II./6. - Kavarodás a Kis lámpásban

A Kis Lámpás fogadóban felkészült a csapat. Álruhát öltöttek és elmaszkírozták magukat, majd szép lassan elkezdett a tömeg befele szállingózni. Egyszer csak betoppant egy Zernának ismerős törp: Ércdalnok Kamó volt az. Sajnos a bárd azonnal felismerte a papnőt, aki azzal hárított, hogy rég felajánlotta a segítségét a városnak.

Beszélgetésük közepette megjelent egy ember, aki igencsak szemet szúrt Fynnek. Egyrészt olyan halk mozdulatokkal lépdelt, hogy a padló sem reccsent meg alatta, illetve feltűnően nem volt semmilyen szaga, se illata.

Az elf közelebb is lépett hozzá, majd felvette a férfi rendelését egy bájcsevegés alatt. A pult felé vette az irányt, és jelezte Zernának a furcsa egyént. A papnő észrevette, hogy a különös férfi a tömeget figyeli. Innentől kezdve a teljes csapatnak érdekes lett a helyzet. Elizabethnek és Juljanának is jelezték a lehetséges célpontot.

Viszont Bütyök egyszer csak csatlakozott a férfihez egy jókora adag sütivel együtt. Zerna szinte azonnal ott termett, hogy Bütyköt elkergesse onnan, de a férfi nem akarta, mert jól szórakozott vele.

A goblin lány egyszer csak megkérdezte, hogy miért nincs a férfinek szaga? Erre Zerna a pánikból fakadóan, körbe sétált a teremben szétszórt csapattagok között riadót fújva.

Amikor Bütyök otthagyta az asztalt, Fynn mellett haladt el és csak annyit mondott neki: „Férfi nemsokára aludni fog”.

Erre az elfből kiszaladt az összes vér, és odament az gyanús fickóhoz, hogy leellenőrizze minden rendben van-e? A férfi a gyümölcslevére panaszkodott, hogy furcsa utóíze van, majd megkérte Fynnt, hogy töltse fel a poharat, és adja oda a kislánynak.

Amikor az elf kint a konyhában kiborította az áfonyalevet, akkor látszódott, hogy valamit beleöntöttek: olaj cseppek úsztak a tetején! Fynn lehetőségeinek megfelelően azonnal szólt a többieknek, hogy a férfi meg akarta mérgezni Bütyköt. Majd végül kiderült, hogy Bütyök volt az, aki Csupi nagyi altató főzetét akarta beadni a férfinak...

Az egyre gyűlő tömegben végre megérkezett a király vándor ruhában. Az ember pedig egyre inkább a királyt és a környezetet fürkészte. Majd amikor Lord Winter is megérkezett, Zerna egy teli tálcával előttük esett hasra direkt, hogy figyelmeztesse a város vezetőjét a férfira.

Lord Winter és a király tánc közben megbeszélték susmogva a helyzetet, majd Lord Winter visszajelzett Zernának, hogy a férfi miatt nem kell aggódni.

Ekkor hirtelen egy bíborsárkány tépte fel idegesen a Kis Lámpás ajtaját, elordítva magát, hogy tűz van, és mindenkire szükség van az oltáshoz.

Két tűz ütött ki város körül: a nagyobbik Estcsillagtól keletre fekvő almásnál, míg a kisebbik északon, a malomnál. A papnő kiparancsolta még a bárdokat is, majd mondta Lord Winternek, hogy maradnak a királlyal, de a nő elküldte a csapatot tüzet oltani, mert a király biztonságban volt.

A party úgy döntött, hogy a kisebb tűzhöz mennek északra, az közelebb is volt a városhoz, ezzel gyanút keltve.

A malomhoz érve, a molnár a malom lépcsőjén feküdt bevert koponyával, a folyó mellett pedig egy fekete ruhás férfit szorongatott sikítozva a szellem nő. Miután a szellem eltűnt, a férfit megkötözték, a papnő pedig varázslattal gyógyított a molnáron.

Ekkor hallották meg, hogy egy kisfiú ordibál a malomkerék környékéről. Beakadt a ruhája, így folyton a víz alá került, ahogy mozgott a kerék. Fynn sietett segítségére. Valami történt a víz alatt, de senki nem vette észre, de ennek köszönhetően Fynn meg tudta menteni a kisfiút.

A játékalkalom mesélői szemmel picit felemás volt, de ezt nem a játékélményre értem, mert az elég jól alakult. A felemásságnak ez a jobbik oldala, ugyanis a játékosok kiválóan játszottak, nagyon élveztem a játékukat, és a visszajelzéseik alapján ők is élvezték az alkalmat. A számomra picit negatívabb oldala, hogy a nagy bárdverseny végül elmaradt. Ez tudatos, mesélői döntés eredménye volt. Amikor ugyanis elkezdtem tervezni (hónapokkal ezelőtt) az Őszcsillag fesztivált, akkor a játékosok közt két bárd karakter is volt, így különös hangsúlyt fektettem arra, hogy az igriceknek való kihívások előtérbe kerülhessenek többször is. Nem titok, hogy nagyon inspirált a bárdverseny koncepciója, hogyan illik bele a fesztiválba, és végső soron ez lett az egésznek a gerince, e köré építettem fel végül az egész Őszcsillag fesztivált, ami egy igencsak terebélyes lore-ra tett szert a tervezés alatt a maga kis versenyeivel, történelmével, és minden ehhez köthető helyi legendával. Aztán a sors fura fintoraként mindkét bárd karakter elbúcsúzott (remélem csak időlegesen) a Sorsvonalaktól, így ott volt a dilemma, hogy erőltessem-e tovább a szívem csücskévé vált kis lore darabot, vagy inkább hagyjam veszni, és találjak ki helyette valami mást, amibe a jelenlegi játékosok jobban bevonódhatnak, nem csak passzív szemlélői lehetnek?

Persze a válasz egyértelmű volt, hiszen nem magamnak mesélek, ez a MI kampányunk, és a célom nem az, hogy előadásokat tartsak olyan dolgokról a játéksooknak, amibe maximum csak részlegesen tudnak bevonódni, hanem, hogy együtt építsük, éljük meg ezt a kampányt. Úgyhogy ugrott a bárdverseny, a nagy finálé, de helyette behoztam az amúgy is a levegőben lógó szabotázs szálat. Nem bántam meg.