Sárkányvölgye vörös fesztiválja

The Conflict

Prelude

A  Déli királyság a Nagy Háború és a Déli invázió után romokban hevert. A fő sziget, Petrua, nyugati része még a háború előtti időket sem heverte ki, a keleti oldalt pedig az ork betörés dúlta fel. Druad szigete mindkét konfliktust szerencsésen átvészelte, és a király, II. Richard egyik öccsének, Reinald hercegnek a birtoka volt. Az amúgy szegényes uradalmat erősen megrázta, amikor őfelsége bejelentette, hogy az újjáépítési munkálatokhoz ellenszolgáltatás nélkül várja az északi szigetről a fa- és kőanyagot, lehetőleg nagyobb mennyiségben. Megmaradt flottájának egy részét a partokhoz vezényelte, a lakosságot pedig kényszermunkára fogta. 

Reinald herceg nem volt elragadtatva bátyja parancsától sem, a parasztjainak rabszolgasorba hajtása pedig rendkívül felbőszítette. Összehívta testőrségének vezetőit és minden tanácsadóját, hogy miként tudnának véget vetni a sziget kizsákmányolásának. Két dologban biztos volt: a bátyjának nincs elegendő hadereje, hogy utánpótlást küldjön; és Sasvárnak még bőven vannak aranytartalékai, tekintve, hogy az orokok elleni háború megvívását fivére kegyesen a Fény egyházának lovagjaira tolta...
A herceg a Varafi fejedelemségből zsoldosokat fogadott fel haderejének növelésére és meghirdette szigetének legpompásabb ünnepét, hogy "megünnepeljék a háború végét". Birtokközpontjába, Sárkányvölgye falujába hívta meg vendégségre a megfáradt, átvezényelt katonákat.

Csatarend

Ahogy várható volt, a vár körül felállított fesztiválra szinte csak a Déli királyság flottájának tisztei mentek el. A katonák többsége a hajóknál, Vihargát kikötőjében maradt. A helyiek számos hordót "találtak" a faluban, melyek valahogy a dokkokon kötöttek ki, a matrózok nagy örömére. A szigetet védő, Reinaldhoz hű "királyi katonák" és a herceg zsoldosai a hajóktól nem messze gyülekeztek, míg a testőrség és a Sárkányvölgyi városőrség tagjai a mulatságot tartották ellenőrzésük alatt.

Az Ütközet

Vacsora idején a Déli királyság történelmének leghatékonyabb mészárlására került sor. A tiszteket egymástól szétválasztani nem volt nehéz, egyenként vágták le őket. A hajókat rajtaütéssel; robbanó, tüzes gránátokkal fél óra leforgása alatt elsüllyesztették. A túlélő matrózoknak két választása maradt: fogság vagy halál. A helyi lakosok az utóbbit támogatták, de a herceg parancsa volt a döntő. Végül harminckettő foglyot kísértek másnap Sárkányvölgybe.

Végkifejlet

Reinald a tisztek fejeit ládába rakatta és megküldte bátyjának a követeléseivel együtt: nem sanyargathatja tovább a népét. A herceg tudta, hogy a Déli királyság nélkül a kicsi, nyersanyagokban gazdag sziget hamar felkelti más országok érdeklődését, ezért kompromisszumot próbált kiharcolni. A hercegség, apátsághoz hasonlóan önálló, önszabályozó terület legyen, mely éves adóval tartozik a koronának és támogatja annak minden olyan gazdasági és politikai törekvését, melyek nem Druad szigetének a kizsákmányolásával jár.

II. Richard király végül nem szívesen, de beadta a derekát, mert tartott tőle, hogy öccse esetleg a sasvári palotáig viszi a felkelését. Félelme annyira elhatalmasodott rajta, hogy megkettőzte a palota őrségének és személyi testőrségének létszámát is.

Következmények

A Druadi Hercegség a mai napig jelentős autonómiával rendelkező terület a Déli királyságon belül. Diplomáciai kapcsolatai messzebbre nyúlnak, mint a királyi udvar keze, ipara és gazdasága megelőzte a fősziget fejlettségét. A két uralkodó közötti feszültebb viszony a leszármazottak között sem rendeződött, és a szigetek lakói is szívesen viccelődnek a másik kárára. Persze az sem segít, hogy a hercegségben ugyanazon a napon évente megszervezik a "Felszabadulás Ünnepét".

Kezdődátum

L2 178

Konfliktus Eredménye

A Druadi Hercegség megalakulása.