III./2. - A rendház, ahol a szálak össze fonódnak

Miután Holdhajnal Vindra, a sötételf papnő távozott, a csapat a félelemtől remegő Bütyköt próbálta megnyugtatni. Varessa főpapnő is biztosította arról a goblin lányt, hogy itt biztonságban van, és emlékeztette arra, hogy őt is szívesen fogadták, holott a goblinokat nem igen szeretik Cormyrban. Fynn végül, mikor csendesedni kezdett a helyezet, kíváncsiságát kiélve megkérdezte, hogy akkor pontosan mi is ez a helyzet Lady Juljanával, mert ő még nem érti ezt teljesen.

Varessa főpapnő magyarázta el végül, majd vázolta fel az eshetőségeket. A két eshetőség egyike, hogy Julcsi egy ősi vérű leszármazott, ekkor viszont ezt az ajándékot, amelyet Selünetől kaptak a felmenői nem is áll módjában, de nem is akarná megtörni, hiszen ez megegyezne az istennő megtagadásával. Ezen felül pedig biztosította arról Lady Juljanát, hogy segítő kezet nyújtanak az akaratlagos alakváltás elsajátításában. A másik eshetőség pedig, ha átokról van szó, akkor az átok megtöréséről biztosította a csapatot.

Elizabeth spekulálni kezdett, majd szó szót követve eljutott a beszélgetés arra, hogy az arkán mágia vad formáját használja, amely kihatásokkal volt rá, és a varázstudó férfinél van egy tiara. A tiara azért kell neki, hogy néha ezt a kihatást semlegesítse, még ha csak pár napra is.

Az ékszert a főpapnő elkérte, hogy megnézhesse majd ki invitálta a csapatot a közeli hold oltárhoz, ahol letéve a tiarát imát kezdett mormolni. A hold ezüstösen csillogó fénye felfedte az ékszeren elrejtett rúnákat. Varessa meglepetésére A Hold tiaráját tartotta kezében, amely az átkokat és varázsaltokat semlegesít, addig míg viseli az illető, de ez sajnos csak rövid ideig lehetséges, mert használata nagyon legyengíti viselőjét. Ráadásul csak teliholdkor működik. Ez egy rég elveszett ereklye, de a főpapnő szerint mindennek oka van. Feljegyzést szeretne írni, hogy kinél van a tiara, majd vissza adta azt Elizabetnek, hisz egészen biztosan isteni akarat, hogy a nemes ékszer egy olyan személynél bukkant fel, aki egy Selüne papnő társaságában utazik.

A főpapnő elmesélte, hogy 1277-ben alapították a rendházat a Holdamazonok nevű kalandozócsapat, erre pedig Salember Obarskyr, a lázadó herceg adott engedélyt.

A férfi régóta kutat Merész Mimóza után. Varessa elmondta, hogy az alapító tag eredetileg sötételf asszony volt, és egy varázslat visszahatása miatt felszíni elf férfivé változott, de ebben ő látta a jót is, így tudta istennőjének, Eiliastraee-nek a hitét hirdetni a felszínen. Kutatásai szerint a vadmágia örvénnyel és egy bizonyos „kormány” nevű varázstárggyal megtörhető a visszahatás.

Volt egy naplója, amelyben erről sokat írt, de sajnos elveszett. Elizabeth ekkor előkapta a naplót, és végre értelmet nyert miért nem tudta egy elf sem lefordítani neki, hiszen sötéstelf nyelven íródott. Varessa viszont elmondta azt is, hogy Merész Mimóza rokona itt van a rendházban, aki nem más mint Vindra. Julcsi Zerna tanácsára az oltárnál maradt és imádkozni kezdett Selünehöz, a csapat nagy része az étkezőbe tért vissza.

Elizabeth végül elment Vindrához és megmutatta neki a naplót. Elmondta, hogy több a közös benne és Mimózában. A sötételf papnő, amikor beleolvasott a naplóba, elmondta a férfinek, hogy ha egy sötételf kezébe került volna a könyv, akkor sem tudták volna elolvasni, mert a családjuk sajátos szóhasználatát is beépítette Mimóza annak érdekében, hogy senki se tudja elolvasni, vagy legalábbis rendesen értelmezni. Megegyeztek, hogy Vindra segít lefordítani a könyvet, amelyből egy másolat is készülni fog a rendház számára, viszont cserében az eredeti naplót megkapja.

Elizabeth visszatért Vindrával és annak társával Vadilussal. Elmondták Varessának, hogy segítenek a könyv fordításában, és hogy az akrán mágia is megmaradhasson, Vadilus fog benne segíteni megörökíteni. Fynn kapott az alkalmon, amikor hallotta a lehetőséget, és ő is becsatlakozott a másolásba, reménykedve abban, hogy tanulhat valami új varázslatot.

Bütyök ekkor oda ment az ablakhoz, majd feljajdult, hogy valami nincs rendben, hiszen Julcsi eltűnt és egy farkas van az oltár előtt helyette. Varessa, Terna, Zerna, Bütyök és Fynn együttesen mentek ki a kis szigeten lévő oltárhoz. Amikor az alvó farkashoz értek az ébredezni kezdett, majd nyújtózkodás közben Julcsivá változott. Zerna betakarta köpenyével az ébredező hölgyet.

Varessa a furcsa dolognak vélte az átváltozást (hisz nem volt telihold), így emiatt egy csoportos imádságot jelentett be másnapra. Ehhez kellett még legalább két papnő.

Másnap a rituálé alatt Selüne felfedte Lady Juljana állapotát, majd az imádkozásban részvevők elszenderedtek közös álmot látva. Az álomban egy női hangot hallottak, ami elmondta nekik, hogy Julcsi az ősi vér leszármazottja, viszont egy átok is sújtja, amelyet most megtör rajta, zálogként, hogy Julcsi Selüne istennő papnője legyen. Amikor felkeltek és megosztották egymás között álmukat, Julcsi földre rogyva összetörve elmondta Zernának, hogy az istennő az átok megtörésével a tudatlanságot is megtörte, és emlékszik mindenre, amit tett átváltozott formában. Zerna a földön átölelte immáron húgát, vigasztalva őt.

A két nap alatt míg a könyv fordításával foglalkoztak Elizabethék, kiderült, hogy a kormányhoz három tárgy is szükséges: az egyik egy ritka mágikus kristály aminek a neve Horhacit, és porrá őrölve kell felhasználni festékként a trónon. A második egy faanyag, amely a mágikus hatásoknak jól ellenáll. A harmadik pedig a tiszta mithril. Ebből kell elkészíteni a „kormányhoz való” szegeket és egyéb fém alkatrészelket.

Igazság szerint már a legutóbbi játékalkalmon el szerettem volna jutni addig, hogy a csapat picit ténykedik a rendházban, és talán rájön pár régi titokra, de nem jött össze. Az utazást nem akartam letudni egy félmondattal, megfosztva így a karaktereket potenciális kalandlehetőségektől, és Cormyr atmoszférájának magukba szívásától. Mire odaértek pedig már alig maradt valamennyi játékidőnk, és a rendházas részt sem szerettem volna összecsapni. Szóval inkább hagytam, hogy vezessen a történet, írja magát a sztori, és hagytam mindenre időt. Végül nem bántam meg.

A másik ok, amiért nem szerettem volna összecsapni ezt a részt az Elizabeth karaktere. Ő, a saját története szempontjából nagyon háttérbe szorult az utóbbi időben, és most egy olyan helyre értek, ahol hatalmas előrelépést tehet a karaktere történetében, kiderülhetnek dolgok és tovább bonyolódhatnak a szálak. Ettől az élménytől, a felismerésektől, spekulációktól nem akartam megfosztani sem őt, sem a csapatot.

A harmadik indokom a papi játék kiteljesedése volt. Mert persze, Zerna eddig is papnősködött, de mivel a játékosa (Zsani) tényleg nagyon éli és szereti a karaktert, így teret szerettem volna neki adni abban, hogy kiteljesedjen, mint a Holdanya papnője, és részt vehessen fantasztikus, vagy esetleg szívszorító szertartásokban, hitéletben, stb.

Az egyetlen dolog, ami picit aggasztott, hogy Fynnel mi lesz, mert nem szerettem volna, ha azt érzi, hogy egyáltalán nem jut szerephez. Szerencsére nem így lett. Az nálunk nagyon fontos (és működő) dolog, hogy a játékosok „rivaldafényt” kapnak, ahol csilloghatnak a karakterükben, de ez nem történhet meg sokszor minden játékalkalmon. Van, aki fontosabb szerepet kap, van, aki esetleg nem annyira. Ezt mindenki elfogadja, és szurkol annak, akin épp a reflektor van. Ugyanakkor ilyenkor jó a proaktivitás is, ha az épp nem akkora szerepet kapó karakter megkeresi a helyét egy jelenetben. Szerencsére ezt Móni (Fynn játékosa) még újoncként is megérezte, és megpróbálta kivenni a részét a történetből. Becsatlakozott a napló fordításába, új varázslatok után kutatott, és megpróbálta felderíteni azokat a dolgokat Julcsival kapcsolatban, amik még nem voltak számára ismertek.

Ez a hozzáállás nem csak azért fontos, mert így csinálhat valamit a karakter, hanem hozzájárulhat a többiek szórakozásához, még jobb játékélményéhez, hisz ez egy társasjáték.