervez be az ember.

A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy mindenképp a megoldás felé akartam terelni a csapatot kerül, amibe kerül. Természetesen számítottam rá, hogy Leohorn nem fogja felismerni a saját elősztoriját (noha reméltem, hogy igen), így a nyomok mellé beépítettem egy időfaktort is. Ez annyit jelent, hogy ha nem jönnek rá időben valamire, akkor annak következményei vannak. De ez már a kaland további játékalkalmaihoz tartozik inkább.