I./3. - Nyakunkon a Zhentarim

A fogadósnő után pillantva a csapat tanácstalanul kezdett el beszélgetni, hogy mi legyen a következő lépésük. Maradjanak, és vállalják a következményeket a Lila Sárkányoknál , vagy hagyjanak ott csapot papot és vállalják azt, hogy lehet keresni fogják őket. Boboncot újra faggatni kezdték, amikor is kiderült, hogy a fogadósnőnek is elmondta a titkát, és megmutatta neki is az ezüst hárfa kitűzőt.
Tiodora, Miló és Bobonc ott maradt a martalócokkal, míg Zerna elment a szobákban maradt felszerelésekért. Közben a két alvó martalóc és a megbénított vezetőjükről a varázslatok lekerültek. A félelf vezető nő túlságosan is cserfesnek bizonyult, kisebb információkat osztott meg a csapatnak, mindezt azért tette, hogy egy rejtett dobó tőrrel ki tudja magát szabadítani, de Zerna ezt észre vette. Tiodora ezért megnézte a két székhez kötözött egyént is, ők is próbálták elvágni a köteleiket. Boboncot továbbra is próbálták faggatni, hátha kiderül, hogy még mindig hazudik és naivitása csak egy álca vagy csak egy kihasznált leányka. Végül egy füst bomba késztette a csapatot arra, hogy tovább menjen a járatokba, amerre a fogadósnő ment. A martalócokat hátra hagyva a járatban egy kis létrát találtak, amely a fogadósnak a kis házikójába vezetett. Szétnézve alaposan a party elégett pergamen részeket talált, érdekes és nagyon pontos feljegyzéseket fontosabb emberekről, hogy mikor szálltak meg és merre tartanak, illetve meddig maradtak a fogadóban. Tiodóra az ajtót kinyitva tekintett szét, amikor Bobonc teát akart inni. Egy ládában, pedig pár féldrágakő mellett találtak egy érdekes zárt sisakot, amelynek a szeme és a füle körül rúnák vannak vésve. A láda feltörési kísérlet után és a tárgyak elrakása alatt Bobonc csak ennyit fűzött hozzá a csapat tevékenységéhet:  

Becsületes ember nem tör zárat.

Tiodóra könnyed szerrel hárította a felvetést, amikor azt mondta:  

Mert aki hazudik és más házában teát főz az becsületes ember?

  Így meggyőzve Boboncot szívesen fogadta el a zsákmány egy részét.

Ezután a csapat az erdőbe vette az irányt (Megj.: A A Király erdejének  szélső kis ligeteit hamar el tudták érni. -DM), ahol Bobonc segítségét kérték, mivel egyik tagnak sincs sok tapasztalata a szabad ég alatti táborozásban. Bobonc szívesen segített, ágyakat készített, gyümölcsöket és bogyókat szedegetett, segített a tűzrakásban és a fekhelyek készítésében is.

Miló nem igen aludt az éjjel, hozzá van szokva a kényelmes ágyhoz, így a fáradságtól és kialvatlanságtól végig panaszkodta az estét.

Reggel viszont az úton katonák haladtak el normál sebességgel, arra sarkalta a csapatot, hogy biztos ami biztos tovább kell haladniuk. Gyalog az erdőn, folyón át napokba telt volna Estcsillagba érniük, így arra jutottak, hogy Romkapuba visszaérve lovat szereznek és így teszik meg további útjukat a városba.

Romkapuba érve az ottani fogadós hálásan köszöntötte a fáradt és nyúzott csapatot. Eldicsekedett, hogy nagyon jól megy a szekér mióta Hameln a szatír ott dolgozik nála. (Már két nap alatt is érezhetően többet hagytak ott az utazók az esti szórakoztatás miatt.) Ezért hálájának jeléül Tiodorának és Zernának nem kellett fizetniük a szllásért és a vacsoráért..

Tiodora és Zerna Boboncot óva intette Hamelntől. Az első találkozásuk megrázóan édes volt. Bobonc, mint ahogy Hameln is szinte azonnal egymásba szerettek. Az esti szerenád, amit Hameln adott Boboncnak, csak még inkább elmélyítette az érzelmeket. Persze Hameln jobban örült volna 3 arának, de egyel is beérné jelenleg.

Másnap reggel a csapat a bérelt lovakkal végre elindult Estcsillagnak. Utuk zökkenőmentesen telt, majd végül a csapat végre elérte az áhított célt..