III./4. - Nem adjuk fel, irány újra Estcsillag

Elizabeth és Zerna teljesen érthetetlenül állt a harc után. Fynn, ahogy kezdett magához térni bevallotta, hogy a Kuo-Toák érte jöttek, ugyanis egy neves gyűjtő fogadta fel őket. A gyűjteménye része volt Fynn is, de elszökött. A csapattagok teljesen összezavarodtak, és kérdéseket tettek fel ezzel kapcsolatban, majd Fynn bevallott mindent. Meg is mutatta a többieknek, hogy ő valójában egy vízi elf, és ha vízben van, akaratlagosan át tud alakulni valami sellő-szerű formába, illetve a vízben gyorsabban is tud gyógyulni.

Másnap a csapat még maradt a fogadóban. Elhantolták a halott vendéget, majd Marcen, a fogadós megkérte a partyt, hogy ha találkoznak Bíbor sárkányokkal, legyenek kedvesek és jelentsék nekik az itt történteket. Ezek után a – fogadóban eltöltött második este után –, hajnalban a Kámforhuszárok újra útnak indultak.

Este, Arabeltől kb. félútnyira megint megszálltak egy gazdánál az egyik pajtában. Szerencsére nem volt semmi gond, majd másnap reggel útnak indultak Arabel felé. Estefele el is értek a várost köszönhető a lovaknak és a még mindig jó időnek.

A kikötővárosban a kapuőrök a szokásos kérdéseket tették fel, majd továbbengedték a csapatot, miután útba igazították őket a Bíbor sárkányok kaszárnyája felé, mindezt Zerna kérésére. Feltűnt nekik, utcákat feltűnően sok hirdetések tarkították. Legtöbbjük nem volt számottevő, de egy elég érdekesnek ígérkezett. Egy körözési/vérdíj plakát volt az, amin az Igaz Pajzs Kalmárszövetség egy bizonyos Hegyi Bobot keresett, akit gyilkossággal, megtévesztéssel és lopással vádolnak. A cetlire tekintve Fynnek a szeme igen kikerekedett, de a többiek nem kerítettek ennek nagy feneket. Zerna a Bíbor sárkányoknál jelentést tett a Kőmíves fogadóban történtekről, majd elvonult az egész csapat a Fáradt Vándor fogadóba, ahol legutóbb is megszálltak, amikor itt jártak.

Másnap reggel hetet ütött az óra, amikor a csapat továbbindult Estcsillag felé. Déltájt lehetett, amikor elérték Romkaput. Az ismerős kocsmába betérve a csapatot Bobonc fogadta. Az elképedt party a lánytól megtudta, hogy Hamelnel megunták a városi életet, és ide jöttek átmenetileg letelepedni. Bobonc viszont elképesztően jó pincérnőnek bizonyult. Hamelnt felébresztve rávették őt és Boboncot, hogy velük tartsanak a Kísértetcsarnokokba. A fogadós ezt annyira sajnos nem díjazta. Ezek után tovább indulva estére elérték Estcsillagot.

Másnap Elizabeth elment pár tárgyát eladni az Ezüstágba, aholelég szép üzletet sikerült kötnie. Ezután a csapat elment Lathander templomába Myrkyrhez. Elizabeth és Fynn gyógyító varázsitalt szeretett volna venni, Zerna pedig elmesélte mi is történt velük, milyen szörnyekkel találkoztak az útjuk során.

Ez egy alapvetően békés, utazós játékalkalom volt, de nem is szerettem volna túlzsúfolni veszélyesebb eseményekkel, tekintve, hogy a legutóbb majdnem otthagyták a fogukat. A másik ok pedig az volt, hogy a peremvidékről most visszatértek picit jobban a civilizációba, ahol azért nem lenne annyira logikus, ha csak úgy, random szörnyek ugranának rájuk a bokrokból. Persze, bármi megtörténhet, de azért nem mindig és mindenhol.

Amire nem számítottam, és végül számomra a játékalkalom csúcspontját jelentette, az Zerna beszélgetése volt Myrkirrel, ahol szóba került a molnár fiának halála is, és Zerna pedig megemlítette, hogy talált egy vérfarkast a város környékén, és ezért kellett távoznia a rendházába. Myrkir persze nem volt buta (megdobta az IQ próbáját), és mivel látta a fiú sérüléseit (ő temette el), így rögtön összekötötte a szálakat, és kérdőre vonta Zernát. Azért tetszett ez a jelenet különösen, mert jól kirajzolódtak benne a határok. Bár Lathander egyháza barátian tekint Selüne gyülekezetére, és Zerna szívesen látott vendég a templomban, de azért vannak határok, amik most megmutatkoztak. Szerencsére jól zárult a dolog, mivel Zernának tényleg fogalma sem volt róla, hogyan halt meg a kisfiú. Egyedül Elizabeth tudja a csapatból, de ő mélyen hallgatott...